Gyakori szituáció: az ügyfélnek szüksége van egy szoftverre, a vállalkozó kifejleszti. A közös boldog évek elmúltával közösen a szakítás mellett döntenek. Ekkor jön a meglepő fordulat: a korábbi megállapodás alapján mindkét fél magáénak akarja a szoftvert.

Előre bocsájtom hogy nem vagyok jogász, viszont szakmai és nem szakmai körökben akkora a sötétség, hogy kénytelen vagyok írni róla.

A szerzői jog, a szellemi tulajdon jog kényes kérdés, külön törvény foglalkozik vele. A szerzői jog elidegeníthetetlen - ha Kovács Béla írta a szoftvert, akkor senki sem mondhatja azt, hogy nem Kovács Béla írta a szoftvert. Kivéve persze ha Kovács Béla mint a KatiPeti Bt alkalmazottjaként csinálta ezt, mert akkor a szoftver a KatiPeti Bt-é.

Amennyiben a szerződés nem rendelkezik tulajdonjogokról, szellemi jogról, úgy a szoftver - mint szellemi termék - a vállalkozóé, és az ügyfél használati jogot kap. Ami alapvetően addig tart, amíg a szerződés érvényben van.

Ha a szerződés rendelkezik a jogokról, akkor értelemszerűen a szerződésben szereplő klauzák érvényesek.

A következő alapesetek fordulnak elő az életben: szoftver bérlés, licensz szerződés, szoftver fejlesztés jogok átruházása nélkül, szoftver fejlesztés jogok átruházásával.

Szoftver bérlés
Az ügyfél egy létező szoftvert bérel havidíjas konstrukcióban, software on demand. A havidíjért cserében a szoftver használati jogát kapja. A konstrukció előnye, hogy ebbe bele szokták érteni a karbantartást és a szoftver után követést (új verziókat). Eközben a szoftver tulajdonjoga, a forráskódja, stb a vállalkozóé marad. Az ügyfél addig fizet, amíg szüksége van a szoftverre, a vállalkozó pedig szabadon újrafelhasználhatja azt.
Egy igen rugalmas és mindkét fél számára kedvező felállás.

Licensz szerződés
Az ügyfél a szoftver használati jogát vásárolja meg egy összegben. A használati jog lehet korlátlan, felhasználók számához kötött vagy bármi más módon meghatározott. Az ügyfél kap egy telepítő DVD-t és kész, a szoftver tulajdonjoga és forráskódja marad a vállalkozónál, aki azt újra felhasználhatja. A Windows licensz szerződése tipikusan ilyen.
Előnye hogy nincs folyamatos költség.

Szoftver fejlesztés jogok átruházása nélkül
Ez a klasszikus és legolcsóbb felállás. Az ügyfélnek minél olcsóbban kell a szoftver, ezért fizet a vállalkozónak. A vállalkozó kifejleszti azt és átadja. Az ügyfél megkapja a szoftverét és használati jogát, a szoftver tulajdonjoga a vállalkozónál marad, aki azt szabadon felhasználhatja.
Hátránya a vendor lock-in: mivel a tulajdonjog a vállalkozónál marad, a további fejlesztéseket csakis tőle lehet megrendelni, ezáltal monopolhelyzetbe kerül.

Szoftver fejlesztés jogok átruházásával
A vállalkozó bérben szoftvert fejleszt az ügyfél részére, ahol a munka végén a szoftver tulajdonjoga és forráskódja az ügyfélé lesz. Ezek után a vállalkozónak nem lesz joga a szoftvert eladni vagy újra felhasználni.

Mivel a tipikus ügyfél nem ért a szoftverhez, ezért úgy szokott vásárolni, mintha egy kiló krumplit venne, és akkor bizony a tulajdonjogok a vállalkozónál maradnak (akinek nem érdeke az ügyfelet felvilágosítani tulajdonjogi kérdésekben).

Sajnos ehhez az IT szolgáltató cégek annyira hozzászoktak, hogy akkor sem hajlandóak átadni a tulajdonjogot, ha az feketén-fehéren az általuk aláírt szerződésben benne van. Mivel a tulajdon azé, akinél a forráskód van ezért ők vannak erőfölényben - hiába 100% eséllyel nyerjük meg a pert, majd csak 1-2 év múlva kaphatjuk meg a szoftvert a bírói döntés után. Addig pedig az üzlet nem tud várni, tehát hiába van igazunk és csináltunk mindent jól, csapdába estünk.

Éppen ezért a vadbalkáni állapotokat megelőzendő a szerződésben nem csak a tulajdonjogokat kell tisztázni, hanem a forráskód átadását is. A forráskód átadása legyen része a szoftver átadásának, és addig ne történjen kifizetés, amíg minden kód és minden hozzá tartozó szakmai dokumentáció (tervek, specifikációk, adatbázis) átadásra nem került.

A vállalkozó részéről annyi aggály merülhet fel, ha átadja a szoftvert akkor mi a garancia a számlája kifizetésére? Előfordulhat, hogy amint az ügyfélnél van minden, minőségi okokra hivatkozva felmondja a szerződést és nem fizet semmit.
Ezt nagyon jól ki lehet védeni azzal, ha csak akkor adjuk át a forráskódot, ha az ügyfél kiadott egy minőségi tanúsítványt, azaz igazolja, hogy a szoftver megfelel az elvárásainak és az átadás után kész befogadni a számlát.

Mi a helyzet a külsős fejlesztőkkel?
Ha egy külső fejlesztő készít számunkra programot, akkor félreérthető lehet a szoftver tulajdonjoga: a külső fejlesztőt alkalmaztuk-e vagy szoftvert vásároltunk tőle órabérben? A legjobb az, ha a külső fejlesztő szerződésében külön kitérünk a tulajdonjog szabályozására. Ezen felül célszerű ügyfél oldalon biztosítani a szoftverhez szükséges infrastruktúrát, ahol a szoftver mindig meglesz, tehát nem tudja a külsős „elvinni" azt.

Ha nincs szabályozás a szerződésben, akkor azt kell megvizsgálni, a külsős inkább külső partnerként vagy inkább erőforrásként dolgozik-e. Ha erőforrásként, akkor ő kvázi munkavállaló, az ügyfél a munkaadó, és a munkavégzés során előállt szellemi termék (szoftver) a munkaadóé. Az órabéres elszámolás tipikusan azt sugallja, hogy az utóbbi esetről van szó.

Eladhatja-e a vállalkozó ugyanazt a szoftvert egy másik ügyfélnek?
Könnyen előfordulhat, hogy a vállalkozó kapcsolatba kerül ugyanabban az iparágban egy másik ügyféllel, akinek hasonló szoftverre van szüksége. Ha a tulajdonjog a vállalkozóé, akkor gond nélkül eladhatja neki.
Ha nem az övé, akkor jogilag nem teheti meg, de úgyis lesz egy másolata a szoftverről. Ezt az esetet nagyon nehéz kivédeni, hiszen ugyanaz a fejlesztő ugyanazt a problémát egy másik projektben feltehetőleg ugyanúgy fogja megoldani, tehát nehezen igazolható a lopás.

Hogyan legyünk bizonyosak benne, hogy tényleg a miénk a szoftver?
Még akkor is, ha a fentieket követi valaki, lehetnek meglepetések. Például a vállalkozónk nem teljesen professzionális módon a projektet részben vagy egészében egy alvállalkozóra bízza. A fővállalkozó és alvállalkozó közötti szerződésbe nem látunk bele. Előfordulhat, hogy az alvállalkozónak papírja van róla, hogy övé a szoftver, miközben a miénk is. Ezt azzal lehet megelőzni, ha nem engedjük a vállalkozónak alvállalkozók bevonását, vagy legalábbis az engedélyünkhöz kötjük (amit csak akkor adunk meg, ha mindent rendben találunk). Értelemszerűen a vállalkozótól elvárjuk, hogy a nekünk nyújtott biztosítékokat kéri az alvállalkozóitól.
Természetesen a szoftverkód átadásához való ragaszkodás nagyon jól megoldja ezt az esetet is.

További meglepetés lehet, ha a szoftvert egy licenszköteles eszköz segítségével állították elő, ne adj isten egy korábbi projektből emeltek át „ötleteket", amiknek amúgy a korábbi ügyfél a tulajdonosa. A projekt során írásban tisztázni kell, hogy a szoftver továbbfejlesztéséhez és használatához milyen további licenszek szükségesek, és a vállalkozónak nyilatkoznia kell arról, hogy ezeket maradéktalanul átadja a projekt keretében.

Mi a teendő, ha egy rosszul megkötött szerződés miatt a tulajdonjogok/forráskódok a vállalkozónál maradtak, de a szoftver túl fontos az üzletmenethez?
Tapasztalatból mondom, csak egy megoldás létezik: lemondani a létező szoftverről, és újraírni. Fájdalmas lesz, sokba kerül, az üzlet nem fogja megérteni hogy miért kell pénzt kiadni azért amit már egyszer kifizetett. De a nyeregbe került vállalkozó a tulajdonjogok kivásárlásáért extraorbitális árat szokott kérni, és a tárgyalások nem szoktak eredményre vezetni (még a civilizált nyugaton sem).
Aki nem akar ilyen helyzetbe kerülni, az nagyon figyeljen oda a szerződéskötéskor és átadáskor, hiszen később már nem lesz módja érdekei érvényesítésére.

Mi a helyzet a továbbfejlesztett szoftver tulajdonjogáról?
Sajnos vannak olyan nehézfejű IT szolgáltatók, akik szerint a továbbfejlesztett szoftver már egy másik szoftver, és ezért az ő tulajdonuk. Ez természetesen nem igaz, a tulajdonjog nem változik attól, hogy ki hányszor és miért nyúlt hozzá.
A legegyszerűbb azonban a szoftver fejlesztési szerződésben szabályozni a továbbfejlesztés kérdését is, leszögezve, hogy minden további fejlesztésre is ugyanazok a szabályok vonatkoznak. (ezzel nem csak a tulajdonjogot tesszük tisztába, hanem minden mást is)
Ezen kívül célszerű a szerződésben rögzíteni a változáskérelmi folyamatot, és a jövőben használt fejlesztési óradíjakat. Változáskérelmek úgyis lesznek, és mindenkinek kellemetlen lenne ha az óradíjak hirtelen megduplázódnának.

Mennyit ér egy szoftver szellemi tulajdonjoga?
Valaki szerint egy szoftver forráskódja 10-szer annyiba kerül, mint az előállítása. Ezzel szemben én azt mondom, annyit ér a szoftver, amennyit valaki hajlandó érte fizetni. Egy testreszabott egyedi szoftver esetén, ha az ügyfélnek nem kell, akkor a szoftver értéke 0 lesz, hiszen senki másnak nem adható el.
Ezt célszerű észben tartani, amikor ilyesmiről tárgyalunk.

Mi a helyzet akkor, ha a vállalkozó ingyen előállítja a szoftvert, csak a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokért kell fizetni?
Nagyon nem szeretem az ilyen konstrukciót. Az egyik probléma vele az, hogy tulajdonképpen a szoftver az övék marad: hiába kapjuk meg ingyen, csak használati jogot kaptunk, ami csak addig tart, amíg a szolgáltatásért fizetünk.
Másrészt pedig a szoftverrel kapcsolatos minőségi problémákat nem tudjuk hatékonyan orvosolni. Milyen követelésünk lehet egy ingyen kapott szoftverrel szemben? Semmilyen.
Éppen ezért azt javaslom, ha valaki szoftver+szolgáltatás csomagot vásárol, akkor gyakorlatilag írjon meg két szerződést, egyet a szoftverre és egyet a szolgáltatásra. Az árat is bontsa ketté, ne engedjen irreális bontásnak (ingyen ezt ha vaskosan fizetsz azért).

 

Ps.
Lemaradt az adatbázissal kapcsolatos gondolatmenet.
Minden alkalmazás, amiben adatok vannak, rendelkezik adatbázissal. A szoftver csak egy kezelőfelület, az üzletmenet folytonosságához valójában az adatbázisra van szükségünk. Ezért kulcsfontosságú, hogy milyen jogaink vannak az adatbázishoz, és hogy fizikailag rendelkezünk-e vele. Hiába van hozzáférésünk a szoftverhez, ha az adatokat nem érhetjük el, nem csinálhatunk róla mentést. Ugyanis ha majd egyszer a távoli jövőben egy másik IT partnerre szeretnénk váltani, akkor csakis az adatbázisra lesz szükségünk.
Jogilag az adatok az ügyfél tulajdona, hiszen az ügyfél építette fel/töltötte fel a szoftver használata során. Amennyiben a szoftver tulajdonjoga a vállalkozóé, úgy feltehetőleg az adatbázis design is az övé, de az adattartalom továbbra is az ügyfélé. Célszerű jogilag körülbástyázni az adatbázis hozzáférést és kezelést - senki nem szeretné, ha az adatairól az IT partner másolatot készítene és átadná a konkurenciának.
Az adatbázis gyakorlatilag azé, aki hozzá tud férni. Hiába jog szerint minden a miénk, hiába kapjuk meg a szoftver forráskódját, ha az adatokról nincs mentésünk - az üzletmenet nem folytatható az adatok hiányában. Ezért a megállapodás része legyen az adatmentés, adathozzáférés tisztázása. Ne hallgassunk az olyan érvekre, mint pl „felesleges az adatbázis másolat átadása, mert úgyis csak szakértő tudja értelmezni" vagy „a szoftver nélkül úgysem ér semmit". Ha a jövőben valamilyen probléma adódik a szolgáltatással, ezen az adatbázis mentésen fog múlni minden.