Miért vannak menedzserek? Miért nem a munkások döntenek mindenről? Lehet-e másképp szervezni egy céget, mint ahogy azt manapság csináljuk?
Miért vannak menedzserek? Miért nem a munkások döntenek mindenről? Lehet-e másképp szervezni egy céget, mint ahogy azt manapság csináljuk?
Számos új elgondolás kering az interneten különböző blogokon és hozzászólásokban arról, hogy igazából nincs szükség menedzserekre, a vállalatok pedig a hagyományos helyett tudnának valamilyen forradalmi új módon működni.
E kérdést tisztázandó szeretnék visszamenni a kályhához, vagyis az alapokhoz, és tisztázni, miért alakult ki a management és a manager, mi a feladatuk, és ez hogyan változott a történelem során.
A management koncepciója és manager szerepe már évszázadok óta létezik. Csak az elnevezésük más. Állami szerepkörben hivatalnoknak vagy kormánynak hívják, hadseregben parancsnoknak és parancsnokságnak.
Az elnevezést és az üzleti management elméletét az 1800-as években kezdték kidolgozni, az első üzleti management célú iskola az 1900-as évek elején jelent meg.
Ekkor még a management alatt a tulajdonost értették, a manager alatt pedig a tulajdonos megbízottját, aki a tulajdonos nevében jár el. Eljutottunk egy fontos dologhoz, amiről sokan hajlamosak megfeledkezni: a cégnek szükségszerűen van egy tulajdonosa, aki a céggel (a tulajdonával) értéket szeretne termelni. Ez a cég létezésének a célja és értelme.
A tétel még úgy is igaz, ha a tulajdonos esetleg nem egy természetes személy, hanem mondjuk részvényesek csoportja. Az értékteremtés pedig olyasmit jelent, mint profit vagy részvény ár, de mondjuk lehet egy cég célja a magyar nemzeti gázvagyon kezelése. Az a lényeg hogy célja van.
Mivel a tulajdonos nem tud minden egyes munkás mellett ott állni, és nap mint nap egyeztetni vele, ezért a manager képviseli őt, illetve a tulajdonos a hatalmát ledelegálja a managernek – például a csoportvezetőnek az adott csoportra vonatkozóan. A manager pedig mindent megtesz, hogy a vállalat céljaként meghatározott értékteremtés operatív napi szinten, a beosztott szintkén ténylegesen megtörténik. Ha ez nem lenne meg, azaz nem lenne egy ezzel foglalkozó személy, akkor csak a jó szerencsére lenne bízva, hogy a munkás az valóban értéket termel vagy sem – ami nélkül a cég célját el nem érve összeroskadna.
A másik ok, ami miatt szükség van managerekre, az a méret. Minden cég kicsiként kezdi, ahol az egyszemélyi tulajdonos-vezérigazgató-feltaláló (röviden: a Főnök) mindent átlát és mindenben saját kezűleg dönt. De ha a dolgok jól alakulnak, és a cég megnő, akkor egy idő után ez már nem működik. A méret magával hozza a komplexitást. Megjelennek azok a feladatok, amik egy csomó különböző szakterület/csapat együttműködését, tudását és együttes kommunikációját igénylik – ezeket lehetetlen managerek nélkül megoldani.
Mondok egy példát: tegyük fel, hogy van egy csapat (20-25 ember), akik különböző dolgokhoz értenek, különböző szakterületről érkeztek, de közösen kellene valamit csinálniuk (nevezzük ezt most projektnek). Manager nélkül a munka megbukna: mindenki másképp látná és értelmezni a feladatokat. Lennének, akik hamarabb, mások később készülnének el a maguk részével, de biztosan nem egyszerre, adott terv szerint, közösen. Na ehhez kell a manager.
Vagyis a manager több, mint a tulajdonos megbízottja: a managerek fogják össze a céget, gyűrik le a komplexitásból adódó problémákat, és teszik lehetővé, hogy a nagyvállalat képes legyen egyáltalán termelni, egy adott irányba mozdulni. És ez miatt a management értékesebb a vállalat (és az értékteremtés) szempontjából, mint a tulajdonos.
(Megjegyzés: a mérethatár kb a 300-1000 fő között van)
Mivel minden cégnek, vállalkozásnak vagy szervezetnek van tulajdonosa (vagy legalábbis jól meghatározott célja), és mivel a méretből adódó komplexitást le kell valahogyan győzni, szükségszerűen lesznek managerek. Elképzelhető, hogy nem managernek, hanem vezető fejlesztőnek, főmérnöknek, főorvosnak, komisszárnak vagy munkástanácsnak nevezik, de lesz valaki, aki a manager munkáját elvégzi. És ez azt jelenti, hogy a funkció létezik.
Hallani olyan cégekről, ahol a HR (PR?) brossúra szerint nincsenek managerek, ahol a munkahely jobban hasonlít egy szabadidőközpontra, mint egy tényleges munkahelyre, ahol a munkatársak azzal foglalkozhatnak, amivel kedvük van, akkor mennek be, amikor akarnak, stb. stb. Nos, van egy rossz hírem: ezen cégeknek és van tulajdonosa, aki azt szeretné, hogy a cégében minden melós profitot termeljen, és a részvényárak emelkedjenek. Tehát törvényszerűen lesznek managerek, lesznek éves target-ek, napi szinten értéket kell termelni, aki pedig nem termel az a kapun kívül találja magát.
A csodaszép körítés pont annyira igaz, mint egy jobbfajta mosópor-reklám.
Na röviden ennyi az elméletről. Még mielőtt mindenki billentyűzetet ragadva nekiállna árkot ásni az öltönyös-farmeros frontvonalon, két dologra szeretném felhívni a figyelmet:
1) Biztosan mindenki találkozott már dilettáns öltönyösökkel, inkompetens menedzserekkel. Lehet, hogy az élmény hatására úgy gondolja, hogy nincs szükség menedzserekre. Ez nem igaz – attól hogy egy-egy menedzser inkompetens, a fenti eszmefuttatás még igaz. Lehet látni inkompetens autószerelőt, festőt, esetleg korrupt rendőrt – de ettől még szükség van autószerelő, festőre és rendőrre.
2) A kreativitás és a szabadság nem egyenlő a káosszal! Ahhoz hogy a vállalat működőképes legyen, szükség van menedzserekre, de ettől még a munkásoknak lehet egyfajta szabadsága a munkájuk végzése során. Lehetnek ötleteik, lehetnek kreatívak, és az ötleteiket meg is valósíthatják. Nem azt mondtam, hogy minden csakis a menedzsertől indulhat, hanem azt mondtam, hogy a menedzser szükségszerűen benne van a képben.
Utolsó kommentek