Biztosan mindenki szembesült már ezzel a helyzettel: megszerzett egy jól csengő új állást (hurrá), majd pár hét múlva szembesült azzal a kupaccal, ami eddig ott összegyűlt, és el kéne takarítani.
Biztosan mindenki szembesült már ezzel a helyzettel: megszerzett egy jól csengő új állást (hurrá), majd pár hét múlva szembesült azzal a kupaccal, ami eddig ott összegyűlt, és el kéne takarítani.
Most arról a nem túl ritka helyzetről szeretnék beszélni, hogy valakit felvesznek álmai állására, a leendő főnöke bízik benne, aztán amikor munkába áll, kiderül, hogy nem minden fenékig tejfel.
Ennek számtalan oka lehet, és nem is biztos, hogy a cég tehet róla. Az egyik, hogy az előző munkatárs már jóval korábban elment a cégtől, és amíg az új munkatárs nem érkezett meg, addig csak gyűltek az ügyek. Amint az új kolléga kényelmesen elhelyezkedett a székében, az egész rakás a nyakába dől.
A másik ok lehet, hogy az előző munkatárs nem teljesen jól végezte a munkáját, és csak gyűjtötte/generálta a problémákat ahelyett hogy megoldotta volna őket. Vagy esetleg nem is volt előző munkatárs, mert eddig mindenki azt hitte, erre a feladatkörre nincs is szükség a cégnél.
Összegezve, ez egy nagyon kényelmetlen szituáció, de a legjobb helyen is előfordulhat.
Beosztottként nyilván felmerül a lehetőség, hogy ezt így nem, vagy hogy úristen hova kerültem. (Az biztos, hogy az „ennyiért nem” kérdés nem fog felmerülni – ha mégis, akkor ott gond van a munkatárs értékrendjével.)
Nagyjából 2 dolgot lehet ilyenkor csinálni:
a) Megszökni.
b) Két kézzel megmarkolni a lapátot és eltakarítani a kupacot.
A b) változat a legtöbb esetben azzal jár, hogy át kell rajzolni a folyamatokat, kijavítani a hibákat, és kisebb forradalmat csinálni. Ezt ugye a szokásos módon kell végrehajtani, azaz előbb terveket készíteni, prezentálni a főnökünknek, átbeszélni vele pro-kontra, megszerezni a támogatását, aztán hajrá.
Az is lehet, hogy a főnök pontosan tudja, mekkora a baj, és pontosan ennek megoldását várja a kollégától. Ilyenkor felesleges kétségbeesni vagy nyitott kapukat döngetni, csak csinálni kell a munkát.
Elképzelhető, hogy a tervek megvalósításához további erőforrásokra van szükség. Ezeket ne féljünk előadni – ha a problémák megoldása fontos a főnöknek, akkor ő is ugyanabban a hajóban evez.
Sokan szoktak attól tartani, hogy ha eltakarítják a problémákat, akkor a cégnek nem lesz rá többé szüksége, és elküldik. Ennek igen kicsi az esélye – a jól teljesíti, sok gondot megoldó munkatársra minden cégnek nagy szüksége van. A lövészárkot megjárt katonának nagyobb a becsülete annál, mint aki csak vasalt nadrágjával villog.
Előfordulhat, hogy a főnök másképp látja a kérdést, például szerinte minden rendben van, és nincs mit eltakarítani. Mivel a hosszú távú gyümölcsöző kapcsolat alapja a főnökkel való tökéletes kommunikáció, ilyenkor (még próbaidőn belül) érdemes a kérdést alaposan átgondolni.
Ha az elődünk nem bírta a munkát és felmondott, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy a menedzserünk inkompetens vagy a munka lehetetlen. De ha előttünk már 3-en is voltak ugyanabban a pozícióban rövid ideig, akkor az már jelent valamit.
Mi a teendő menedzserként, ha rázós pozícióba veszünk fel valamit?
A legeslegfontosabb dolog tisztázni az elvárásokat már az interjún. El lehet mondani korrekt és udvarias módon, hogy bizony nem áll minden úgy, mint kellene, felgyűlt egy kis munka, és hogy ez nem lesz egyszerű.
Fontos továbbá tisztázni (főleg saját magunkban), hogy az új munkatársnak segíteni kell – ha másképp nem is, de minimum erkölcsileg.
Ha az új munkatársban nem épül fel egy túlzottan ideális (és hamis) kép az új munkahelyéről, akkor nem fog összetörni az első héten. És ha érzi támogatást, akkor legjobb tudása szerint neki fog veselkedni. Ha ez nem történik meg, akkor a választás nem volt megfelelő.
Utolsó kommentek