Avagy miért téves a közvélekedés, miért másak a menedzserek mint amilyennek a beosztottak látják őket?

Avagy miért téves a közvélekedés, miért másak a menedzserek mint amilyennek a beosztottak látják őket?

Nem üzleti témája blogokban (pl Munkahelyi terror) sokat olvasni a vicces, illetve morbid sztorikat magukat menedzsernek kiadó öltönyös dilettánsokról, „valódi” horror sztorik elnyomott munkásemberekről, és abnormálisan működő cégekről. Ugyanez a kép köszön vissza a HR portálok, álláskereső fórumok bejegyzéseiből.

Nyilván a téma erősen bulváros – és erősen kétlem például egy kirúgott munkatárs objektivitását -, igazából ezen történetek igazságtartalmával kevéssé foglalkoznék. Biztosan vannak bunkó főnökök, mint ahogy bunkó beosztottak is vannak. Felesleges azon vitatkozni, kinek van ki kevésbé a 4 kereke.

Amivel mégis foglalkoznék, az maga a jelenség: hogyan alakult ki ez a sztereotípia?

Az IT az a terület, ahol szinte ránézésre el lehet dönteni, ki melyik „kaszthoz” tartozik:
- A „kétkezi munkások”, például a programozók, rendszergazdák, tesztelők, helpdeskesek tipikusan farmerben, kinyúlt pólóban járnak dolgozni. Nevezzük őket röviden „farmeresnek”.
- A tanácsadókat mindenki ismeri: öltöny-nyakkendő illetve kiskosztüm kombináció, piperkőc öltözködés, színes ing, színes nyakkendő.
- A menedzserek pedig öltöny-nyakkendő, de lazán, nem túl elegánsan. Nevezzük őket „öltönyösöknek”.

Ha valahol konferenciára, kötetlen beszélgetésre kerül sor, akkor a farmeresek a farmeresekkel, öltönyösök az öltönyösökkel beszélgetnek. A farmeresek között az a téma, hogy ki milyen JAVA verziót használ, milyen bug-ok vannak az IE-ben, vagy hogy melyik SQL motor mire képes, esetleg hogy melyik cégnél adnak ingyen pizzát pénteken. Az öltönyösök üzleti kilátásokról, projektekről és a céges autóról beszélgetnek.

Amikor elvégeztem az egyetemet, farmeresként kezdtem az Életet (így, nagybetűvel). (Vannak, akik a diplomázás után rögtön öltönyösök lesznek, például az MBA-sek, de ez itt most nem róluk szól.)
Szóval farmeresként jó sokat dolgoztam és sokat okosodtam a legújabb technológiákról – mint ahogy minden farmeres. Sok-sok problémát megoldottam, és úgy gondoltam, hogy az öltönyösök ezeknek nagy részét nem tudnák megoldani. Nem igazán értettem, miért van szükség menedzserekre, ráadásul jó sok pénzért, de hát ez az élet rendje.

Az idő előrehaladtával egyre komolyabb melót csináltam, ahol a technológia mellett egyre inkább szükség volt tervezésre, a munka megszervezésre, kommunikáció az ügyféllel. Aztán lettek beosztottaim is, akikkel valahogy együtt kellett dolgozni.
Rájöttem, hogy ezeken a „felesleges” dolgokon mennyi minden áll vagy bukik, ezért egyre többet tanultam róluk, és igyekeztem jól csinálni.

Végül egy nap eljött a ráeszmélés: én már valójában csakis ezekkel a „felesleges” dolgokkal foglalkozok, végérvényesen menedzser – és öltönyös – lettem. Ezzel együtt kitárult a menedzserek világa. Ez egy új szakma, amit lehet rosszul is és nagyon jól is csinálni. Rengeteg módszer, technika van, amit meg lehet (és meg is kellene) tanulni. Vannak olyan menedzserek, akiktől érdemes tanulni, és persze ott vannak a kezdők, akik még rosszul csinálják.
Az is világossá vált, hogy ami „kívülről” vagy „alulról” logikátlannak tűnt, abban igen is van vezérelv – hiszen a cég működik, a stratégia kialakítása és megvalósítása közös cél. A sok menedzser igenis hasznos dolgot csinál, nélkülük megszűnne az összetartó erő, és a cég káoszba fulladna.

A félreértésekre az ad okot, hogy a közös célok, közös stratégia ellenére a dolgok korántsem tökéletesek. Például akadnak menedzserek, akik saját korlátaik/tehetetlenségüknél fogva nem haladnak teljes sebességgel a közös célok felé, ne adj isten hibáznak.
Nyilván az a cél, hogy a menedzserek ne hibázzanak, és tökéletesen vezessék csapatukat a közös stratégia megvalósításában. Ehhez sokat kell tanulni és tapasztalatot gyűjteni. Menedzsernek lenni – mint már írtam – egy szakma, amit pont úgy meg kell tanulni, mint bármilyen más szakmát.

A csavar a történetben ott jön, hogy a beosztottakat alsóvezetők (például csapatvezető, projekt menedzser) vezetik – ők azok, akiket „öltönyösök” alatt ért a köznép. Az alsóvezetők pont azok, akik még nem igazán sajátították el a menedzserséget, mint szakmát. Őket általában a tehetséges/tapasztalt/okos farmerosok közül emelik ki, vagy pedig egy pályakezdő menedzserpalánta (avagy projekt asszisztens) lesz alsóvezető. Akármelyik eset is következik be, az illető kezdő lesz a „menedzser” szakmában, és szükségszerűen hibázni fog.

Amint a tehetséges, de sokat hibázó menedzserpalántából tapasztalt menedzser lesz, akkor érdemei elismeréseként előléptetik – középvezető lesz belőle. A helyére pedig majd megint kerítenek egy alsóvezetőt – aki tapasztalatlan és hibázik.
Végeredményben az alsóvezetők mindig gyengék lesznek, nagyszerű táptalajt szolgáltatva sztereotípiák kialakulásának.