A tanulási folyamatról, menedzserré válásról, önéletrajzi adatokkal fűszerezve.
A tanulási folyamatról, menedzserré válásról, önéletrajzi adatokkal fűszerezve.
BitKalmár egy korábbi bejegyzésben kérte, hogy írjak a tanulási folyamatról, és hogy mi fontos a menedzserré váláshoz.
Amit nem tartok fontosnak, az a viselkedésminta. Tudom, hogy HR-esek és fejvadászok szeretnek viselkedésminták alapján vezetőt választani. Ezzel már az alapjaiban gond van, például a Myers-Briggs indikátorról konkrétan a készítői mondják, hogy bárkiből bármi lehet. („Many professions contain highly competent individuals of different types with complementary preferences”)
A tapasztalatom is egybevág ezzel: a cégnél mindenféle, néha szögesen ellentétes személyiségű emberek töltenek be vezetői pozíciót, és végzik munkájukat igen jól. A diverzifikáció hasznos dolog.
Ha valamit lehetetlen kihívásnak tartanék, az az, hogy teljesen azonos személyiségű emberekkel dolgozzak együtt.
Ehhez hozzájön az a tény, hogy a viselkedés idővel változik. És hogy másképp viselkedünk otthon, mint a munkában. Például egy mackótermetű, rendíthetetlen biztonsági őr, aki otthon papucs a feleségével, az kemény vagy puha-e?
Hogyan lesz mégis a menedzserből menedzser?
Szerintem nagyon fontos dolog tanulni. Menedzsernek lenni egy komoly, összetett és nehéz szakma. Mégpedig ez egy olyan szakma, amit könyvekből vagy osztályteremben nem lehet teljesen megtanulni.
Ezzel kapcsolatban két dologra hívnám fel a figyelmet: az egyik a Best practice, a másik az Antipattern.
Best practice = the most efficient (least amount of effort) and effective (best results) way of accomplishing a task, based on repeatable procedures that have proven themselves over time for large numbers of people.
Anti-pattern = By formally describing repeated mistakes, one can recognize the forces that lead to their repetition and learn how others have refactored themselves out of these broken patterns.
- Wikipedia
Szerintem ahhoz, hogy valakiből jó menedzser legyen, egy másik jó menedzsertől kell tanulnia, és utána a megtanultakat helyesen alkalmaznia. Ez az, amit Best practice-nek hívunk. Ha csak saját kútfőből, saját „tehetségünkből” próbálnánk vezetni, akkor az szükségszerűen rossz lesz, sőt még rosszabb, hiszen a rossz módszerek berögzülnek.
Az, hogy mi a jó módszer, nehéz megtalálni, hiszen csak utólag derül ki. Ezért ahelyett, hogy mindent végigpróbálnánk, egyszerűen csak nézzük sikeres embereket, sikeres cégeket, hogy mit hogyan csináltak. Lemásolni ezeket a sikeres megoldásokat nagyságrenddel hatékonyabb, mint újra feltalálni a spanyolviaszt.
Nekem lehetőségem volt a karrierem során olyan emberekkel együtt dolgozni, akik valamit jól csináltak, ezért el tudtam lesni tőlük a fogásokat. Egy vérprofi menedzser jobbkezének lenni jelenti a legerősebb tanulási lehetőséget. Sokkal jobbat, mintha magam próbálnék menedzselni.
A Best practice-hez és a profi tanítómesterhez persze nagyon fontos, hogy az tényleg egy sikeres módszer és tényleg jó tanítómester legyen. Sajnos az is sikeresnek érzi magát, akinek egyszer valami véletlenül sikerült. Nagyon oda kell figyelni, hogy csak tiszta forrásból, csakis bevált dolgokat tanuljunk. Pont, mint a harcművészetekben.
Biztosan mindenkinek volt már bukott/rosszul sikerült projektje, ami után úgy érezte, milyen sokat tanul: arról, hogyan nem szabad csinálni, hogy mennyit lehet szenvedni, meg hogy milyen sok tanulságot lehetett leszűrni.
Pedig az az igazság, hogy nem sokat lehet egy rossz projektből tanulni. Azt biztosan nem, hogy hogyan kell jól csinálni. És lesz egy berögzült rossz mintánk, amihez akaratlanul is vissza fogunk nyúlni. Mint amikor az alkoholista családban felnőtt lány alkoholista férfihoz megy hozzá.
A szoftver fejlesztésben létezik egy olyan módszertan, hogy Antipattern. A lényege az, hogy az ember tanult a hibákból (anti pattern), és ezek elkerülésére figyel oda. Az elv szerint ha az ember elkerüli a hibákat, akkor az csakis jó lehet.
A gyakorlatban ez nem így van. Ha arra összpontosítunk, hogy 100 ismert hibát elkerüljünk, akkor vakon bele fogunk sétálni a 101-edikbe. Az Antipattern módszertan maga is egy antipattern.
A lényeg az, hogy ne a saját fejünk után, ne a saját hibáinkból tanulva fejlődjünk, hanem inkább mások bevált módszereit lemásolva. Nekem ez bejött. Ezt tartom fontosnak, és jelenleg is ezt csinálom.
BitKalmár azt is kérdezte, hogyan indultam el a szakmában.
Informatikusként kezdtem, jó munkásemberként, és fokozatosan „kinőttem” a műszaki feladatokból. Felismertem azt, hogy a jó informatikai projekthez nem csak jó informatikus, hanem jó menedzser is kell, és hogy vezető szakemberként meg kell tanulni vezetni is.
Idejekorán kikerültem külföldre, hogy a magyar módi még nem rögzültek be, és át tudtam állni a külföldi módszerekre. Ezzel együtt szerencsém is volt, hogy mindegyik főnököm olyan volt, aki valamit mesterien csinált, és el lehetett tőle lesni. Minden munkahelyem olyan volt, ahol volt fejlődési lehetőség, ahol volt perspektíva, nem csak a $$$-t néztem a papír alján.
Az pedig törvényszerű, hogy egy idő után – ha az ember jól csinálja – akkor már olyan dolgokat menedzsel, amihez nem ért, és egyre jobban elszakad a műszaki vonaltól.
Azt hiszem, ebben az egészben nem volt semmi rendkívüli. Ha valaki rájön, hogy jól akar vezetni, és ezt meg akarja tanulni, akkor már csak sok-sok idő és munka kérdése.
A mi időnkben még nem volt hazai MBA képzés, és nem volt menedzsment szakirány. Ma már van, és bizony az alapokat előbb vagy később meg kell tanulni. Ha ez megvan, akkor jöhet a fent említett best practice tanulási folyamat.
Végezetül említenék két dolgot, amit szerintem minden leendő menedzsernek meg kell tanulnia:
1) Magas fokú angol nyelvtudás
2) Hatékonyan együtt dolgozni más kultúrából érkező külföldiekkel
Ezek nélkül is lehet valaki menedzser, csak egy idő után üvegplafonba üti a fejét.
Utolsó kommentek