ITÉlet

Kommunikációs képzésen vettem részt a héten. Igazából nem is képzés volt, hanem ötletbörze, tekintve hogy az idő felét gyakorlatok tették ki, a másik felét pedig oktatási videók jó vagy rossz kommunikációról.

Kommunikációs képzésen vettem részt a héten. Igazából nem is képzés volt, hanem ötletbörze, tekintve hogy az idő felét gyakorlatok tették ki, a másik felét pedig oktatási videók jó vagy rossz kommunikációról.

A legelső gyakorlat arról szólt, hogy írni kellett egy rövid fogalmazványt, amit aztán valaki más a csoportból felolvasott. Mindegyik előadás rossz lett. Tanulság: ha az előadónak nincs ideje felkészülni, akkor a kommunikáció nem lesz sikeres.

4 féle kommunikációs stílus létezik: Elemző, Kiemelő, Irányító és Támogató. Minden embernek van valamilyen preferált stílusa e 4 közül.

A Kiemelő kommunikáció sajátossága az általánosítás, ötletek bukkannak fel, a kommunikáció gyors. Az előadó elragadtatja magát, improvizál, sok a spontaneitás és az inspiráció. A hangosan gondolkodás tipikusan ide tartozik.

Az Elemző kommunikáció a problémamegoldásról szól – a társalgás ötletek és elképzelések felé halad, semmint kapcsolatok vagy érzések felé. Magas gondolatok és mély elemzések jellemzik a társalgást, ahol előbb tényeket gyűjtenek és csak később mondanak véleményt.

Az Irányító kommunikáció aktív, független és önbizalommal teli. Az előadó kezdeményez, élvezi hogy előrerohan a témában. Különösen arra összpontosít, hogy ki, mit, hol és hogyan tesz. Az eszmecsere és a döntés gyors. Az előadó készen áll elképzeléseit másokkal nyíltan ütköztetni és harcolni az igazáért. Szereti magához ragadni és magánál tartani az irányítást.

A Támogató kommunikáció követői igyekeznek csökkenteni a konfliktust. Habár részt vesznek a társalgásban, de nem kezdeményeznek. Nehéznek találják valakinek a kérését visszautasítani, mert segíteni akarnak. Barátságos stílusuk miatt könnyű velük együtt dolgozni. Ennek ellenére lehetnek nagyon is eredményesek – nem teszik magukat függővé másoktól és nem állnak le vitatkozni. Fontos számukra az emberi kapcsolat és az érzések. Gyakran ösztönösek.

A Kiemelő és az Irányító stílust kedvelők nehezen jönnek ki egymással, pont úgy mint az Elemző és Támogató stílusúak.

Különböző nézőpontokról: a hallgatóság és az előadó nézőpontjai különbözőek lehetnek, mégha ugyanarról is van szó. Ami az egyiknek jó hír, az nem biztos, hogy a másiknak is az. Emailben terjedt egy történet az üzleti tanácsadóról és az üzleti tanácsadóról – ez a történet pontosan rámutat, hogy más nézőpontok és más célok léteznek.

Milyen gyorsan dolgozza fel az emberi agy a beérkező információkat és generál válaszreakciót?
Az előadó mond valamit, a hallgató meghallja, a fejében lévő „térkép” alapján (emlékek, értékek, elgondolások, vélemények) érzések generálódnak benne, változik a lelki állapota, ami válaszreakciókat eredményez (pl. mozdulat, gesztus, elejtett szó). Mindez 3 nanomásodperc alatt.
A kimondott szavakból érzések, reakciók, majd tettek lesznek. A szavaknak hatalma van, pontosan kell hát megválogatni őket.

Hány érzelmet kifejező szót ismerünk? Boldogság, szomorúság, …
Ezek közül mennyi pozitív, mennyi negatív? Ugye hogy sokkal gyorsabban jutnak eszünkbe a negatív szavak?

Az elmúlt héten mi volt a 3 legrosszabb élményünk? És a 3 legjobb?
A pozitív élményekhez többet kell gondolkodni, igaz?

(Itt a társaság elkezdte azt feszegetni, hogy a világ legpesszimistább népe az angol – ugyanis a képzés helyileg Angliában volt, egy angol tartotta angoloknak angolul. Lehet, hogy mégsem legendás a magyar pesszimizmus?)

Az ember a rossz dolgokat sokkal könnyebben megtalálja. Sokkal könnyebb kritizálni valamit, mint megvédeni. A bukásra és rossz hírekre sokkal könnyebben emlékszünk vissza, mint a dicséretre vagy a jó hírre. Éppen ezért tudatosan kerülni kell a negatív kifejezéseket és a kritikát. Bizonyos szavakat érdemes jó messzire elkerülni.

A „probléma”, a „gond” és a „baj” ilyenek. Ha azt mondjuk „gond volt a munkahelyen” az nagyon komolyan hangzik, pedig lehet hogy még ott helyben megoldottuk.

A „sosem” és „mindig” helyett érdemes a „ritkán” és „gyakran” szavakat használni. Például „sosem megyünk el sehová, mindig csak otthon ülünk” helyett „ritkán mozdulunk ki otthonról”. A „sosem” és a „mindig” szélsőséges szavak, és a szélsőséges kijelentés nem mindig igaz. A tárgyalópartnerünket védekezésre kényszerítjük és megfélemlítjük, ezért pont a lényegi üzenetre nem figyel.

„Kell” helyett „kellene”, például „meg kellett volna csinálnod ezt a jelentést” helyett „inkább a jelentéssel kellene foglalkoznod”. A „kell” kifejezéssel bűntudatot ébresztünk már elkövetett dolgokért (a javítás esélye nélkül), miközben a „kellene” illetve „jobb lenne” kifejezések viszont felkínálják a cselekvés lehetőségét.

„Rossz” helyett használjuk a „nem megfelelő” kifejezést. Például „rosszul teljesítettél amikor jött a határidő” helyett „a határidő előtt nem volt megfelelő a teljesítményed”. A „rossz” szó minősítés, minősítjük a másik felet. Ha azt mondjuk, hogy valami nem megfelelő, akkor azzal ugyanazt fejeztük ki, de a másik fél minősítése nélkül.

„Hibák” helyett inkább arra koncentráljunk, hogyan lehet „másképp” csinálni valamit. Például „az ő hibája, hogy az asztala mindig tele van szeméttel” helyett „az a különbség köztünk, hogy az ő asztala mindig tele van szeméttel”. A szó „hiba” minősíti a másik felet és annak cselekedeteit, miközben a különbségek kiemelése konstruktív, negatív tónus nélkül.

„Hibák” helyett egyébként is lehet „tanulságokról” beszélni. Például „Hibáztál!” helyett „Na mi ebből a tanulság?”. Ha valakire rápirítunk, akkor nem fog merni kezdeményezni a jövőben, miközben a második kifejezés sokkal inkább bátorító jellegű.

A fentiekből az a tanulság, hogy a szavak nagyon is pusztítóak tudnak lenni, és emberi kapcsolatokat tehetnek tönkre. Éppen ezért oda kell figyelni arra, milyen szavak tolódnak a szánkra, és a legfontosabb dologra: GONDOLKODJUNK!

Belső céges kommunikációk. Milyen formájuk létezik?

Céges hírlevél: érdekes dolgokat tudhatunk meg olyanokról, akikkel egyébként nem beszélünk, viszont nem garantált, hogy mindenkihez eljut, és általában a tartalma nem kiegyensúlyozott.

Céges értekezlet: sok időt vesz el, a kommunikáció gyakran egyoldalú, a munkatársak félnek kérdéseket feltenni, viszont egy rugalmas, gyors és közvetlen mód az üzenet közlésére.

Videó üzenetek: hatásos üzenet, a munkatársak akkor nézik meg, amikor van rá idejük, hátránya hogy egyoldalú kommunikáció.

Körüzenet: képes rövid idő alatt széles körben eljuttatni az üzenetet, de gyakran elsikkad, és a sok körüzenet miatt szűrni kell azok tartalmát. Nem egységes, a szerző személyétől függ a stílus.

Vezetői értekezletek: Az üzenet gyakran nem jut el az érintetteknek, viszont itt jobb a lehetőség az interakciókra és az üzenet hátterének megismerésére.

A hatásos kommunikáció elengedhetetlen része a bizalom. Bizalmat kell ébreszteni a hallgatóságban, különben elsikkad az üzenet. Mikor bízunk a másik által elmondottakban? Két eset van: vagy megbízunk a másikban annak személye miatt (például mert ismerjük, mert megbízható), vagy mert az adott körülmények között a másik félre vagyunk utalva (pl. vizit az orvosnál, villanyszerelő kijött megszerelni valamit).

Hogyan lehet a bizalmat megszerezni? Egyenes beszéddel, odafigyeléssel, ígéretek betartásával, a másikra való figyeléssel, tiszta és világos alapokkal, eredmények felmutatásával.

Milyen hosszú lehet egy mondat? 23 szót lehet maximum kimondani egy levegővel.

Fontos a játék a hangtónussal: jó híreket örömmel harsányan, rossz híreket együttérzően.

Egy mondat - egy gondolat. Ne sűrítsük össze a mondanivalót, hagyjunk hatásszünetet.