ITÉlet

Mi alapján döntjük el, hol vásárlunk, kit bízunk meg munkával? Hova megy a pénzünk? Hogyan építjük fel a kapcsolati hálónkat és ez mennyire hetékony?

Életem során nagyon sokféle fogyasztói magatartáson keresztülestem, ahogy időről időre új dolgokat tanultam még és új szokásokra tettem szert.

Ugye volt az az időszak, hogy a legolcsóbbat kell venni, mert árérzékenység. Mert ha drágábban megveszem ugyanazt (vagy funkcionálisan ugyanazt), akkor pénzt buktam.

Aztán jött az a felismerés, hogy a cég akkor sikeres, ha drágán ad el rosszat – és azt meg is veszik.

Aztán külföldre szakadtam, ahol jött a globalizáció, a „think global” mentalitás. Bárki bárhol bármilyen terméket el tud adni, vagy bármilyen szolgáltatást tud nyújtani – a távolságtól és az országhatároktól függetlenül. A távolság legyőzhető.

Ezek után még jobban meglepődtam, amikor láttam ezeket a „think global” vállalkozókat – akik szolgáltatást és terméket adtak el az egész kontinensen (vagy legalábbis készen álltak rá) – hogy amikor vásároltak, akkor a „think local” mentalitást követték.

A vállalkozás indítása után nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a környéken, az adott településen lévő többi (kis) vállalkozást megismerjék, és kapcsolatot építsenek. Hol van a legközelebbi ügyvéd, a legközelebbi orvos, ki mivel foglalkozik, ki miben utazik, ki miben érdekelt. Mert a kisvállalkozásnak a jövőben biztos szüksége lesz segítségre, és akkor jó tudni, mit hol találnak meg, kihez fordulhatnak.

Ugyanakkor a vállalkozásnak is érdeke, hogy megismerjék őket a többiek, hiszen ki tudja, lehet hogy valakinek pont olyan szolgáltatásra lesz szüksége, és/vagy valakinek beesik egy nagy üzlet és társakat keres hozzá.

Ez nem más, mint a kapcsolati háló felépítése.

Egy vállalkozásnak szüksége van rá, és vállalkozások között ez kölcsönös érdek. Mindenki jól jár vele.

Fontos, hogy az ugyanott lévő, ugyanazon közösséghez tartozó vállalkozások ismerjék egymást, szükség esetén összefogjanak, és egymást erősítve erősítsék a közösséget.

Mit jelentett ez a gyakorlatban?

Például ha ügyvédre volt szüksége a cégnek, akkor az egy sarokra lévő ügyvédi irodát (amelynek teljes létszáma 1 fő) vette igénybe. Mármint általában. Ha fontos és speciális ügyről volt szó, akkor inkább időt szántak rá és megkeresték közel és távol azt a sztárügyvédet, akinek pont az volt a szakterülete. De ilyen speciális esetből kevés volt. A legtöbb esetben a helyi ügyvéd munkája bőven elég volt.

Valahogy úgy, mint ahogy azt a Svájcba szakadt hazánkfiaitól és lányaitól lehet hallani: előbb megkeresem a szükséges terméket a mi városunkban, hátha itt is gyártják. Ha nem találom, akkor Svájcban. És ha nincs, csak akkor nézek szét globálisan.

Ugyanezt a gondolkodást érdemes követni a magánéletben is.

A nagy áruházak és a plázák nemzetközi cikkeket árulnak, de messze vannak (üzemanyag költség), sokszor drágák, és a minőség is néha kétséges.

A 10 forintos zsemle minősége olyan, hogy köszi nem.

A nagy hipermarketek akciói mögött is az a keserű igazság húzódik meg, hogy valamit az átlagnál olcsóbban adnak, de mást drágán. Összességében nem biztos, hogy jól járok. Ha beleszámoljuk a ráfordított időt (utazás oda-vissza, órákig bolyongani a sorok között, segítőképtelen eladók után szaladgálni), erősen kétséges.

Szóval érdemes feltérképezni a helyi boltokat, a helyi vállalkozókat.

A méretgazdaságosságból fakadóan a kisbolt drágább lesz, mint a nagy, és lehet hogy a minőség is rosszabb. De a helyi pékségben igazi kenyeret árulnak, ami lisztből készült, és ami nem zöldül meg 3 nap után. A helyi cukrászdában igazi süteményt árulnak, nem hamis piskótából készült cukorbombát. A sarki hentes lehet hogy nem ad akciós húst, de romlottat se. Ha megspórolod az utazást és a ráfordított időt, mert gyorsan megkapod a sarki boltban amit keresel, akkor lehet, hogy még kicsivel drágábban is megéri.

Ismerd meg környezeted, hol mit árulnak, hol milyen vállalkozások vannak. És ne félj kipróbálni őket!

Lehet hogy egyszer pórul jársz, de akkor legalább tudod hogy oda nem kell visszamenni. De ami bevált, oda menj vissza, és ajánld másoknak is.

Mi magyarok hajlamosak vagyunk ismerőseinkre, rokonainkra támaszkodni. Unokatestvéren keresztül bejutni egy jó állásba, vagy a vízszerelő ismerőssel csináltatni meg mindent.

Ami nem helyes. A rokon be tud juttatni az állásba, de nem biztos, hogy az jó lesz. Ha a ház körül ismerőssel csináltatok meg valamit, akkor ott nem kérhetem számon a minőséget és a teljesítést.

Tehát ne a rokonokra és barátokra támaszkodjunk, hanem ismerjük meg településünk vállalkozásait, próbáljuk ki őket. Velük szemben elvárhatjuk a minőséget és a teljesítést, és ha nem volt jó akkor majd keresünk mást.

Keress meg minél több vállalkozást a közeledben, ismerd meg őket, és tedd őket mérlegre. A verseny, a tudatos fogyasztói döntés nekik is jó, és neked is jó.

(Miért hatékonyabb a fenti modell, mint a „mindenre van egy ismerősöm” modell? Mert ha van ismerősöm, de kétséges minőséggel dolgozik (rosszul, de nem elég rosszul ahhoz hogy összevesszek vele), akkor nem fogok tudni tőle megszabadulni.)

Tudatos fogyasztónak lenni: tudom mire van szükségem, tudom hogy milyen minőségben kellene azt megkapnom. Ha nem kapom meg, akkor nem kell. Ha megkapom, és elégedett vagyok, akkor leközelebb is oda megyek vissza.

Ha nem így tennék, akkor mindent elöntene a szemét. Ha nem válogatnék, akkor a rosszul működő vállalkozások is életben maradnának (amiknek el kellene tünniük). És ha nem megyek vissza vásárolni oda, ahol jó árút kaptam, akkor a jól működő vállalkozások tűnnének el.