HTML

ITÉlet

Egy multinacionális cégnél dolgozó informatikai manager szakmai blogja. Észrevételek, tapasztalatok szoftver fejlesztésről, vezetésről, managementről és hatékonyságról itthoni és külföldi példákon keresztül. Az informatikáról másképp...

Utolsó kommentek

  • sagabona: szia... elég régen született ez a bejegyzés, én csak most akadtam rá véletlenül. Érdekes dolgokat írsz, részben egyetértek az általad gondoltakkal, azonban pár dologban messze más a véleményem - ez ... (2018.10.19. 11:14) Gondolatfoszlányok a pályaválasztásról
  • Simon Géza: "A következő forradalmi áttörés, nagy dobás, ami megint tőzsdei felfutáshoz vezet, az nem valamilyen informatikai dolog lesz, hanem egészen más." Ha a generic AI nem informatikai, akkor igazad van.... (2018.02.19. 07:01) Az IT jövője
  • pggp: @AnyTink: Köszi, de én csak egy blog olvasó vagyok, aki jól tudja használni a keresőt ;-) (2017.10.17. 07:19) Milyen volt hazaköltözni?
  • AnyTink: @pggp: :) Gratulálok a család bővüléséhez és a sikeres 'hazatelepedéshez'. Mi most gondolkodunk a hazaköltözésen és jó olvasni mások élményéről! Köszönöm az írásod :) (2017.10.16. 18:49) Milyen volt hazaköltözni?
  • pggp: Tulajdonképpen igen, alakult valami: akocsis.com "2017 április, Dália eloször Szentesen" ;-) (2017.06.06. 21:51) Milyen volt hazaköltözni?
  • Utolsó 20

Avagy tényleg igaz, hogy a kis cégeknél gurukra, a nagy cégeknél átlagemberekre van szükség?

Egy HR portálon olvastam a kifakadást, miszerint kis céghez érdemes menni dolgozni, mert ott gurukra van szükség, miközben a csili-vili multitól lapáttal kergetik el a gondolkodni tudó kreatív embereket.

A kétféle cégtípus között elsősorban a méret a különbség. Egy kisméretű cégnél elég 1 embert (a tulajdonost) meggyőzni arról, hogy az ötletem jó és vágjunk bele. Ezzel szemben egy multinál csapatban dolgozunk, egy ötlet megvalósításához 4-5 embernek van köze, és legalább ennyi jóváhagyásra van szükség. Ezek az embere jó eséllyel nem is elérhetők személyesen, tehát a feladat nehézsége nem maga az ötlet, hanem a kommunikáció és a velük való együttműködési készség.

Teljesen triviális, hogy mindegy kinek milyen ötlete van, ha nem sikerül csapatban dolgozni. Ezért a HR-esek „éles szemmel" kiszórják a beilleszkedésre, csapatmunkára képtelen jelölteket.

Ugyanezek a jelöltek egy kis cégnél esetleg nagyon jól érzik magukat és nagyon jól tudnak érvényesülni, hiszen ott nem kell alkalmazkodni, csak a konkrét tudás számít. A tudás köre is eltér: egy kis cégnél át kell látni a dolgokat az elejétől a végéig, jobbról balra teljes spektrumban. A multinál viszont minden üzleti funkcióra specialista van, pl. egy projekthez a jogi támogatást egy ügyvéd adja, okleveles közgazdász ellenőrzi a pénzügyi tervet, a műszaki véleményt pedig egy külföldről idehozott szakember készíti el. Az általuk képviselt tudást, tapasztalatot semmilyen kreativitás nem tudja helyettesíteni. Nincs is olyan nagy szükség a kreativitásra, hiszen ekkora csapatból úgyis lesz valakinek ötlete. A problémát nem az ötletek hiánya jelenti, sokkal inkább az ötletek túl nagy száma, amiből meg kell találni a legjobbat.

Kis cégnél a legnagyobb problémát az ötlet hiánya jelenti, tehát a kreativitás jelentős előny, sőt az ötlet jelenti magát a terméket/szolgáltatást is. A megvalósítás nem annyira hangsúlyos, és az elvárt minőségi szint is alacsonyabb.
Például egy multi által írt szoftvernél elvárjuk a megfelelő szintű tervezést, dokumentációkat, kitisztázott és ellenőrzött forráskódot, a végletekig tesztelt szoftvert. Ezzel szemben a kis cégek tervezés nélkül „csuklóból" programoznak, nincs tesztelés, a program hibás, a forráskód kusza. (Viszont a kis cég rugalmasan azonnal javít minden hibát, miközben a multinál ugyanez hosszas és bonyolult)

További különbség a fizetés, illetve a hozzáadott érték. Nagy cégnél az értéket a folyamat és a méret termeli, miközben kis cégnél maga az alkalmazott termeli meg a bérét személyesen két kicsi kezével. Míg a folyamatok követésére „átlagemberre" van szükség, az értékteremtéshez „legényre" van szükség. Fordítva nem működne: a guruk nem követnék a folyamatokat, és ötleteikkel akadályoznák a gépezetet, miközben az átlagember nem rendelkezik azokkal a képességekkel, hogy önállóan értéket termeljen.
Nagyon tipikus példa: egy gödör kiásásához nem 5 Nobel díjas professzorra, csak 5 jó kubikusra van szükség - és a problémák nagyrészt ennyire egyszerűek.

Ezzel együtt nem mondanám azt, hogy a multinál csak droidok dolgoznak, a kis cégeknél pedig csak értelmes emberek!

Ennek az ellenkezőjére is akad példa szép számmal. És azt hiszem, a sztereotípiák nagyrészt a magyar rögvalóságon gyökereznek.

A multik közép- és felsővezetői körénél már igenis szükség van értelmes emberekre, ötletekre, kreativitásra, legfeljebb valakinek a főnöke buta és megöli az önálló kezdeményezéseket. Ez nem változtat azon a tényen, hogy a közép- és felsővezetők feladatainak ellátásához szükség van kreativitásra. A Dilbert által megénekelt üresfejű, alkalmazottakat elnyomó főnök pontosan azért olyan, mert tudja, hogy alkalmatlan a feladatára, és ezt leplezi mindenáron.

A kis cégek minőség és teljesítmény mítoszáról pedig annyit, hogy sok esetben a tudatlanok boldogságáról van szó: aki elszigetelten, rambó módjára dolgozik, az könnyen úgy vélheti, az ő teljesítménye a teljesítmények legjobbika. Összehasonlítási alap nélkül büszkén ad ki selejtet a kezéből.

 

Szerintem aki hosszú távra tervez, az mindenképpen gyúrjon tudásra és kreativitásra, arra szükség van, UGYANAKKOR tudni kell alkalmazkodni és beilleszkedni. A kettő közötti helyes összhang az, amikor tudjuk, mikor melyik oldalunkat mutassuk meg. Ha másnak jó ötlete van, akkor átlagos iparosként valósítsuk meg, ha pedig nincs ötlet akkor hozzunk fel néhányat.

Mert nem az az innovatív, aki feltalál valamit, hanem aki megvalósítja azt.

Címkék: menedzsment guru management átlagember

A bejegyzés trackback címe:

https://akocsis.blog.hu/api/trackback/id/tr725211247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_16561 2009.08.18. 18:26:51

Egyetértek, kivéve az utolsó mondatot. Bár a szó maga valóban egy folyamatot jelent, ami az ötlettel kezdődik, majd a megvalósítással folytatódik, mégis: vannak emberek, akik a "tüzeket gyújtják" (ötleteik vannak)és a meggyőzik az embereket a tűz (ötlet) hasznáról, és vannak olyanok, akik "megfőzik a vacsorát a tűzön", azaz kivitelezik az ötletet. Kevés az olyan ember szerintem, aki jó mindkettőben.

m 2009.08.23. 22:37:52

szerintem Arpad arra celzott, hogy hiaba talalod ki a tuzgyujtast, ha te lusta vagy megfozni rajta a vacsorat, mas pedig nem kepes ra. Az otlet elsikkad, ennel fogva sosem lesz belole innovacio. Gondolom ismeros (es jellemzo) allitas, hogy "otletekkel tele a padlas", azonban az otlet _onmagaban_ teljesen ertektelen. Ilyen szempontbol sokkal fontosabb az, aki tetszoleges otletet kepes vegig is vinni, mint akinek remek otletei vannak, de kifullad a megvalositas elott vagy kozben - vesd ossze a korabbi allitassal.