HTML

ITÉlet

Egy multinacionális cégnél dolgozó informatikai manager szakmai blogja. Észrevételek, tapasztalatok szoftver fejlesztésről, vezetésről, managementről és hatékonyságról itthoni és külföldi példákon keresztül. Az informatikáról másképp...

Utolsó kommentek

  • sagabona: szia... elég régen született ez a bejegyzés, én csak most akadtam rá véletlenül. Érdekes dolgokat írsz, részben egyetértek az általad gondoltakkal, azonban pár dologban messze más a véleményem - ez ... (2018.10.19. 11:14) Gondolatfoszlányok a pályaválasztásról
  • Simon Géza: "A következő forradalmi áttörés, nagy dobás, ami megint tőzsdei felfutáshoz vezet, az nem valamilyen informatikai dolog lesz, hanem egészen más." Ha a generic AI nem informatikai, akkor igazad van.... (2018.02.19. 07:01) Az IT jövője
  • pggp: @AnyTink: Köszi, de én csak egy blog olvasó vagyok, aki jól tudja használni a keresőt ;-) (2017.10.17. 07:19) Milyen volt hazaköltözni?
  • AnyTink: @pggp: :) Gratulálok a család bővüléséhez és a sikeres 'hazatelepedéshez'. Mi most gondolkodunk a hazaköltözésen és jó olvasni mások élményéről! Köszönöm az írásod :) (2017.10.16. 18:49) Milyen volt hazaköltözni?
  • pggp: Tulajdonképpen igen, alakult valami: akocsis.com "2017 április, Dália eloször Szentesen" ;-) (2017.06.06. 21:51) Milyen volt hazaköltözni?
  • Utolsó 20

25.
szeptember

Azok a nehéz esetek

akocsis  |  2 komment
Ahogy mondani szokták: nagy az Isten állatkertje, és alacsony a kerítés. 

Nagy lelkesedéssel kezdesz egy új munkahelyen, fogadkozol hogy a csapat tagja leszel és mindenkivel jó kapcsolatot alakítasz ki. Az első nap bemutatkozás, mosoly, teljes a lelkesedés.

Aztán szép lassan rájössz, hogy mindenkinek megvan a maga korlátai, a maga hülyesége. Néhány munkatársaddal összeveszel, és szép lassan arra a következtetésre jutsz, hogy micsoda egy állatkertbe csöppentél, ahogy Te vagy az egyetlen normális ember.

(Majd a történet rendszerint úgy folytatódik, hogy nem bírod tovább és felmondasz, nekiállsz állást keresni, végül számtalan kaland után találsz egy príma munkahelyet, ahol nagy lelkesedéssel munkába állsz...)

Ha a fentieket olvasva bólogatsz, akkor lehet, hogy Benned van a hiba...

Úgynevezett „nehéz esetek" mindenhol vannak. Mindenkinek megvannak a korlátai. Valaki keveset beszél és mindig meggondolja, amit mond. Más túl sokat beszél és az agyunkra megy. Az egyik munkamániás, a másik 5-kor azonnal abbahagyja a munkát és hazamegy a családjához.

Minden ember más, és minden embernek máshol van a tűrésküszöbe. Szóval az, hogy ki számít normálisnak és ki nem, elég relatív dolog. Arról a kérdésről nem is beszélve, hogy ki van feljogosítva arra, hogy hülyékre és normálisakra ossza a világot?

A munkahelyen az a helyzet, hogy a legtöbb esetben csapatban dolgozunk, ahol mindenkinek megvan a saját szakterülete vagy az a plusz dolga, amit hozzá tud tenni a közöshöz. Ezért mindenkire szükség van. Ha összeveszel valakivel, ha lehülyézel valakit és nem állsz vele szóba, akkor gyakorlatilag saját magadat fosztod meg egy segítőtárstól.

Nem az a kérdés, hogy kinek van igaza és ki hibázott: ha mindig igazad van és mindig bebizonyítod a másikról, hogy hibázott, akkor egy idő után senki nem fog akarni Neked segíteni!

A megoldás az, ha egyszerűen elfogadsz mindenkit olyannak, amilyen, a hibáival és előnyeivel együtt. Ezeket a hibákat és előnyöket meg kell ismerni, és úgy dolgozni együtt, hogy a munkatárs hátrányai ne gátolják a közös munkát, de az előnyök érvényesüljenek.

Nem az a kérdés, hogy hány emberrel vesztés össze, hanem hogy hány barátod, szövetségesed van! Minden egyes munkatárs, akivel összevesztél, eggyel kevesebb potenciális szövetségest jelent.

 

Mi a teendő, ha valakivel szinte tettlegességig fajulnak a dolgok?
Habár az ember szívesen elmenne tettlegességig, de ezzel csak veszíteni lehet. Hosszú távon sokkal jobban megéri, ha rövid távon a másiknak adunk igazat és veszítünk.

Mi a teendő stresszhelyzetben?
A legtöbb ember stresszhelyzetben elkezd furcsán viselkedni, nevezzük abnormálisnak. Például elkezd csúnya szavakat használni, valótlan dolgokat állítani, vagy a felsővezetéshez eszkalálni a dolgot.
Ezeket nem szavad komolyan venni, mert aki csinálja ő sem veszi komolyan - nyugodt körülmények között nem azt mondaná és nem úgy csinálná, ahogyan. Ilyenkor fontos, hogy az illetőt azonnal megnyugtassuk, és normális mederbe tereljük a beszélgetést. Amiket pedig mondott, felejtsük el.

Mi van akkor, ha valaki szántszándékkal hátráltat vagy piszkál, valamilyen hátsó szándékból kifolyólag?
Egyrészt rövid távon a vádakat ki kell védeni, nyilvánvalóvá tenni, hogy a vádaknak nincs alapja. Másrészt pedig tenni a dolgunkat - hosszú távon az eredmények számítanak.

Címkék: emberek nehéz kezelés esetek

A bejegyzés trackback címe:

https://akocsis.blog.hu/api/trackback/id/tr675211252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_16561 2009.09.28. 08:39:35

alapvetően igazad van. Ezek szerint én eddig csak rossz helyen dolgoztam, mert: "ki van feljogosítva arra, hogy hülyékre és normálisakra ossza a világot" a főnök, ki más? "ha mindig igazad van és mindig bebizonyítod a másikról, hogy hibázott" na pont ilyen főnököm volt nemrég... "A megoldás az, ha egyszerűen elfogadsz mindenkit olyannak, amilyen, a hibáival és előnyeivel együtt" aha, de akkor miért akarnak szervezetek olyan nagy erővel mindenkit átlagossá változtatni? a válasz: mert azokat egyszerűbb irányítani. A hibák zavarnak, az előnyök csak akkor nem, ha azok a főnök számára előnyösek, egyébként azok is. "hosszú távon az eredmények számítanak" na pont ez a problémám. Az eredmények. Mi számít eredménynek? Meg tudja-e ítélni az, akinek az eredmény nevű izét prezentálják, hogy azok tényleg a valódi eredmények-e? Mert én azt látom, hogy cégmérettől függetlenül nagy a parasztvakítás... Persze most direkt sarkítottam, de az általam megismert cégeknél ezek szinte mindegyike előfordul...

Ismeretlen_102125 2009.09.28. 09:58:28

Holden, egyrészt ügyelek arra, hogy a főnököm ne olyan legyen, mint amit írtál, másrészt arra ügyelek, hogy én mint főnök ne olyan legyek. Azokat a feladatokat szeretem, amiknek van ojektív célja, tudjuk hogy miért kell csinálni, ezáltal mérhető. Ilyen feladatokkal szeretek dolgozni, és ilyen feladatokat adok a beosztottaknak. 1 hónap múlva írok két esettanulmányt a témában.