HTML

ITÉlet

Egy multinacionális cégnél dolgozó informatikai manager szakmai blogja. Észrevételek, tapasztalatok szoftver fejlesztésről, vezetésről, managementről és hatékonyságról itthoni és külföldi példákon keresztül. Az informatikáról másképp...

Utolsó kommentek

  • sagabona: szia... elég régen született ez a bejegyzés, én csak most akadtam rá véletlenül. Érdekes dolgokat írsz, részben egyetértek az általad gondoltakkal, azonban pár dologban messze más a véleményem - ez ... (2018.10.19. 11:14) Gondolatfoszlányok a pályaválasztásról
  • Simon Géza: "A következő forradalmi áttörés, nagy dobás, ami megint tőzsdei felfutáshoz vezet, az nem valamilyen informatikai dolog lesz, hanem egészen más." Ha a generic AI nem informatikai, akkor igazad van.... (2018.02.19. 07:01) Az IT jövője
  • pggp: @AnyTink: Köszi, de én csak egy blog olvasó vagyok, aki jól tudja használni a keresőt ;-) (2017.10.17. 07:19) Milyen volt hazaköltözni?
  • AnyTink: @pggp: :) Gratulálok a család bővüléséhez és a sikeres 'hazatelepedéshez'. Mi most gondolkodunk a hazaköltözésen és jó olvasni mások élményéről! Köszönöm az írásod :) (2017.10.16. 18:49) Milyen volt hazaköltözni?
  • pggp: Tulajdonképpen igen, alakult valami: akocsis.com "2017 április, Dália eloször Szentesen" ;-) (2017.06.06. 21:51) Milyen volt hazaköltözni?
  • Utolsó 20

Megfordultam menedzserként a beszerzési folyamatok mindkét oldalán (mint vállalkozó képviselője és mint megrendelő). Mivel ez a magyar kkv-k számára húsba vágó téma, talán tudok mondani egy-két hasznos gondolatot.

Megfordultam menedzserként a beszerzési folyamatok mindkét oldalán (mint vállalkozó képviselője és mint megrendelő). Mivel ez a magyar kkv-k számára húsba vágó téma, talán tudok mondani egy-két hasznos gondolatot.

Már írtam a témában egy félig vicces cikket (lásd A gagyi diadala), de a téma ennél sokkal komolyabb. Már csak azért is, mert a magyar kkv-k tipikusan a vállalkozói oldalon „élvezik” a beszerzési folyamatokat, és mert az IT ipar képviselői is tipikusan szolgáltatók, akik a megrendelő/ügyfél igényeit keresik.

Rögtön a közepébe vágva: úgy érzem, hogy a beszerzésről rengeteg téveszme terjeng. Beleértve saját magamat is – amíg csak mezítlábas fejlesztő voltam, addig azt hittem, a beszerző élete a legjobb: csak elkölti a pénzt. Aztán rájöttem, hogy ez nagyon nem így van!

A vállalkozók sok esetben a beszerzésben ellenséget, a felesleges adminisztrációt és papírmunkát látják. Pedig itt nincs másról szó, mint a megrendelő meg akar bizonyosodni arról, a legjobb szolgáltatást, a legjobb partnert választotta a legjobb áron. A beszerzési folyamat arra hivatott, hogy a legjobb partnert megtaláljuk. Pont ugyanúgy, mint ahogy az ember hosszas utánjárás és megfontolás után vesz házat.
(Azért, mert a beszerzési folyamattal visszaélve azt korrupcióra használják, arról nem a folyamat tehet.)

A közbeszerzést sokan szokták szidni, mint a korrupció melegágya. Nos, a közbeszerzés és a beszerzés – folyamatait és céljait tekintve – ugyanaz. A német multi és a magyar kormányhivatal is nagyjából hasonló lépéseket keresztül vesz szoftvert. A különbség inkább apróságokban van, mint például a kormányhivatal köteles betartani az előírásokat, a multi pedig nem. A multit nem köti semmi (tehát elvileg tárgyalás nélkül kiválaszthatja a legrosszabb ajánlatot is), de pontosan a saját jól felfogott érdeke miatt viszi végig a „felesleges” beszerzési folyamatot.

A nyertes meghatározása értékeléssel történik. Előzetesen rögzített a beszerzés tárgya (azaz mit kell leszállítani), adottak a körülmények, legtöbbször a határidő és adott, ehhez kell ajánlatot adni. Értékelni csak akkor lehet, ha az ajánlatok összehasonlíthatóak, azaz mindenki almára adott ajánlatot, nem pedig az almát hasonlítjuk össze a körtével.
Emiatt minden olyan vállalkozói magatartás vagy megnyilatkozás, hogy mi másképp dolgozunk, vagy másképp gondoljuk megoldani a problémát, eleve kudarcra ítélt.

Már csak azért is, mert a beszerzőket mérni szokták! Pont úgy, ahogy mindenki mást. A beszerző teljesítménye ott fogható meg, hogy a lehetségeshez képest mennyivel olcsóbban tudott mennyivel jobb szolgáltatást találni. Ezért is fogja akarni a beszerző egységes keretbe terelni a pályázókat, hogy azok összehasonlíthatóak legyenek, és kimutatható legyen a beszerző személyes hozzáadott értéke.

Miben különbözök a sima beszerzés az informatikai beszerzéstől? Semmiben. Szoftvertfejlesztést megrendelni nem speciális dolog. Szükség van egy scope-ra, azaz részletes (műszaki) leírásra a leszállítandókról, ütemtervre és árra. A beszerző természetesen nem ért az IT-hoz, de éppen ezért ott lesz mellette valaki, aki el tudja mondani a szoftverrel szemben támasztott igényeket.
Pont ugyanúgy, mintha 100 darab irodai széket kellene megrendelni.

A vállalkozói oldalról sokszor úgy tűnik, hogy a megrendelő nem tudja mit akar, tanácstalan, nincs elképzelése, és az igények menet közben legalább 100-szor fognak változni. A másik oldalon ülve bízvást állítom, hogy ez tévedés. A projektet megrendelő vezető vagy kulcsfelhasználó fejében nagyon is pontosan megvan, hogy mit akar, mire van szüksége, legfeljebb nem tudja jól elmondani. Ezeket az igényeket a fejéből „kinyerni” szintén a munka részét képezi.
Abban viszont biztosan lehetünk, hogy amíg nem kapja meg a fejében lévő elvárásoknak megfelelő szoftvert, addig nem fogja azt elfogadni.

A beszerző nem IT szakértő, viszont a célja érdekében (legjobbat legolcsóbban) kellőképpen nyitott, azaz meghallgatja a vállalkozók érvelését és műszaki elképzeléseit. Ez azt a hamis érzést kelti a vállalkozókban, hogy bármit lehet, csak rá kell beszélni a beszerzőt. Ez téves elképzelés, hiszen bár a beszerzőt szakmai zsargonnal meg lehet etetni, de a céljaiból és a peremfeltételekből nem enged.
Arról nem is beszélve, hogy kérhet segítséget hozzáértő kollégától, és egy pillanat alatt kiderül, hogy a professzionálisnak tűnő műszaki leírás csak halandzsa.

A multi nagy, a beszállító kicsi, amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. A „harc” valóban egyenlőtlen, de hibás megközelítés a beszerzést harcnak felfogni. A multi lassú és nehézkesen mozog, de van pénze, és szüksége van valakire, aki megoldja a problémáját. A kkv ezzel szemben kicsi, kreatív, agilis, és rendelkezik azzal a szakértelemmel, amivel a probléma megoldható. Alapvetően win-win.

Honnan jön a pénz? A beszerzés megkezdése előtt valaki pénzt ad a projekt megvalósulására – ő a szponzor. A pénzt előzetes üzleti terv alapján, up-front tervezéssel határozzák meg, azaz először adott a feladat, a felelős, aztán jönnek a szükséges erőforrások és a határidő.
Emiatt a szponzor és az ő előzetes elképzelése a leszállítandókról nagyon fontos. És ha vitára kerülne sor, akkor az írásba adott alkuk mentik meg a vállalkozót.

Mi van, ha nyertünk? Szerződés! A jogászok – pont úgy, mint a beszerzők – csak konkrétumokkal tudnak dolgozni, azaz milyen szolgáltatást mikor és mennyiért fog a vállalkozó szállítani. Ráadásul a jogászok sokkal rugalmatlanok, hiszen sablon szerződésekre támaszkodnak.
A szerződések azt a célt szolgálják, hogy vita esetén irányt mutatnak. Tehát egyrészt kényszerítik a vállalkozót a feladat pontos végrehajtására, másrészt a megrendelőt az elvégzett munka kifizetésére.
(Hogy ez nincs mindig így, az egyéni gyengeség eredménye.)

Címkék: beszerzés informatikai

A bejegyzés trackback címe:

https://akocsis.blog.hu/api/trackback/id/tr25211408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hesz Roland 2010.09.07. 20:14:24

"A projektet megrendelő vezető vagy kulcsfelhasználó fejében nagyon is pontosan megvan, hogy mit akar, mire van szüksége, legfeljebb nem tudja jól elmondani. Ezeket az igényeket a fejéből „kinyerni” szintén a munka részét képezi." Sajnálatos módon az árajánlatot már akkor meg kell adni, amikor a "kinyerés" még nem történt meg, és bár a megrendelő tudja, hogy asztalt akar, mégis székként definiálta a problémát első körben. Meg az abroszt is elfelejtette. Ezt ki lehetne védeni, ha a "kinyerést" nem a vállalkozó, hanem a megrendelő végezné - még talán olcsóbb is lenne a vége. Pontosabban, ha a kinyerés még azelőtt megtörténne, hogy a fejlesztésre kiírnák a pályázatot. Sok esetben akár az is kiderülhet, hogy nincs szükség a megrendelni kívánt lefejlesztendő szoftverre.

m 2010.09.08. 15:29:31

szerintem ez belső lehetőségek és policy-k függvénye. Ha a "megrendelő" a cégen belül vagy az IT, vagy az IT véleményezéséhez kötött / informatikát az IT-n keresztül beszerző egyéb csoport, akkor van rá esély, hogy a kinyerést már megrendelői oldalon elvégzik, a helyi IT legjobb tudása szerint (akiknek viszont ismételten más szempontjaik lesznek, mint a beszállítónak, de legalább ennek van közös metszete, kisebb a későbbi deviancia). Ha viszont a megrendelő nem IT, és nincs is IT-ja, hogy támaszkodjon rá, akkor nincs mód ilyesmire. A legtöbb esetben az sem tudatosul benne, hogy az ő szükségletei nem világosak és azokat "ki kéne nyerni". Tipikusan, egy nem IT ügyfél mindig biztos benne, hogy megfelelő szinten prezentálta az igényeit, hiszen azok "egyérteműek". Ebben az esetben a "kinyerést" nem csak felesleges rábízni, de hiba is lenne. Árajánlatot egyébként "egyedi fejlesztésre" általában csak előzetes felmérési szakasz után adunk, abban pedig lehetőség van legjobb tudásunk szerint "kinyerni" a lényeges információt és azt elfogadtatni (bár ennek is rengeteg buktatója van, ha nem sikerül olyan módon prezentálni a kinyert infót, hogy a megrendelő értse, mit fogad el). Akocsis szerintem erre célzott. Tendereztetés esetén is (legalábbis, amire eddig pályáztunk) általában biztosítanak személyes konzultációt a pályázóknak a kiírás mellé. Erre kell jól felkészülni, releváns és priorizált kérdésekkel, hogy csökkentsük a rizikót.

Hesz Roland 2010.09.14. 13:31:21

@m "Ebben az esetben a "kinyerést" nem csak felesleges rábízni, de hiba is lenne." Ebben az esetben természetesen nem az ügyfél maga, hanem valaki hozzáértő végezné. Még a kiírás előtt. Mondjuk egy üzletelemző vagy folyamatelemző, vagy valami erre szakosodott ember. "Árajánlatot egyébként "egyedi fejlesztésre" általában csak előzetes felmérési szakasz után adunk," Ez egy nagyon helyes hozzáállás - ennek megfelelően tapasztalatom szerint ritka is. Nagyon sokszor - tapasztalatom szerint többnyire - a felmérés azután kezdődik, hogy a szerződés már aláírásra került. Aztán lehet újraalkudni az árat. Ha sikerül. Általában nem, és ekkor indul a küzdelem. Az utolsó pályázaton amin részt vettem egy "adatbázis kialakítására" kellett ajánlatot adnunk. Alapból világos volt, hogy ennél jóval többről van szó, de ennél több infót nem nagyon kaptunk. Szóval ha be tudnánk tartani azokat a szokásokat, amiket felvetettél, akkor én boldog lennék, viszont ilyet konkrétan még nem láttam élőben. Se állami, se magán projekten.