Egy amatőr magyar film esete mutatja be azt, milyen a jó magyar bor cégér nélkül.

Egy amatőr magyar film esete mutatja be azt, milyen a jó magyar bor cégér nélkül.

Azt tartja a mondás, hogy jó bornak nem kell cégér. Ennek pont az ellenkezője igaz: a jó bornak is kell cégér, különben nem veszik.

A Dobogó kövek című magyar film nagyon jó példa erre. Aki nem tudná: ez egy magyar film, ráadásul „amatőr” is abban az értelemben, hogy állami támogatás nélkül, a hagyományos „slepp” nélkül készült el. A szereplőgárdát nem a „szokásos” színészek adják – ismert színészeket csak mellékszerepekben látunk. A helyszín is a szokásostól eltérően nem Budapest hanem Debrecen.

Tegnap megnéztük a filmet az Allee-ban. Sokáig úgy tűnt, hogy csak 2-en leszünk ez az egész teremben, aztán még jött pár, így teljes 4 fő jelentette a közönséget.
Ehhez képest a film nagyon jó volt, az idei év legjobb magyar filmje. Mi 4-en hangosan, a földön fetrengve röhögtünk a poénokon, és megfogadtuk, hogy amint kijön DVD-n megvesszük minden ismerősünknek ajándékba.

A film humoros próbál lenni és szórakoztat. A történet a csapatnyi vidéki „lúzer” botlásait mutatja be. Egyrészt meglepően reálisan (a karakterek teljesen életszerűek, nem a megszokott sztereotípiák), másrészt a poénok nagyon ott vannak. A történet menete, a dramaturgia tökéletes, a labdákat megfelelő ütemben dobják fel és ütik le.

Itt-ott lehet érezni azért, hogy a költségvetés szűkös volt, a gárda nem teljesen profi, és a színészi játék sem Oscar díjas. Amire egyébként semmi szükség, hiszen a film nem a színészi játékra épít. (Ez a színészi játék még mindig több, mint amit a főműsoridőben leadott halivúdi akciófilmekben látunk, csak hát ugye a droidokat úgy programozták, hogy azt kell nézni.)

Ha valamivel össze lehet hasonlítani, az az Üvegtigris. Ott is a vidék pancserek botlásaiból kerekítettek történetet. Csakhogy amíg az Üvegtigrisen időnként el-elmosolyodtam, itt harsányan és folyamatosan nevettem.
Az Üvegtigris pancserei kitalált, a valóságban nem létező karakterek, akiket szemmel láthatóan valaki Budapesten az íróasztal mögött rajzolt meg különféle sztereotípiák alapján. A Dobogó Kövek pancserei valós személyek, akik az életből léptek a filmvászonra.
(Külön öröm, hogy akad köztük szoftvertesztelő, programozó és hacker is. Mindegyik hozza a formáját: a tesztelőt kirúgják mert nem nyal be a főnökének, a programozó túlságosan lezser, a hacker pedig nem akkora ász, mint ő maga állítja.)

Akkor hogy lehet, hogy a bemutató után két héttel csak 4-en vannak egy előadáson, miközben más magyar filmekre megy a tömeg?

Válasz a marketingben keresendő.

Először is a filmet egységesen és nagyon lehúzta a kritika. A „szakma” összezárt a film ellen, vagy a kritikusok nem kaptak ingyenpogácsát a bemutató előadás előtt, ki tudja. De a kritika nagyon félrevezetőre és negatívra sikeredett.
Mivel megnéztem a filmet, ezért pontosan tudom, hogy mi a valóság, és hogy azok vélemények mennyire messze állnak tőle.
És azért mertem rá jegyet venni, mert tudtam, hogy a kritikát… khmm… kritikusan kell venni. Különösen egy amatőr film - ahol nem állami pénzeket nyúlnak le – megérdemelné, hogy még a gyenge teljesítményt is bátorítsuk. Itt pedig lett volna mit dicsérni.

Másodszor – és talán ez a fontosabb - a filmnek nem volt tisztességes promóciója. Volt valami vírusvideó, de egyébként semmi. Az emberek pedig arra a filmre mennek el, amit a „tv-ben mondanak nekik”.
Valahogy ahhoz hasonlítanám a filmet, mint egy kisvállalkozás, aki jót ad el olcsón, csak épp a mellékutcában van a boltja, a sok vevő pedig a főutcán lévő hipermarketbe özönlik drágán rossz külföldi terméket vásárolni.

Miért keresik az emberek a drágán rosszat, miért nem nézik a Dobogó köveket?
- Mert senki nem mondta meg nekik, hogy van ilyen
- Mert senki nem világított rá, hogy ez tényleg jó
- És mert a film szakmai támogatottsága alacsony

Csupa olyan dolgok, amiket egy vállalkozás vezetőjének is észben kell tartani, ha sikeres akar lenni. A munkát jól és olcsón elvégezni még kevés!
A vállalkozások tipikusan a marketing területen szoktak gyengék lenni. Erről gondolják azt, hogy nincs hozzáadott értéke, tehát felesleges pénzkidobás. Ennek eredményeképpen előállítják a jó magyar bort, aminek nincs cégére, és ezért nem is tud versenyezni a többiekkel – ugyanis a konkurencia (különösen a nemzetközi) nagyon is ráfekszik a marketingre.

Márpedig ha összehasonlítjuk egy film elkészítésének költségeit a promóció költségével, akkor gondolom a promóció sokkal kevesebb – nevetséges tehát, hogy pont ezen a „kis” dolgon csúszik el az egész produkció.

Az sem kifogás, hogy a vállalkozás a rövid távú megélhetés miatt nem tud kiadni marketingre. Ezzel ugyanis elvágja hosszú távú növekedési potenciálját, és végső soron saját magát. A vállalkozás, a termék megfelelő megjelenítése és menedzselése befektetés, ami már középtávon megtérül.

A kulcs ott van, hogy a vállalkozás vezetőjének legyen üzleti terve, abba képes legyen beleilleszteni a marketing tevékenységet annak kiadásaival és előnyeivel, és azt a megfelelő módon alkalmazni.

Ismertem céget, ahol az volt a marketing stratégia: nincs marketing, de majd nem veszítenek ügyfelet, és majd egyik ügyfél hozza a másikat. Még saját web oldaluk sem volt.
Viszont nagyon magas minőségben dolgoztak az átlagnál alacsonyabb áron, illetve ha vita volt az ügyféllel akkor inkább nyeltek.
Tehát valahol megfizették a marketing hiányát, ez tudatos döntés volt.
Nem akartak csődbe menni tehát el kellett dönteni: vagy ráfekszenek a marketingre, vagy beárazzák ennek a hiányát.

Minden vállalkozásnak – akár akarja akár nem – meg kell hoznia ezt a döntést.