HTML

ITÉlet

Egy multinacionális cégnél dolgozó informatikai manager szakmai blogja. Észrevételek, tapasztalatok szoftver fejlesztésről, vezetésről, managementről és hatékonyságról itthoni és külföldi példákon keresztül. Az informatikáról másképp...

Utolsó kommentek

  • sagabona: szia... elég régen született ez a bejegyzés, én csak most akadtam rá véletlenül. Érdekes dolgokat írsz, részben egyetértek az általad gondoltakkal, azonban pár dologban messze más a véleményem - ez ... (2018.10.19. 11:14) Gondolatfoszlányok a pályaválasztásról
  • Simon Géza: "A következő forradalmi áttörés, nagy dobás, ami megint tőzsdei felfutáshoz vezet, az nem valamilyen informatikai dolog lesz, hanem egészen más." Ha a generic AI nem informatikai, akkor igazad van.... (2018.02.19. 07:01) Az IT jövője
  • pggp: @AnyTink: Köszi, de én csak egy blog olvasó vagyok, aki jól tudja használni a keresőt ;-) (2017.10.17. 07:19) Milyen volt hazaköltözni?
  • AnyTink: @pggp: :) Gratulálok a család bővüléséhez és a sikeres 'hazatelepedéshez'. Mi most gondolkodunk a hazaköltözésen és jó olvasni mások élményéről! Köszönöm az írásod :) (2017.10.16. 18:49) Milyen volt hazaköltözni?
  • pggp: Tulajdonképpen igen, alakult valami: akocsis.com "2017 április, Dália eloször Szentesen" ;-) (2017.06.06. 21:51) Milyen volt hazaköltözni?
  • Utolsó 20

Természetes vagy nem természetes a túlóra?

Természetes vagy nem természetes a túlóra?

Informatikusok számára evidens, hogy amikor jön a határidő, akkor túlórázni kell. Nem kellene, de valami mindig adódik, egy apró banánhéj. De ha nem is banánhéj, akkor mindig egy picit még hozzá kell tenni, hogy igazán jó legyen. Mint a tetejére a koronát, hogy az ajakrúzst a malacra, ahogy a művelt angol mondja.

De tényleg kell-e, érdemes-e túlórázni.

Azzal a véglettel mindenki találkozott, aki azt mondja, hogy igen. A tulajdonos-vezérigazgató, akinek az élete a cége. A CEO, aki elvált és nincsenek barátai. A kőkemény menedzser, aki kitapossa a beosztottaiból a teljesítményt. Ők azok, akik mindig túlóráznak, és ugyanezt várják el beosztottaiktól.

A logika az, hogy ha egy beosztott 40 óra alatt x mennyiségű munkát képes elvégezni, akkor heti 60 órával feltehetőleg több mint x-et (jó esetben +50%-ot). Ráadásul ingyen. A túlórához ugyanis hozzátartozik az, hogy ez „természetes”, hogy ez nem kényszer hanem a munkatársak önkéntes alapon, maguktól maradnak bent dolgozni.

És a végén a hab a tortán: az igazi szakember ismérve az, hogy túlórázik!


Most pedig javaslom, nézzük meg a másik oldalt is!

A főnök-beosztott viszony nagy vonalakban arról szól, hogy a beosztott a munkáját – azaz idejét – adja a cégnek, amiért cserébe fizetést kap. Hogy ki mit tesz bele ebbe a kölcsönösen előnyös viszonyba, az szigorúan rögzített. Egyik oldaltól a fizetés forintra meghatározott, másik oldalról a munkaidő percre pontosan. Napi 8*60 perc, heti 40 óra.

Ennek betartása már csak azért is fontos, mert az ember nem képes pihenés nélkül sokáig ugyanúgy teljesíteni. A napi 8 óra pihenés és 8 óra szórakozás ugyanolyan fontos, mint magának a munkaidőnek a betartása.

Ennek ellenére vannak, akik a napi 8 órát meg szeretnék nyújtani.

Nyílván ennek is – mint minden másnak – ára van. Nem csak a fáradtságról és az egyre nagyobb hibaszázalékról van szó, hanem arról is, hogy ugyan miért túlórázna a beosztott?

Óriási tévedés azt hinni, hogy valami magasztos eszme vagy elvek miatt a túlóra jár, kötelező. Nem, ez tévedés. Még akkor is, ha elmagyarázzuk a beosztottnak, hogy ugyan 8 órát kell aláírni, de 10 a természetes. Ilyenkor a beosztottak mérlegre teszi a +2 órát, és hogy mit kapnak cserébe. Jár-e bónusz, fizetésemelés, előléptetés, esetleg egy „köszönöm”.

Ha az egyenleg negatív, akkor nem fognak túlórázni. Akármennyire is szeretné a főnök, a beosztottak nem fognak túlórázni. Azt terrorral el lehet érni, hogy fizikailag bent legyenek – de érdemi munkavégzés nem fog történni. Legvégső esetben ezzel csak azt lehet elérni, hogy előbb-utóbb lelépnek.

Márpedig ha lelépnek, akkor sokkal többet veszít a cég az új kolléga megkeresésével és betanításával, mint amennyit nyer a régi kolléga kifacsarásával.

Tehát összességében azt tanácsolom minden menedzser-kollégának, hogy jól fontolja meg, mennyi munkát kér a beosztottaitól. És igyekezzen betartani valamiféle egyensúlyt.

Címkék: túlóra

A bejegyzés trackback címe:

https://akocsis.blog.hu/api/trackback/id/tr95211814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_136605 2012.03.17. 19:59:31

a munkáltató válasza rendszerint az, hogy azért kell túlóráznod, mert a napi munkádat nem vagy képes elvégezni 8 óra alatt, ergo rossz az időbeosztásod, time managemented… eddig egyetlen egy cégnél dolgoztam, ahol a vezetők azt mondták, h ha a beosztottak sokat túlóráznak, akkor az a vezető hiábja, mert: - a fenti okból következőleg a munkavállaló alkalmatlan a munkára - rosszul van elosztva a munka a dolgozók között - kell még ember, mert a normál munkaóra olcsóbb, mint a folyamatos túlóra

tvik · http://kodzaj.blog.hu 2012.03.18. 06:29:54

Hasznos poszt. Az a tapasztalatom, hogy túlórában csak elcseszett, hibáktól hemzsegő kód készül (már ha szoftverfejlesztésről beszélünk), még akkor is ha az ember saját jószántából marad benn dolgozni.

xtor 2012.05.12. 00:37:43

Túlórázzon a halál! Ha túlórázni kell, szerintem az azt jelenti, hogy a cégnél valami nagyon nincs rendben. Legtöbbször a projectvezető nem ért a projectvezetéshez. Ergo a projektvezető balfaszsága miatt túlóráztatja a fejlesztőket! Sokat halottam és egyszer személyesen is átéltem ilyet. Megoldás: Túlórázzon a halál! Keresni kell egy jobb céget.