„Figyelj, itt van ez a munka, meg kellene csinálni”. „Semmi gond, mikorra kell?”. „Tegnapra.”

„Figyelj, itt van ez a munka, meg kellene csinálni”. „Semmi gond, mikorra kell?”. „Tegnapra.”

Mit lehet csinálni, ha valami tegnapra kell?

Semmit.

Tegnapra nem lesz kész.

Meg kell mondani, hogy nem.

Aki kérdezi, ő is tisztában van a kérése lehetetlenségével, ezért nyugodtan mondjunk neki nemet. A látszat kedvéért fog egy kicsit erősködni, kiabálni, fenyegetőzni, de aztán megnyugszik.

Ha kevés az ember és lehetetlen a határidő, azon a világ legjobb menedzsere sem tud változtatni. Porból nem lehet aranyat csinálni.

Na jó, de mi van akkor, ha nem lehet nemet mondani? Mert mondjuk aki kérdezi ő a stratégiai ügyfelünk. Nagy hal, tisztában van az erőviszonyokkal, és hogy ő bármit kérhet.

Mint korábban mondtam, ő is nagyon jól tisztában van vele, hogy amit kér az nonszensz. Nem is azért kéri, hogy tényleg kész legyen vagy mert kell, hanem mert kihasználja az erőviszonyokat.

Ha nagyon erősködik, mondjunk neki igent, de kezeljük úgy, mintha nemet mondtunk volna. Ígérni bármit meglehet. De arra figyeljünk oda, hogy ne legyen jogkövetkezménye az ilyen ígéretnek – azaz például ne legyen belőle szerződés, vagy ha lesz is akkor ne legyen benne kötbér.

A bolondokra rá kell hagyni, nem szabad leállni velük vitatkozni.