Az egyszerű melóst ha kárt okoz, ha hibázik és emiatt üzleti kár éri a munkáltatóját akkor kirúgják. De mi történik akkor, ha egy vezető beosztású munkatárs – aki beosztása miatt sokkal nagyobb kárt tud okozni – hibázik?

A menedzser az az ember, akinek döntési jogköre van, és döntéseket szokott hozni. Menedzsernek lenni felelősséggel jár. Ez igaz akkor is, ha a menedzser a szakértők bevonásával, esetleg rájuk hallgatva hozza meg a döntéseket – a felelősség továbbra is az övé.

De vajon mi történik akkor, ha a menedzser rosszul végzi dolgát, ha ne adj isten HIBÁZIK, a hibás döntés miatt pedig üzleti kár keletkezik.

Mert ugye az egyszerű melós legfeljebb kis mértékű kárt tud okozni. És az egyszerű munkás a kicsi hibáért is figyelmeztetik, újabb – kis – hibák után pedig elküldik.

Ezzel szemben a vezetők nagyokat is tudnak hibázni. Sőt, az igazán nagy bukásokat a vezetők okozzák. Példának lásd Filmajánló: Mayday Air Disasters S01E6 Cutting Corners (2003), illetve lásd Deepwater Horizon oil spill.

Felmerülhet a kérdés: ha egy egyszerű pénztárost kirúgnak, ha többször is elszámolja a visszajárót, akkor mi lesz azzal a vezetővel, aki az éves büdzséjét számolja el?

Ami azért érdekes, mert mindkét esetben ugyanarról van szó és ugyanúgy pénzről, csak az egyikesetben a kár nagyobb, mint a másikban.

Vannak, akik szerint egy vezetőnek az a legfontosabb „dolga” hogy ne hibázzon. A folklór szerint: aki hibázik azt kirúgják, aki nem dolgozik az nem hibázik, aki nem hibázik azt előléptetik.

Sok vezető elsődleges feladatának tekinti a kockázatkerülést, igyekszik a hibáktól a legnagyobb távolságot tartani.

Nálunk olyan nincs, de pletykák alapján más nagyvállalatoknál előfordul, hogy ha a projekt elkezd eredményeket felmutatni akkor hirtelen sokan akarnak segíteni, viszont amint a késés vagy a bukás legapróbb jelei mutatkoznak, ugyanolyan hirtelen mindenki eltűnik, mintha soha nem is lett volna közük az egészhez.

E viselkedés és gondolkodásmód mögött az áll, hogy nehéz meghatározni, mi a hiba oka, illetve hogy a vezető hibázott-e.

Például tegyük fel, hogy egy értékesítő megszerez egy kulcsfontosságú projektet, ahol az ügyfél 1.5 millió EUR-t fizetne és a költség becslés 1 millió EUR. Megszerzi a megrendelést, aláírják a szerződést, megkapja egy projektmenedzser – viszont a teljesítés elhúzódik, a saját költség végül a duplája lesz. Azaz 2 millió EUR költséggel megvalósuló projektért fizet az ügyfél 1.5 milliót.

Elsőre azt gondolnánk, hogy a PM hibázott – de mi van, ha az értékesítő szándékosan rossz becslést adott a projekre, hiszen ő a rendelés megszerzésében volt érdekelt és nem a kivitelezésben?

Nagyon sokszor még azt se lehet egyértelműen eldönteni, hogy hiba történt-e, hogy valaki hibázott-e.

Például a bróker az ügyfelei portfólióját átlagosan 5%-kal növeli az adott üzleti évben. Na jó, de a piac 8%-os növekedést produkált.

Vagy tegyük fel, hogy van egy megrendelés egy komplikált ügyfélnél. Nagy megrendelés, de komplikált, nem egyszerű. Lehet, hogy a teljesítéssel megbízott menedzsertől azt várják el, hogy fele annyi erőforrással, lehetetlenül rövid határidő mellett is maximális ügyfélelégedettséget hozzon – és ki lesz rúgva ha ez nem sikerül. Vagy ugyanazen megrendelésnél a vezetőség belátja, hogy ide plusz erőforrások és vezető támogatásra van szükség.

Tehát valójában itt arról van szó, hogy mit nevezünk hibának, és nem arról, hogy a menedzser hibázik-e.

Sokkal inkább arról, hogy mik az elvárások, és hogy az elvárásokhoz képest mit sikerült teljesíteni.

Tehát a „mindig hibázik” és a „soha nem hibázik” ugyanannyira függenek a PR-tól, mint a valós teljesítménytől. A jó menedzser mindkettőben jeleskedik.

Mennyire kőbe vésettek ezek az elvárások?

Ha egy kétkezi munkásnál az elvárások kőbe vésettek, a standard vonalzóval lett meghúzva, akkor menedzser esetén inkább félhomály és köd van, ahol rengeteg múlik a körülményeken és a rendelkezésre álló erőforrásokon.

Éppen ezért jó ideig tart, mire egy folyamatosan hibázó menedzser eléri az ingerküszöböt. De ha el is éri, utána is kap még türelmet, hiszen ki tudja, lehet hogy nem is ő a hibás.

Összességében az mondható, hogy egy menedzser aki hibás döntést hoz, nem fogják kirúgni. Sokkal több esélyt kap korrigálni, mint egy átlagos beosztott – miközben sokkal nagyobb kárt okoz munkáltatójának.

Másrészt viszont a menedzsereket jól mérni, megfelelő célokat meghatározni és megadni a szükséges eszközöket a sikerhez – ez óriási munka, amit egy vezető nem is biztos, hogy el tud érni. Ha pedig nem tudja – tehát nincsenek világos célok, nincsenek meg a munkavégzés eszközei – akkor pedig inkább csak szubjektív alapon tudná megítélni, ki hibázik és ki nem.