Gondolatok az IT karrier útról.

Gondolatok az IT karrier útról.

Az informatikusok karrierútjáról már többször írtam, csak pár fontosabb: Az élethosszig tartó tanulás, Gondolatok az IT manager karrierútról, illetve Az IT karrier zsákutca

Nemrégiben egy beszélgetés kapcsán hangzott el, hogy a cégnél dolgozó belsősök (akik saját alkalmazásban vannak, nem pedig határozott idejű szerződéssel vagy munkaerő közvetítőn keresztül ücsörögnek itt) ne foglalkozzanak kódolással.

A miért is fény derült: mert aki csak a kódoláshoz ért, az lecserélhető. A „kódvető kisiparos” gyakorlatilag egy tucatárú. Az egyetemek nagy tömegekben ontják a droidokat, nem beszélve a különféle tanfolyamokról és az önmagukat képzőkről („Tanulj meg programozni 8 nap alatt” típusú könyvek és társai).

Ha valaki jól kódol, ha már 10 éve a cégnél dolgozik és ismeri a dörgést, akkor is csak egy kóder marad. Ha elmegy a cégtől, akkor túl sokat nem veszítünk, mert a helyére jön valaki más, és majd egy idő után ő is pont ugyanolyan jó kódot ír. Az outsourcing-ról nem is beszélve.

Vagyis a vállalatok felismerték, hogy mezítlábas programozóhoz nem kell diploma és nincs szükség 5 év tanulásra.

Az igazi értéket a programozás során nem a kód megírásának a képessége jelenti – azt szinte „akárki” megtanulhatja – hanem a programozáshoz kapcsolódó egyéb tevékenységek ismerete. Azon dolgok ismerete, ami az üzlet és a kódvetés között van, például üzleti folyamatok ismerete, rendszerismeret, algoritmizálás, tervezés, strukturált szoftverfejlesztés, módszertanok, minőségbiztosítás. Ha a Magyarországon használatos munkakörökről beszélünk, akkor valahol az üzleti elemző, a rendszerszervező és a projektmenedzser metszéspontjában található. A pozíció neve angolul Subject Matter Expert, azaz SME. (Magyarul talán Szakértőnek vagy Alkalmazásgazdának lehetne mondani, de ezek mintha mást jelentenének)

Az SME egyrészt teljesen átlátja a rendszer működését, tehát rendszerszervező. Átlátja az üzleti folyamatokat is, tehát látja az üzleti igényeket, és javaslatokat tud tenni a megoldásra. Munkáját tekintve koordinál, kommunikál, üzleti felhasználókkal és fejlesztőkkel tart kapcsolatot, esetenként szakmai döntéseket hoz vagy döntéseket készít elő – vagyis a PM munkájának egy részét is elvégzi. Kisebb projektek esetén konkrétan ő a PM.

Mindezek mellett megmarad informatikusnak, aki beletúr a kódba, architektúrát tervez, tesztet vezet. Tehát szükségszerűen programozóból „fejlődik” ki.

Abban különbözik a „sima” informatikustól, amire a neve is utal: az adott rendszert és üzleti területet ismeri, ehhez kapcsolódóan pedig szoft skillekkel is rendelkezik.

Valaki azt is mondhatná, hogy vezető fejlesztőnek nevezik. Az elnevezés azért nem szerencsés, mert ez az ember nem fejleszt, csak megmondja a fejlesztőknek, hogy mit fejlesszenek. Magyarországon a „vezető fejlesztő” azt jelenti, hogy ő is fejleszt, csak ő jobban fejleszt, mint a többiek – egyfajta guru vagy szenior pozíció.

A karrierút valahogy így néz ki:

Programozó -> BA -> SME -> Menedzser/PM

A programozó a leginkább cserélhető, a BA kevésbé, az SME nagyon nem, és a menedzsert már ismerjük.

A szervezeti felépítést a karrierút sugallja: a menedzser alá egy vagy több SME tartozik, az SME-k alatt üzleti elemzők és programozók dolgoznak, akiket az SME vezet.

Összességében tehát aki karrier akar építeni, az ne csak kódolni tanuljon meg jól, hanem minden mást is, hogy SME-vé válhasson.

Persze mondhatja azt valaki, hogy nagyon szeret programozni, és a technológia érdekli. Ez rendben van, és specialistákra, programozó mesterekre szükség van. De nincs szükség sokra, mert ezek a mesterek drágák, és csak kevesen tudják/akarják a prémiumot megfizetni. A többségnek, a napi szintű feladatok ellátásához átlagos fejlesztő kell átlagos fizetésért. (vagy minél olcsóbban, vérmérséklettől függően)

Aki pedig se nem megy el SME irányba, se nem válik mesterré prémium fizetésért, annak marad a napi robot.

Bónuszként pedig egy újabb gondolat az IT karrierről.

A gazdasági válság miatt általános a leépítés, a projektek leállítása és az informatikai büdzsé megnyirbálása. Ezek miatt kevés a mozgás (mindenki félti a helyét) és nincsenek új lehetőségek. A karrier lehetőségek gyakorlatilag befagytak. Belső karrier lehetőség nincs a takarékosság miatt. Külső karrier lehetőség szintén nincs, hiszen a megcélzott állásra feltehetőleg sokan jelentkeznek, aki már eleve az adott szinten dolgozik és az adott tudással rendelkezik.

Ennek eredményeképpen egyre több esetet látok, amikor az informatikus – különösen SME és menedzser szinten – pályaelhagyó lesz, és átlép az üzleti oldalra. Mint SME, az üzleti folyamatokat és kulcsembereket ismeri, tehát a váltás nem radikális. Az üzleti vezetők is inkább megbíznak az üzleti folyamatokat ismerő informatikusban, mint a kívülről jövő „zsákbamacskában”.