Az ember életében melyik az értékes kor? Az idősek vagy a fiatalabbak fontosak?

Az ember életében melyik az értékes kor? Az idősek vagy a fiatalabbak fontosak?

Olyan helyen nyaraltunk, ahol igen nagy volt a diverzifikáció, azaz a világ minden tájáról voltak vendégek. Közöttük is igen sok amerikai, elsősorban az idősebb korosztályból.

Életkor alapján a vendégeket nagyjából három kategóriába lehetett osztani:
1) 40-50 év körüliek, akik dolgoznak és gyerekeik vannak
2) 0-20 év közöttiek, akik a szüleikkel jöttek
3) 50 felettiek

Mi a 20-40 sávba tartozunk, és feltűnt, hogy igen kevés a korunkbeli. Illetve pontosítanék, mert a személyzet tipikusan ennyi idős volt, hanem a vendégek között mintha nem nagyon lett volna kortársunk. Aki volt, ő is inkább európai (tipikusan nászúton, tehát nem a „gondoltam egyet és elmentem nyaralni” típusú fogyasztó).

Hol vannak a 20 évesek?

A tv-ből, a médiából az ömlik, hogy övék a világ. Ők a jól meghatározott célcsoport a hirdetések számára, akiknek el lehet adni valamit. A „siker” szinonimája a „fiatal”, lásd „yuppie” kifejezés. A fiatalok azok, akiket a munkaerőpiacon keresnek. De akkor miért nem nyaralnak? Hova tűnhettek?

A helyzet az, hogy a 20 évesek nem nyaralnak, vagy legalábbis nem úgy nyaralnak, mert:
1) Nincs pénzük
2) Nincs idejük

Miért? Mert ők éppen keményen dolgoznak látástól mikulásig, keveset keresnek, annak reményében, hogy karriert csináljanak, tapasztalatot gyűjtsenek, és MAJD EGYSZER elmenjenek egy tisztességes nyaralásra.

Akiknek pénzük is és idejük is van, nos ők a „lenézett” idősebb korosztály.

Ez egyébként teljesen természetes. Az ember azért hajt egész életében, hogy egyszer jó legyen, hogy stabil anyagi háttere legyen, hogy megengedhessen magának néha egy kis luxust. És majd ha megöregedett, akkor élvezni akarja munkája gyümölcsét. Máskülönben az egészen nem lenne semmi, abszolút semmi értelme.

(Gondolom akadnak, akik most rögtön be akarnak kommentolni a szerény nyugdíjakról, a lét határán élő kisnyugdíjasokról, a munkát nem találó 40-50 évesekről.

Nekik azt mondom, hogy amit most látni, az egy átmeneti állapot. A nyugdíjrendszer átalakítás alatt áll, a rendszerváltás óta eltelt 22 év még nem nagy idő.)

Jobban megnézve, a „sikeres fiatalokról” alkotott kép – ami hazánkban uralkodik – hamis. A sikeres ember nem a sokat dolgozó fiatal, hanem a sokat elért idős. A fiatalnak kevés a pénze és sokat kell dolgoznia érte, miközben az idősnek van elég.

A munkaerő piacon a fiatalok „árelőnye” a betaníthatóság és a jó teherbírás – hajlandóak sokat dolgozni kevésért és gyorsan tanulnak. Hazánkban nagyon sok SSC (Shared Service Center) van, akiknek pontosan ilyen munkaerő kell. Nekik nem kell a korosabb, de tapasztalt, képzett – és piaci árat kérő – munkaerő. Nem kell, mert az üzleti modelljük miatt nem lehetséges: a hasznuk abból fakad, hogy piaci ár alatt fizetnek a normálist meghaladó munkáért.

Mindez persze csak ideiglenes állapot. A munkaerő piac előbb-utóbb helyre fog billenni, a korosztályok meg fogják találni a helyüket, és akkor az idősek lesznek a példaképek.