Avagy miért nem jó az, ha valaki ért a szakmájához és jól teljesít.
Van egy fejlesztőm (nevezzük Angel-nek), akit azért fizetek, hogy ne csináljon semmit. Egészen pontosan dolgozik, mert odaadtam egy másik menedzsernek egy másik projektre, hogy ne unatkozzon. De a lényeg az, hogy havonta kifizetem az árát, és nekem nem csinál semmit.
Ez azért van, mert az alkalmazás, amit írt, nagyon stabil. Időnként kell rajta valamit állítani, kb havonta 1-szer hozzá kell nyúlni, de egyébként nincs munka vele. Nekem nagyon megéri, hogy ennek a programnak a karbantartása nem igényel egy hadseregnyi fejlesztőt, és ezért a minőségért hajlandó is vagyok fizetni.
Bizonyára a fejlesztő nagyon ott van a szeren, ért a technológiához, rendesen kódol, és tudja hogyan írjon jó minőségű stabil alkalmazást. Ilyen embert vétek lenne elengedni. Inkább fizetek neki hogy maradjon, szerzek neki munkát hogy ne unatkozzon. Ezért cserébe nyugodt vagyok, mert az a havi 1 munka rendben lesz, és ha majd amikor beesik egy nagyobb fejlesztés, akkor az is kész lesz gyorsan, jó minőségben. A felhasználók elégedettek, az IT támogatja az üzleti folyamatokat, mindenki boldog.
Rajtam kívül feltehetőleg minden más menedzser elzavarná ezt a fejlesztőt a francba, hiszen gyakorlatilag az ablakon dobjuk ki a fizetését.
Tegyük fel, hogy Angel-nek létezik egy gonosz ikertestvére: Devil. Devil pont az ellenkezője Angel-nek – minden programja hibás, minden kódja bug-ot tartalmaz, lassan dolgozik, nehézségei vannak a technológiával. Ha Devil írta volna azt a programot, akkor nem havi 1 ticket lenne, hanem nagyon sok. Feltehetőleg több, mint amennyit Devil kezelni tudna, azért fel kellene venni még 1-2 fejlesztőt. Vagyis lenne egy kisebb csapat, amit Devil vezethetne. Ő lenne a vezető fejlesztő vagy a team leader.
Ez a kis csapat feltehetőleg sok ticket-en dolgozni, hiszen sok lenne a probléma, és sok ticket-et is lezárna. Egész nap csak oltanák a tüzet.
Azonban Devil kódja mindig hibás, minden bugfix egy újabb bug-ot adna a rendszerhez, tehát a munka önmagát generálja és a ticket-ek száma sosem csökkenne le.
A fejlesztőknek folyamatosan lenne munkájuk, őket nem zavarná.
Feltehetőleg a menedzserüket sem zavarná, hiszen lenne mérhető progress: a ticket-ek egy része mindig lezárul, a fontosabb bug-okat mindig valaki kijavítja, megy a munka. A menedzsernek is jó, hogy van 3 fejlesztője és menedzselheti őket.
A felhasználók megtanulnának együttélni azzal, hogy bug-os a program, hogy nem lehet új feature-ákat a rendszerbe rakni mert a fejlesztők leterheltek és más dolguk van. Többé-kevésbé menjen a szoftver, a többit majd megoldják kézzel, Excelben.
Ez egy kiváló ökoszisztéma.
És most jön a trükk: hasonlítsuk össze Devil és Angel hatékonyságát. Bármilyen objektív mutatót tekintünk, Devil fényévekkel veri Angelt!!! (Az ügyfél elégedettség nem objektív mutató)
Mert hogyan mérhetjük Devil és Angel teljesítményét? A lezárt ticket-ek számával. Angel megcsinál havi 1-et, Devil havi 10-et. Angel sokkal kevesebb programsort ír, mint Devil. Angel sokkal több időt tölt egy-egy változtatáson, mint Devil, hiszen jól ágondolja azokat és megkeresi a helyes megoldást, miközben Devil gyorsan javít (aztán majd következő hónapban újra javít, a fellépő regression bug miatt). Tehát Devil alsó hangon is 10-szer hatékonyabb - elő kell léptetni és fizetésemelést adni neki, Angel-t pedig ki kell rúgni, a cég szégyene!
A minőség, a hosszútávon stabil rendszer, az ügyfél-elégedettség nehezen mérhető. Devil is meg tudja ideologizálni, hogy miért stabil az általa fejlesztett rendszer, hogy miért választotta a legjobb minőséget.
Mivel nagyvállalatnál divatos a helpdesk adatok és szoftver metrikák alapján megítélni a fejlesztőket, Devil lesz a sztár. Az se baj, ha a program rossz, hiszen akkor majd indítunk egy projektet a stabilizálásra, természetesen extra erőforrások bevonásával. Az Excel táblából biztosan az jön ki, hogy ez így a legjobb. Az Excel táblában ugyanis nincs olyan oszlop, hogy minőség. Nincs olyan oszlop, hogy hatékonyság. És olyan oszlop sincs, hogy mi lesz az ára, ha a tervet rosszul, rossz minőségben valósítjuk meg.
A vízzel együtt kiöntjük a gyereket is, ami nem mérhető (pl. software craftmanship) azt nem vesszük figyelembe.
Az Angel-féle fejlesztők dilemmája az, hogy ha jól dolgozik, akkor előbb-utóbb kirúgják a cégtől. Rosszabb esetben csak a HR beutalja őket egy tanfolyamra a minőségről és termelékenységről. De utóbb megunják, hogy Devil a sztár, és otthagyják a céget. Ezzel helyreáll a rend, hiszen Devil a norma, és mindenki más, aki nem követi a normát, az ellenség.
De ha Angel szeretné megtartaná a munkahelyét, akkor le kell rontania saját teljesítményét. Előbb-utóbb Devil lesz a főnöke (hiszen Devil sikeres) és rákényszeríti saját módszereit. Ha az angyalnak lenyesik a szárnyait, pont úgy fog kinézni, mint akárki más. Ez viszont ellenmond Angel elveivel, hiszen neki a minőség és a stabilitás fontos.
Vagyis a dilemma arról szól, két rossz közül melyik válassza a fejlesztő:
- Adja fel elveit és fejlesszen rosszul
- Vagy hagyja ott a céget és menjen el máshová – ahol feltehetőleg ugyanez várja
Talán nem véletlen, hogy a nagyon tapasztalt fejlesztők egy része inkább vállalkozóként vagy freelance-ként bukkan fel.
Utolsó kommentek