ITÉlet

Metropolitana di Milano. Újabb metró kerül terítékre az athéni, római, az amszterdami és a nápolyi után!

Meglepő módon a leghosszabb metró hálózat Olaszországban nem Rómában található, hanem Milánóban (92 km). Ennek egyik oka, hogy Rómában rémálom a metróépítés: bárhol is ásnak le, azonnal előkerül egy rakás történelmi emlék, és régészek szállják meg a helyszínt. Egyszerűen lehetetlen föld alatt alagutat fúrni.

A másik oka, hogy Lombardia és az észak-olaszországi régió prosperál. Például – ha már autóipar - a híres olasz autógyárak székhelye mind itt található, gyakorlatilag egy 200km sugarú körben közel egymáshoz (Fiat, Ferrari, Alfa Romeo, Lamborghini, Maserati, Lancia).

A metróhálózat jelenleg 4 vonalon 101 megállót jelent, ami naponta 1 millió utazást szolgál ki.

Az első vonal, a vörös, 1964-ben nyílt meg, ezzel Olaszországban a második városnak lett saját metrója Róma után. Érdekesség, hogy az 1938-as tervekben már 7 metróvonallal számoltak – aztán jött a 2. világháború és hosszú időre leálltak a metróépítési álmok.

A 4 vonal: az 1-es (piros), 2-es (zöld), 3-as (sárga) és az 5-ös (lila). Igen, nincs 4-es. Ennek az a magyarázata, hogy a 4-es metró folyamatban van, a 2015-ös Milánói Expóra kellene elkészülnie – de késésben van. Az 5-ös vonal első szakasza viszont hamarabb készült el, és ezért megnyitották.

A 4-es metró kötné össze a Linate repteret a városközponttal és a Lorenteggio körzettel. A csúszás miatt lehet, hogy az Expóra csak a legszükségesebb, a repteret a várossal összekötő szakasz fog elkészülni.

A metróvonal 11 vasútállomáson keresztül csatlakozik a 11 elővárosi vasútvonalhoz.

Bár sokak szerint Milánó koszos és szemetes, de a metróvonalak tiszták és rend van. A szerelvények gyorsan követik egymást – csúcsidőben volt olyan, hogy 2 percenként jöttek.

Automatikus belépő és kilépő kapuk vannak: berakom a jegyet a nyílásba, beszippantja-feldolgozza-kiadja és nyílik a kapu. Ebből adódóan ellenőrrel nem találkoztam.

A jegy papír alapú, amit géppel kell érvényesíteni. A legolcsóbb jegy 90 percig érvényes és € 1.5-ba kerül. A heti jegy € 11.30 míg a havi bérlet € 30

Érdekesség, hogy van éjszaki jegy (€ 3, este 8-tól műszakzárásig érvényes), illetve olyan hetijegy, ami 2*90 percig érvényes minden nap (Weekly 2*6 pass, € 8.40)

Jegyet az újságosok, a trafikok és meglepő módon a pub-ok árulnak – azaz mindenhol kapni (minden metró állomáson van újságos).

Emiatt nagyon nehéz volt Milánó kártyát vásárolni (ami utazáson felül múzeumok látogatását is lehetővé teszi), mert a sima újságos nem árult ilyet, jegyárusító bódé pedig nem volt. Ráadásul a metró alkalmazottak se tudják, hol lehet Milánó kártyát venni. Aztán végül sikerült megtalálni – logikus módon csak a nagy vasútállomásokon és a reptereken árulják, hiszen ott érkeznek a turisták.

A metrón felül érdemes megemlíteni a bérelhető bicikli hálózatot, illetve a csodás sárga villamosokat.

Érdemes-e kipróbálni a milánói metrót?

Mindenképpen.

Igaz, hogy Milánó egy zsúfolt nagyváros, de sok apró szépség fér meg benne. A Sforza kastély, a dóm, a Scala, a Galleria Vittorio Emanuele II, az Utolsó Vacsora, a Pinacoteca di Brera világhírű képtára, a sok templom, a divatutca, vagy akár a San Siro.