„The war for talent refers to an increasingly competitive landscape for recruiting and retaining talented employees."

A bejegyzés apropója az, hogy egy jól és sokat dolgozó munkatárstól megvált a cég. Ennek kapcsán elgondolkodtam: ha olyan nagyon harcolunk a tehetségek megszerzéséért és megtartásáért, akkor miért zavarjuk el őket?
Egyáltalán, kik azok a tehetségek?

Ha valaki azt mondja, hogy „tehetség" vagy „talent management", nagyon kíváncsi lennék, el tudja-e magyarázni bullshit nélkül hogy pontosan mire gondolt. Egyáltalán, tudja-e hogy miről beszél?

A wikipedia szerint tehetségnek a magasan képzett munkaerőt nevezzük. Nem tudom más iparágakban hogy van, de az IT erősen humán erőforrás alapú, és az informatika erősen komplex ahhoz hogy még az alapvető pozíciókhoz is magasan képzettnek kell lenni. Például egy nulla kilométeres pályakezdő fejlesztőnek is minimum ismernie kell azt a sok elméleti hátteret, amit egy IT-s diploma megszerzése során tanul. Ha csak úgy az utcáról felvennénk egy akármilyen ügyes, okos, szép embert, az attól még nem fog tudni programozni.

Ugyanez érvényes a rendszermérnökökre, az üzemeltetőkre, a tesztelőkre, a rendszerszervezőkre, stb., azaz pályakezdőként is már egy csomó dolgot kell ismernie. Persze vannak olyan IT-sok, akik más szakmából nyergeltek át. Kevés kivételtől eltekintve meg is látszik rajtuk a különbség... (sajnálkozó fejcsóválás)

Szóval az IT-ban definíció szerint mindenki tehetség, még a pályakezdő null kilométeres mérnök is. Tapasztalatból mondom, hogy jó pályakezdőt is nehéz találni és nehéz megtartani. (ezzel nem mond ellent az a tény, hogy közben sok jó szakember nem talál munkát)

A „tehetség" szó helyett használhatnánk azt is, hogy „mindenki" vagy „munkatársak", csak akkor közérthető lenne. Ha azt mondjuk, hogy „cégünk célja a tehetségek megtartása", akkor Gipsz Jakab alkalmazott nem fogja tudni, hogy ez rá vonatkozik-e.

Ha mindenki tehetség, akkor a „tehetségek megtartása" azt jelenti, hogy a cég mindenkit meg akar tartani, vagyis senkit nem fognak kirúgni. Akkor mégis miért hagyják ott a munkahelyüket emberek?

Talán mert
a) mégsem megy szuperál olyan jól az a talent management
b) ha mégis, akkor pedig a főnöknél van a hiba

Mi lehet a hiba a talent management-tel?
Mert a kollégák különböző feladatköröket látnak el, ahol különböző képességekre van szükség, különböző az elvégzendő munka, más a fizetés, stb. Nem lehet összehasonlítani az almát a körtétől. Csak az tudná a tehetséget elkülöníteni a tehetségtelentől, aki ért hozzá. Sokkal kényelmesebb nem érteni hozzá.

De akkor hogyan tudjuk, kit érdemes megtartani és kit érdemes elküldeni? Nem tudjuk. Olyan hogy „érdemei alapján megtartani valamit", inkább a rendszerváltás előtt volt jellemző. Manapság már nem az. Manapság „egyéb" szempontok alapján döntik el, ki maradhat és ki mehet. Ha nincs szerencsénk, akkor a HR értékelése és a valós teljesítmény homlokegyenest eltérő.

A másik faktor a főnök, manager személye. A HR sokat támaszkodik a vezetőre, annak értékítéletére. Másrészt pedig a főnök az, aki motiválja a beosztottat. Nem lehet csodát várni motiválatlan beosztottól.

A motivációról rengeteg könyvet írtak már, de a lényeg az, hogy a főnök tehet a legtöbbet a beosztott motiválásáért vagy demotiválásáért. A legjobb cég, legjobb cégkultúra és legjobb HR sem tudja ellensúlyozni egy rossz főnök hepciáskodását.

Szerintem alapvetően minden munkatársat úgy kell kezelni a cégnél, mint tehetség. Korra, fajra, nemre való tekintet nélkül.
Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy bizonyítson, és megadni az eszközöket, hogy valódi tehetséggé érjen. Ez a vezető részéről kemény munkával jár, hosszú távon jól megtérülő befektetésnek.

Ha valakivel probléma van, akkor próbáljunk meg köztes megoldást találni. Ha semmi nem működik, egy másik csapatban, másik pozícióban a munkatárs talán jobban fog teljesíteni. Olyan ember nincs, aki semmihez sem értene és semmit sem akar megtanulni.

A jól teljesítő embereket el kell ismerni, így a teljesítményük állandóan magas marad, a kevésbé teljesítők pedig látni fogják azt a szintet, amit el kell érniük.

Mint korábban említettem, megfelelő munkatársat megtalálni nehéz, ami azért van, mert felismerni őket nehéz. Sok cég nem is tehetséget keres, csak egy téglát a falba...

Aztán amikor téglából építkeztünk, a csapat kevéssé motivált, a teljesítményt nem ismerjük el (és nem ismerjük fel), akkor az egész gyakorlatilag egy rulettkerék lesz: véletlenszerű, hogy kit léptetünk elő és kit rúgunk ki.