Végre egy film bemutatja a multik valódi világát

Az „I am running Sainsbury's" című rövid sorozat abban (is) egyedülálló, hogy - a profi megvalósítás mellett - egy valódi multit mutat be valódi oldaláról, valódi átlagemberek részvételével.

A legelső szembetűnő dolog a zene, a kép, a szöveg és a történet teljes összhangja. Félig dokumentumfilm, félig kandi kamera, félig reality. A szereplők teljesen valósak. Mindegyik főszereplő átlagember, a szó pozitív értelmében. Nem botrányhősök, gyarlóak és hibáznak, átlagos háttérrel rendelkeznek, semmi extra. Nincs szőke szilikoncica és nincs kigyúrt macsó. Enyhén túlsúlyos emberek, akik az eszükkel próbálnak kezdeni valamit.

Ha valaki végignézi a részeket, az is feltűnik, hogy a kamera túlnyomórészt az áruházat mutatja belülről: vásárlók jönnek-mennek, valaki levesz a polcról valamit, a munkatársak takarítanak, árut rakodnak vagy a pénztárgépnél pörögnek. Öltönyösöket, irodát csak elvétve látni.

A film a gemba-ra összpontosít, és ez megfelel egy multi valódi szemléletmódjának: a cég az ügyfelekből él. Az eladás jelenti a mindent, hiszen ebből lesz pénz. A fontossági sorrendben az ügyfelek után azok a munkatársak következnek, akik az ügyféllel dolgoznak, az eladást támogatják: pénztárosok, árufeltöltők, takarítók, pultosok, stb. A menedzserek valahonnan a háttérből támogatják az egészet.

A vezetők szerepét is igen jól sikerült elkapni: a vezetők a háttérben állnak és támogatnak. Rövid megbeszélések, gyors és határozott döntések. Határidők vannak, terveket készítenek, elmondják a célkitűzést és értékelik az eredményeket. A vezetők nagy része együtt él a beosztottakkal, nem távolságtartásra hanem a közvetlen kapcsolatra törekszik. Láthattuk a CEO-t amint boltot látogat: nem hivalkodik, nem fogadja díszsorfal és vörös szőnyeg, hanem átlagember módjára besétál, köszön és beszélget (nem számonkér és nem utasít).

Nagyon tetszett, hogy végre nem egy „ponyva mű" próbálja meg bemutatni a multit. Hazánkban számos „szenzációs tényfeltáró leleplező könyv a multik világáról" jelent meg. Ezek nagy része valahol Dilbert és Kafka metszéspontjába helyezte a nagy cégeket. Habár én is szeretem Dilbertet olvasgatni, és elismerem hogy ezek a vicces/szomorú esetek bizony megtörténnek, de Dilbert és Kafka alapján nem lehet felépíteni egy multit. Pontosan mintha vidám katona-történetek alapján próbálnánk meg kitalálni a hadsereg működését, az se tükrözné a valóságot.

Aki ezeket a „leleplező" könyveket olvassa, ugyan jót szórakozhat, de nem fogja jobban ismerni a multikat, mint a könyv elolvasása előtt. Amit olvasott, nem jelent valós útmutatást.

A film óriási érdeme, hogy a szórakozásra vágyó nagyérdemű számára mutatja be az igazi, valódi multit. Annyira hitelesen, hogy tananyagként használnám.