A multi cégek két véglete, némi munkakeresési tanáccsal fűszerezve.

A multi cégek két véglete, némi munkakeresési tanáccsal fűszerezve.

Állítólag felmérés szerint a fiatalok körében elterjedt a multikkal kapcsolatos negatív sztereotípia, azaz a „multi” szó a gonosz, kizsákmányoló kapitalista megtestesítője. Ugyanez a kép olvasható ki munkakereső fórumokon (bár ezen fórumok hitelessége erősen kérdéses).
Furcsa mód ennek ellenére a többség multinál képzeli el karrierjét.

Mivel én multinál dolgozok, felmerül a kérdés, hogy a Kedves Olvasó engem most
A) sajnáljon?
B) irigyeljen?

Ha valaki engem kérdezne a kérdésről, akkor én speciel örülök neki. Itt lehetőség van, hogy hatékonyan és eredményesen dolgozzak. A kapitalizmus azt is jelenti, hogy a cég saját jól megfontolt érdeke, hogy termeljek, hogy minél jobban termeljek. Ezért mindent megkapok, hogy termelhessek, beleértve a megfelelő motivációt is (közeg, elismerés, tanulási és fejlődési lehetőség).
Ez egyben azt is jelenti, hogy minden nap mérlegre raknak, és minden nap hoznom kell az elvárásokat.
Ebben nincs semmi rossz vagy szégyellenivaló. Inkább az lenne furcsa, ha nem így lenne.
És ezért értem meg azokat a fiatalokat, akik multihoz akarnak menni dolgozni.

Na de nem minden multi ilyen. Sőt, feltehetőleg az olvasók jelentős része szerint nem ilyen. A különbség abból fakad, hogy kétféle multi van – az, aki a tisztességesen termel/fejleszt/épít/gyárt, és az, aki csak lekaszálja a piacot.

Talán nem mindenki előtt ismert dolog, de amikor az EU szavazásnál az IGEN-re szavaztunk, akkor azt is eldöntöttük, hogy Magyarország tagja lesz az egységes európai piacnak. Lehet, hogy a média kizárólag a mákos bejglivel, a külföldi munkavállalással és az EU által nekünk adandó pénzzel foglalkozott, de ennél azért többről volt szó. Az EU csatlakozással tehát piac lettünk, vagy ha úgy tetszik egy új, friss legelő, amit le lehet kaszálni.

Ennek megfelelően jöttek azok a multik is, akiknek hazánk csak egy piac. Nem, termelni, gyártani, értéket teremteni nem akarnak, mert azt otthon teszik. Ilyen értelemben mi számukra csak egy „másodrendű” ország vagyunk.
És mint ilyen, nekik az a lényeg, hogy a munkaerő olcsó legyen, és kapjon adókedvezményt. Jó vagy rossz a munkaerő, motivált vagy nem, teljesen mindegy. Ez nem gonoszságból van így, hanem jól felfogott kapitalista logika: ha itt csak pusztán eladunk valamit, akkor a helyi leányvállalat nem ad hozzá értéket, ergo az egyetlen profit-növelési lehetőség a leányvállalat költségének csökkentése.

Simán el tudom képzelni, hogy egynémely multi tényleg elmegy az extrém végletekbe, amikor stopperrel számolják a munkavégzésre fordított időt, lelakatolják a fénymásolópapírt és a wc-papírt, stb stb.

Nem akarom lehúzni azokat, akik ilyen helyen dolgoznak, hiszen mondjuk egy pénztáros vagy árufeltöltő is tisztességes, becsületes és kemény munkát végez, amiért cserébe kemény magyar forintokat kap. Csak arra célzok, hogy ezek a becsületes munkások esetleg nem kapnak meg mindent támogatást a cégüktől, esetleg a főnökük vagy a menedzsment szemében ők nem annyira értékesek.

(Megjegyzés: ilyen multikra is szükség van, mert az ügyfelek részéről igény van rá, és mert versenyt keltenek. Meg persze nem elfeledve azokat a magyar multi cégeket, akik a budapesti főhadiszállásról kiindulva kaszálják le a szomszédos országok piacait, pl. MOL, OTP)

Úgy gondolom, a kapitalista multicégnek e két véglete van, e két arca, ami nagyban különbözik.

Bónuszként tanács álláskeresőknek: amikor az ember multihoz megy állásinterjúra, célszerű alaposan végiggondolni, az adott állás melyik lesz e két véglet közül. És mindenki döntse el, hogy az értékteremtés vagy biztos fizetés érdekli-e.