Leírás egy érdekes projektről, ahol újraértelmezték az Excel használatát, és új szintre emelték a vendor lock-in-t.

Leírás egy érdekes projektről, ahol újraértelmezték az Excel használatát, és új szintre emelték a vendor lock-in-t.

Volt egyszer egy nagyon érdekes projektünk. Egy neves informatikai cég szabott testre számunkra egy enterprise szoftvert. Olyan tipikus adatbázisos-klienses program: felviszünk egy csomó adatot, módosítjuk azokat, keresünk és report-okat futtatunk.

A projekt – ahogy az lenni szokott – a papírforma szerint haladt, a státusz rendben volt, az átadási határidőt semmi nem fenyegette, a projektvezetés optimista volt.

Egyedül a projektben megrendelő oldalról résztvevő szakértők aggódtak, ugyanis dacára a győzelmi jelentéseknek, a szoftver még nem látták. Egyáltalán nem.
De nem baj, jön a bevezetést megelőző training, és majd akkor megnézhetik.

Aztán eljött az igazság pillanata, és a következőkre derült fény:
- Az adatbevitel nem azt jelenti, hogy a felhasználó kézzel beviszi az adatokat a szoftverbe, hanem kitölt egy Excel táblázatot, azt elküldi email-ben a beszállítónak, a beszállító pedig kézzel beviszi.
- A rendszerintegráció nem azt jelenti, hogy a szoftverek direktben össze vannak kötve, hanem azt, hogy a source rendszer generál egy Excel fájlt, amit elküldenek a beszállítónak, aki majd azt kézzel beviszi a rendszerbe.
- Igazából a szoftver nem nagyon támogatja a keresést és a report-olást, hiszen a felhasználók nem használói, hanem végrehajtói a folyamatnak. Az üzleti döntéseket a beépített logika alapján a szoftver végzi, a felhasználók csak inputokat adnak ehhez (Excel fájlban).

Ez nyilván jó a beszállítónak, mert
- Feltehetőleg azok a GUI-k és interfészek egész egyszerűen nem készültek el határidőre, de így nem lehet megkötbérezni.
- Nem lecserélhető, a napi szintű munkához is szükség van rá. (Újraértelmezése a Software-as-a-Service modellnek)
- A beszállító csapatának folyamatosan Excel táblákat kell feldolgoznia, tehát rendszeresen nagy mennyiségű munkát tud leszámlázni. (sikerült egy pénzcsapot implementálnia)
- A beszállítón kívül senkinek nincs rálátása a dolgokra.
- Ha meg akarnánk változtatni a működési modellt, akkor jó sok fejlesztésbe és pénzbe kerülne.
- Igazából nem lehet elmenni másik beszállítóhoz, hiszen ez a szoftver erre nem alkalmas. Ja és át se tudnánk vinni, hiszen a működése teljesen el van rejtve előlünk.

Kinek érte ez meg? A beszállítónak nagyon, gondolom a döntéshozóknak is megvolt a maguk oka. A szakértők és felhasználók rosszallása meg kevéssé számít.

A magam részéről őszinte csodálattal adózok a vendor lock-in mestereinek.