Azt mindig is tudtuk, hogy a legfontosabb vezetői alkalmazás a Solitaire, az a kérdés hogy mennyit kell használni?

Azt mindig is tudtuk, hogy a legfontosabb vezetői alkalmazás a Solitaire, az a kérdés hogy mennyit kell használni?

A közvélekedés szerint az öltönyös menedzser munkaidőben amikor nem telefonál és nem meeting-el, akkor a számítógépén kártyajátékot játszik. Meglepő dolgot mondok: ez helyes és normális. Miért is?

Mert mi is az a dolog, amit a menedzsernek az ideje nagy részében csinálnia kell? Mi is az ő munkája? Emaileket olvas és válaszol, ez rendben. Megbeszélésékre jár, megbeszélésekre készül, ez is rendben. De amit igazán csinálnia kell az valójában a rendelkezésre állás! Vagyis időt szánni arra, hogy valaki felhívja telefonon, hogy email érkezik, ezekre válaszolni kell, hogy az egyik beosztottjának kérdése lesz, hogy a főnöke beszélni akar vele, hogy valami váratlan történik, stb.

Valójában ezek a „nem tervezett” dolgok jelentik a vezető feladatának húzósabb részét. Az ismert, kitűzött célokkal a beosztottak tervezetten megbirkóznak, ott a vezetőnek nincs sok dolga az ellenőrzésen felül. A nem várt eseményekkel viszont jó eséllyel a beosztottak nem tudnak mit kezdeni, mert a standard folyamaton kívül kell csinálni valamit, vagy mert hirtelen dönteni kell.

A vezető dolga egyébként is a kommunikáció, ami ugyebár emaileket és telefonhívásokat jelent – amik tervezetlenül jönnek, néha kevés néha sok. Ha a vezető nem szánna „üres órákat” arra, hogy megválaszolja a leveleit, akkor azok lógnának a levegőben, és valami/valaki várakozna (várakozás = veszteség). (A legtöbbször egy saját beosztottunk az, aki valamit kérdez vagy megerősítésre vár, és amíg nincs visszajelzés addig áll.)

Ha már kommunikáció, akkor annak nemcsak formális, hanem informális típusa is létezik. Vagyis a menedzser a kávéautomata mellett, a liftben, a folyosón munkatársakkal találkozik és beszélget, beugrik valahova beköszönni vagy kérdezni valamit, esetleg együtt ebédel valakivel. Ez nem szigorúan vett munkavégzés, de legalább annyira tudja segíteni a munkát, mint a formális kommunikáció.

A válsághelyzetekről most nem is beszélek, mert az annyira triviális – hirtelen fejreáll a világ, néhányan pánikba esnek, és az erőskezű vezetőnek mindent eldobva a gáton kell bizonyítania.

Mindez nem lenne lehetséges, ha a vezető egész nap valamit csinálna. Rossz vezető, vagy legalábbis valamit rosszul csinál az, akinek reggel 8-tól este 6-ig minden perce be van táblázva értekezletekkel, megbeszélésekkel. Sajnos velem is előfordult, és ilyenkor bizony a feladatok csak halmozódnak, a rákövetkező napokon kell rákapcsolni és behozni a lemaradást.

Szóval a vesztesége elkerülése végett igyekszek minden nap legalább 2-3 órát szabadon hagyni „egyéb” munkavégzésre. Vagyis a pasziánszozás igenis komoly és szükséges dolog…