Nem arrogáns, vagy legalábbis nem mindenki, de mégis elég sok arrogáns informatikussal találkozni. Miértek, hogyanok, kérdések és válaszok.

Nem arrogáns, vagy legalábbis nem mindenki, de mégis elég sok arrogáns informatikussal találkozni. Miértek, hogyanok, kérdések és válaszok.

Biztos fura, hogy egy alapvetően informatikai blogon az arrogáns informatikusról ír valaki. Mi egymás között nem vagyunk arrogánsak, ha valaki ilyesmivel jönne akkor rosszindulatú vádaskodónak tartanánk. Viszont ha az ember elég sokat dolgozik felhasználók között, akkor kiderül, hogy kívülről egészen más a kollégák megítélése – sokkal negatívabb. Ez a kép részben csak benyomás , tehát nem tényekből adódnak és nem az IT hibája (pl. miért nem lehet mindenkinek a legújabb/leggyorsabb/legerősebb számítógépe). Ezzel együtt bizony el kell ismerni, hogy az arrogáns informatikus létezik, mégpedig igen nagy számban.

Mi az arrogancia? Amikor valaki túlértékeli saját magát. Olyan dolgokra büszke, amik valójában nincsenek ott. Azt hiszi, hogy tud valamit, de valójában nem tudja. És aztán e fals büszkeség dominálja cselekedeit, ezt dörgöli mindenki orra alá.

Miért esik a túlzott büszkeség bűnébe az informatikus?

Először is azért, mert az informatikusnak hatalma van. A hivatalban az ügyintézőnek is hatalma van, a postán a postáskisasszonynak aki pénzt fizet ki, az orvosnak a kórházban, vagy a HR-esnek az interjún. Életünket átszövi az informatika, a vállalatok minden egyes aprósághoz szoftvert használnak. Ha a szoftver nem megfelelően működik, ha a számítógép elromlik, ha nincs internet, akkor az informatikus kezében vagyunk.

Mivel az üzleti folyamatokat szoftvereken keresztül hajtjuk végre, és mert a folyamatok állandóan változnak, ezért minden üzleti funkció folyamatos függésben van saját IT csapatától. A cég nem fog tudni gyorsabban változni, mint ahogy a szoftvereit változtatják. Mint ahogy korábban írtam: az IT a fejlődés motorja. Az autó teljesítménye pedig a motortól függ.

A hatalmon felül az informatikusnak megvan a tudás illúziója. Ahhoz, hogy a programozó le tudja programozni az üzletmenethez szükséges funkciókat, ismernie kell magát az üzletmenetet is. Előfordul olyan eset, amikor az adott üzleti terület kulcsfelhasználója a programozótól kérdezi meg, hogyan mennek az adott terület folyamatai. Nyilván amikor a szakértő valóban ért a munkájáról és nem bénázik a programozó előtt, az kevésbé emlékezetes. Ezek miatt a programozó úgy érzi, ő is tud annyit mint azok a szakértők, hogy ért az adott területhez.

A harmadik fontos ok, hogy az informatikus is egyfajta mesterember. Idővel, ahogy felvértezi magát szakmai tapasztalattal, kialakul az „amit mondok az úgy van” hozzáállás, a „nem rossz az a szoftver csak rosszul használod” érvrendszer.

A negyedik ok az informatika presztízse. Az informatikus külön állatfaj, ráadásul egy jól megfizetett és megbecsült szakma. Sokan hagyják ott eredeti szakmájukat csak azért, hogy informatikusok lehessenek. Aztán ha már azok lettek, akkor büszkék rá.

Okoz-e gondot a túlzott arrogancia? Szakmán belül kevéssé, hiszen szakmán belül a szakmai érvekkel szoktunk hadakozni. Szakmán kívül (azaz felhasználó-IT kapcsolatban) viszont ez súlyos károkat okozhat. A tudomány mai állása szerint erre az a megoldás, hogy külön munkatársakat kell alkalmazni a felhasználókkal történő kommunikációra.

Az informatikusoknak pedig valahol az elején el kell magyarázni, hogy ki van kiért, és miből termel a cég pénzt.