Mind az Agilis Szoftverfejlesztők Egyesülete, mind a Magyar Projektmenedzsment Szövetség Agilis tagozata felvetette az eszmék további terjesztését, mint potenciális 2011-es tevékenységet. Utánanéztem, hol áll az agilitás és tényleg az ismertség jelenti-e a legnagyobb kihívást.

Mind az Agilis Szoftverfejlesztők Egyesülete, mind a Magyar Projektmenedzsment Szövetség Agilis tagozata felvetette az eszmék további terjesztését, mint potenciális 2011-es tevékenységet. Utánanéztem, hol áll az agilitás és tényleg az ismertség jelenti-e a legnagyobb kihívást.

Amikor arról beszélünk, hogy az agilitást, az agilis módszertanokat terjeszteni kell, akkor igazából jó lenne tudni, pontosan hol állunk most, és milyen ismertséget célzunk meg jövőre. Kik azok, akik még nem ismerik az agilitást?

Ehhez megpróbáltam összeszedni, hogyan alakult az agilitás ismertsége időben.
Mivel én magam nem rendelkezek ilyen felmérésekkel, az interneten kutattam. A találatokat egy ábrán szemléltetem, ahol a vízszintes irány az idő, 2001-től elindulva (Agile Manifesztó mint nulla pont) a jelenig. A függőleges irány azt jelzi, hogy az adott felmérésben a válaszadók hány százaléka fejleszt agilisan.

Az eredmény ez lett:

Az adatok (forrásmegjelöléssel) itt tekinthetők meg.

A grafikon nagyon meglepő alakú: a kezdeti ismeretlenség után 2007-re az agilitás jelentős ismertségre tesz szert. 70% azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindenki ismeri és használja. 2008-tól viszont zuhan a módszertanok ismertsége, és eljutunk a Forrester Research 2010-es felméréséhez, ahol már csak a megkérdezettek 35%-a fejleszt agilis módon.

Először azt hittem, hogy ez nonszensz, de valaki más is csinált egy hasonló tanulmányt, hasonló eredménnyel:

Itt is jól látható, hogy van egy felfutás (learning curve?) 2007-ig, majd 2008-tól 30% körülire esik vissza.

Mi állhat a háttérben? Az nyilván képtelenség lenne, hogy aki 2007-ben még ismerte az agilis alapelveket, az 2008-ra elfelejtette.
Azt is nehéz lenne elhinni, hogy 2007-ig mindenki lelkesen bevezeti az új eszközöket, majd kiábrándul belőlük és visszatér a vízesés modellhez.

A magyarázat feltehetőleg ott van, hogy a különböző felmérések eltérő kérdésekkel operáltak, a kérdések feltevése pedig erősen eltérő válaszokat eredményez. Például nem mindegy, hogy programozókat vagy informatikusokat kérdeznek meg, hiszen az informatikus magában foglalja a rendszermérnököket, menedzsereket és CIO-kat is.
Az sem mindegy, hogy azt kérdezzük meg, a válaszadó ismeri-e az agilis módszertanokat, használ-e agilis eszközöket, vagy az általa használt fejlesztési módszertan agilisnak nevezhető-e.
Az sem mindegy, hogy „nálunk van agilis projekt” vagy „agilis módszertan szerint fejlesztek”.
Mint ahogy az sem, hogy IT szolgáltató (beszállítói oldal) vagy ügyfél oldalon ülő informatikusokat kérdeznek meg – nyilván a realitást az utóbbiak válasza jelenti, míg az előbbiek inkább a vágyaikat fogalmazzák meg.

Úgy vélem, hogy 2007-ig a felmérések inkább a módszertan ismertségére összpontosítottak (az informatikusok hallottak-e róla és átvettek-e ezt-azt), majd 2007 után a gyakorlat került középpontba (milyen módszertan szerint halad a projekt).

Ezért szétnéztem, hogy hátha van valaki, aki évről évre ugyanazokat a kérdéseket tette fel, és ennek mi lett az eredménye. Íme a Forrester Research grafikonja:

Itt már látható a folyamatosság és a terjedés, de a többi felméréshez képest nagyon alacsonyak a számok.

3 dologra hívnám fel a figyelmet:

1) A Forrester grafikonja azt sugallják, hogy a bevezetés gátja nem az ismertség. A „Not aware” oszlop szinte elhanyagolhatóvá olvadt. Ez különösen igaz lehet annak fényében, hogy bizonyos felmérések szerint az agilitás már 2007-ben elérte a 70%-os elterjedtséget - ennél nagyobb ismertségre nincs is szükség.

2) Annak ellenére, hogy az informatikusok 35%-a agilisan fejleszt (lásd Forrester), ha a nagyvállalati környezetben az informatikai vezetők véleményét nézzük, a helyzet elég rossz: csak 22%-uk használ valamilyen agilis fejlesztési modellt, szemben a kis- és közepes vállalatok (US definíció szerint) 44%-ával. Nem hiszem, hogy a nagyvállalati IT menedzserek a kkv-s társaiknál kevesebbé lennének tisztában a módszertanokkal, és ne vettek volna részt legalább egyszer egy „Agile 101” előadáson. Érdemes lenne a miért-en elgondolkodni.

3) Agile Manifesto 2001 óta létezik, SCRUM pedig még régebb óta. Eltelt több mint 10 év. 10 év nagy idő, és ez még mindig csak 35%-ról és 22%-ról beszélünk. Összehasonlításképpen: az internet használat 10 év alatt 50%-os penetrációt ért el. A terjedés túl lassú, valamilyen oknak kell állnia a háttérben.

Úgy érzem, hogy az elmúlt 10 évben az elmélet alaposan körbe lett járva. Kialakult a SCRUM Master képzés, vannak minősített tanácsadók és oktatók. Nem hiszem, hogy magával az ismertséggel gondok lennének.

A hiányt ott érzem, hogy a megismerés („Aware but not using”) után hogyan lesz sikeres a bevezetés („Already using”). Erről valahogy keveset hallani/olvasni.

Márpedig az öltönyös döntéshozókat pontosan azzal lehet elijeszteni a témától, ha Google-ről összevadászott 10 éves üres eszmefuttatásokat tolunk az arcukba (cég logo a jobb alsó sarokban) a gyakorlati megvalósítás helyett.