Amikor valaki nem ér rá akkor, amikor megbeszéltük.

Amikor valaki nem ér rá akkor, amikor megbeszéltük.

Úgy adódott, hogy dolgom volt Bélával. Béla egy közismert kolléga a cégnél. Egy másik osztályon dolgozik, fontos ügyeket intéz. Ezzel a Bélával kellett egy nagyjából 5 perces ügyet elintézni.

Írtam neki emailt, hogy kedden munkaidő végén megkeresem. Azt válaszolta, hogy rendben van.

Eljött a kedd, a munkaidő vége, és én reményekkel telve Béla asztalához járultam. Béla bele volt mélyedve a számítógépébe. Közölte, hogy nem ér rá, mert tele van munkával, meg lejár a munkaideje és mennie kell valahová. De menjek vissza másnap reggel 10-re.

Eljött a szerda, eljött a szerda reggel 10 óra. Megjelenek Béla asztalánál, sehol senki. Csalódott nézelődés, várakozás, aztán visszamentem a helyemre, és üzenetet hagytam Bélának, hogy kerestem és hogy mi van.

Béla jelentkezik, hogy dolga volt, de találkozzunk délután 4-kor. Jó.

Délután 4-kor újra Bélához járulok. Ott van, dolgozik. Mondja hogy most ráér, de várjuk meg Dénest, és akkor egyszerre el tudja intézni mindkettőnk ügyét. Várakozás – Dénes nem jön.

Béla nagyon ideges lesz: milyen dolog az, hogy megbeszélünk egy időpontot, és a munkatárs nem jön időre? A következő 5 percben azon háborog, hogy milyen sok dolga van, és Dénes feltartja, pedig hát többször is megerősítette a 4 órát. Őszintén bólogatok, hogy igen ez szörnyű, és hogy milyen kollégák vannak!

Aztán végül feladjuk a Dénesre való várakozást, elintézi az ügyemet, én pedig boldogom megyek dolgomra.