Kitalált történet egy kitalált személyről, aki számára édes a hatalom és annak gyakorlása.

Kitalált történet egy kitalált személyről, aki számára édes a hatalom és annak gyakorlása.

Főszereplőnket nevezzük Áginak. Ági fiatal, egyedülálló nő, aki ad magára és ad magának. A trollok bizonyára „affektáló bigének” neveznék. A történet szempontjából fontos, hogy Ági egy naggggyonkomoly multinál dolgozik, feladata irodai beszerzések menedzsmentje. Vagyis ő dönt arról, ki hol ül, ki milyen asztalt kap, kinek milyen számítógép jut, hogy a kávéautomata milyen kávét főz, hogy legyen a konyhában elég tányér és a munkatársaknak jusson elég ceruza.

Az átlagember azt gondolná, hogy ezek nem annyira fontos dolgok. Elvégre az a fontos, hogy bemegyünk reggel a munkahelyünkre, leülünk az íróasztalunkhoz, bekapcsoljuk a számítógépet, aztán termeljük a pénzt egész nap a cég részére, este pedig kikapcsoljuk a gépet és hazamegyünk. Persze ahhoz, hogy mindez simán menjen, egy csomó apróságra van szükség: asztal, szék, számítógép, áram, telefon, jegyzetfüzet, ceruza, kávé és még sokminden más. Az átlagos munkásember számára ezek a dolgok adottságnak tűnhetnek, teljesen természetesnek mint ahogy a nap reggel felkel és este lenyugszik.
Pedig nem, ezeket valakinek be kell szerezni és kiosztani, mert különben nem lesznek. Ha pedig nem lesznek, akkor megáll az élet: hogyan lehet dolgozni számítógép, telefon, papír vagy kávé nélkül?

Ki hát a legfontosabb ember a cégnél? Ági!

Üdvözöllek Ági világában!

Ezt a világot a céghez érkező új kollégák nagyon megismerik: hétfő reggel kiöltözve, lelkesen bemennek új munkahelyükre, bemutatkoznak mindenkinek, aztán leülnek az asztalukhoz… mármint ha van asztaluk. Ha esetleg van is asztaluk, akkor nincs rajta számítógép, a telefon pedig nem működik. De ha lenne is számítógép, akkor nem lenne még kész a jelszavuk, és nem tudnának belépni.

Ilyenkor az egyik kolléga felhívja Ágit, hogy hol a számítógép, és mikor kap az új munkaerő telefonszámot. Ági emelt hangon kioktatja, hogy mi az hogy most azonnal kerítsen elő a semmiből számítógépet, amikor neki senki nem szólt. Kérem szépen itt rend van, tessék kitölteni a formanyomtatványt és hivatalosan megkérni ami kell.
A kolléga megemlíti, hogy a szükséges nyomtatvány 3 hete el lett küldve emailben. Ági azt mondja, hogy nem kapta meg, tessék elküldeni mégegyszer!
A kolléga azt is megemlíti, hogy telefonon kereste múlt héten Ágit, rá szeretett volna kérdezni mi van, de Ági nem vette fel a telefont és nem hívta vissza. Hát persze hogy nem – válaszol Ági – hiszen rengeteg a munka, nem ér rá telefonálgatni, mint egyesek...

Mennyi idő alatt lesz meg a számítógép? Mikor csinálják meg a telefonomat? Ebben a hónapban nem, majd tessék visszajönni később.

Tapasztalt kollégák 3 hónapról suttognak. Szemmel láthatóan Ági elmegy a határokig, akkor szállít valamit amikor az ember már elveszíti a türelmét.

Ha valaki megbeszél egy találkozót Ágival, akkor ő nem lesz ott – hiszen más, sokkal fontosabb dolga van. (Hogy mi az, senki nem tudja, de biztosan nagyon fontos)

Persze Ági nem minden esetben ilyen. A csajok, akikkel Ági kávézni szokott, például azonnal megkaptak mindent. Ja és a kávéautomatával sosincs probléma, hiszen Ági minden nap kávézik.
Aztán ott vannak azok a kollégák, akikkel Ági jóval van – különös tekintettel a férfikollégákra, akiktől bókokat és ajándékokat kap. Valahogy ezek a kollégák jobb számítógépet kapnak, és minden azonnal elintéződik.

Időnként valaki elveszíti a türelmét, és szól Ági főnökének, Henriknek. Henrik kedélyes középkorú férfi, otthon asszony és gyerekek. Henrik szereti a jó borokat, a finom ételeket, a gyors kocsikat és a szép nőket. Márpedig Ági elég reprezentatív, és szeret is reprezentatívan öltözni.

Szóval ha valaki Henriknek panaszkodik Ágiról, akkor együttérzést és ígéreteket kap cserébe, de ezen felül túl sok nem történik.

Érthető módon Ági éves értékelése tükrözi azt, hogy sokat és keményen dolgozik, és hogy mindenki elégedett vele. Legalábbis a közvetlen főnöke az.

Időnként Ági felveti Henriknek, hogy szeretne előléptetést, szeretne menedzser lenni. Nagyon jól elvezeti a dolgokat az irodai dolgokkal, minden az élére van állítva és minden szigorú szabályok szerint halad. Ági nagyon szívesen vezetne egy kisebb (illetve nagyobb) csapatot, biztosan rendet vágna köztük, és kemény munkára fogná őket. Igazából Ági fizetésemelést sem kér, csak pusztán „szakmaiságból” megmutatná a többi puhány menedzsernek, hogyan kell a korbácsot csattogtatni.
Mert Ági szerint az összes problémát a cégnél a hanyag és túl laza kollégák okozzák. Akik nem tudják betartani a folyamatokat, felesleges emaileket írnak és telefonálnak, mindig csak akarnak valamit ahelyett hogy dolgoznának.

Henrik ilyenkor mindig bólogat és nagyokat mosolyog, aztán elkezd valami egészen másról beszélni.

Egy idő után Ági megpróbált állást keresni máshol, ahol kiteljesedhet és embereket vezethet. Volt is pár interjú, de valahogy mindig a szakmai résznél bukik el.
Az interjú elején látszik, hogy jó első benyomást tett, hogy a kemény de határozott stílusa megfelelő, de aztán ahogy a beszélgetés halad előre, látja a szemeken a csalódást és hogy nem fogja ezt az állást megkapni.

Az igazat megvallva Ági nem is tudja elképzelni, milyen lenne ha nem Henrik lenne a főnöke. Úgy érzi, hogy más főnökkel, más stílusú főnökkel nem tudna mit kezdeni.

És ez akkora igazságtalanság! Amikor sokkal butább emberek is sokkal jobb állást kapnak!