Menedzserekkel folytatott beszélgetés kapcsán merült fel a kérdés: visszavennénk-e egy olyan kollégát, aki felmondott?

Menedzserekkel folytatott beszélgetés kapcsán merült fel a kérdés: visszavennénk-e egy olyan kollégát, aki felmondott?

Kétféle oka lehet, hogy egy kolléga elmegy a cégtől: elküldjük (most mindegy, hogy kiutáltuk, leépítettük, közös megegyezés vagy ténylegesen felmondunk neki) vagy ő mond fel.

Akit elküldtünk/kiutáltunk, azt értelemszerűen nem fogjuk visszavenni. A leépítés nyilván más eset, bár valami mágikus ok miatt még nem láttam olyat, amikor a korábban leépítés miatt elküldött embert új toborzás esetén visszavennének.

Szóval tegyük fel, hogy egy kolléga – aki egyébként jól teljesít és nincs vele gond – egyik nap beadja az „A4-est”, vagyis a felmondását. Megvan az új munkahelye, elszánt. Aztán 3 hónap múlva telefonál, hogy hát izé nem vált be az új hely, és valahogy vissza lehetne-e csinálni a felmondást?

Ki mit csinálna ebben a helyzetben?

Ismerek olyan céget, ahol erre az esetre is van policy: aki egyszer nem volt hűséges a céghez – vagyis felmondott – azzal már többet nem számolnak.

De ha valaki nem ennél a cégnél dolgozott, akkor ott a főnökének van döntési lehetősége. A pozíció feltehetőleg még nincs betöltve, és a HR is boldog, ha nem kell lefolytatnia egy fáradtságos toborzást.

A kérdésfelvetésre a menedzserek többsége azt válaszolta: nem venné vissza az emberét. Az indoklás szerint a felmondásnak bizonyára volt valamilyen oka (a „kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot” csak mellébeszélés, kellett lennie valami oka hogy az ember nézelődni kezdett). Szóval ez az ok nem változott meg, és ha az ember visszajönne, akkor továbbra is ott őrlődne. Visszajönni nyilván ezer oka lehet (mondjuk mert fizetnie kell a rezsit), de hogy aztán meddig marad ott…

Szóba került, hogy ha a felmondás oka a pénz, akkor van-e értelme ellenajánlatot adni, és egy magasabb fizetéssel ott tartani a munkatársat? Nincs sok értelme. Mert a fizetésemeléssel járó motiváció egy idő után eltűnik, és utána minden a régi lesz. Ja és bármilyen magas a fizetés, lehet annál magasabbat találni. A több pénzen csak annyit nyerünk, hogy a munkatárs 2 hónappal tovább marad a cégnél – de előbb-utóbb mindenképpen felmond.

(Arról meg ne is beszéljünk, mennyivel csökken a motivációja a TÖBBI munkatársnak…)

Az egyik menedzser azt mondta, hogy attól függően venné vissza, hogy mi volt a távozás oka, és reális-e, hogy a munkatárs a cégnél marad ezután. Itt előkerült az exit interview – sok esetben a főnök, a vállalat nem is tudja, hogy a kolléga miért mondott fel. Az exit interview ennek az eszköze. Érdemes használni.

Ha pedig elgondolkodunk a visszavételen, akkor kérdéses, hogy a munkatárs mekkora balhét csapott a felmondása körül. Mert ugye sokan vannak, akik amint felmondanak, onnantól kezdve nem érdekli őket semmi, kvázi úgy kezelik a volt cégüket, mint az ellenséget. (Ennek az ellenkezője is előfordul – amikor a cég kezeli ellenségként a felmondási időt letöltő volt munkatársat)
Márpedig aki pillanatnyi érdekeit tekintve felégeti a hidakat maga mögött, azt biztosan nem fogják visszavenni. Éppen ezért a hidakat nem szabad felégetni, mert sosem tudjuk, mit hoz a közeljövő. Új állásba menni mindig kockázat, a legnagyobb jóindulat mellett is.

A legtapasztaltabb menedzser szerint 20+ év tapasztalat után az ember rájön, hogy az cégtől önként távozókat érdemes visszavenni. A legtöbb esetben ugyanis csak arról van szó, hogy volt valamilyen benyomásuk a munkahelyükről (pl. sok a munka, kevés a fizetés), miközben az volt az érzésük, hogy máshol majd jobb lesz (kevés munka és sok fizetés). Aztán kiderült, hogy az nem úgy van, vagy csak valaki nagyot mondott.

(Bizony sorsfordító tud lenni, amikor egy nagyotmondó „jóakaró” szerint x helyen maga a tejjel-mézzel folyó kánaán van… és természetesen a hátrányokat nem említi, mert akkor nem lenne elég érdekes a sztori…)

Az említett menedzser konkrét eseteket is említett, amikor a „megzavarodott” ex-munkatársat visszavette, és utána nem bánta meg. Az ő tapasztalatai pozitívak voltak, és simán megtenné ha úgy adódik. Feltételezve persze, hogy a munkatárs nem égette fel a hidakat.