Biztos sokakat érdekel az, hogyan lehet előléptetéshez jutni egy multinál. Csodareceptet nem tudok adni, de számba veszem, milyen kinevezések voltak, és hogyan jutott az illető új pozícióhoz.

Biztos sokakat érdekel az, hogyan lehet előléptetéshez jutni egy multinál. Csodareceptet nem tudok adni, de számba veszem, milyen kinevezések voltak, és hogyan jutott az illető új pozícióhoz.

Arról nem szeretnék beszélni, hogy milyen HR politika van a cégünknél és milyen a cégkultúra. Inkább szösszenet jelleggel írnék arról, ki hogyan jutott előrébb – abból kiindulva, hogy valakinek ez sikerült, akkor másnak is sikerülhet ugyanúgy, egy másik hasonló multinál.

- A legegyszerűbb alapesettel kezdem: volt olyan ember, aki jópár évig kitartóan dolgozott, eredményeket tett le az asztalra, és ezek után előléptették.

- Volt aki kibulizta.

- Volt olyan előléptetés, ahol a pozíció enyhén szólva nem kívánatos, ezért enyhe kétségeim vannak, hogy az az előléptetés a kemény munka vagy pusztán a részvétel eredménye-e.

- A kinevezések nagy része vezetői döntés útján történt (valaki felül eldöntötte, hogy X-et léptessük elő)

- A kisebb részük belső pályázat útján, tehát a pozíció meg volt hirdetve és lehetett rá jelentkezni.

- Sajnos ezek mindegyikét egy bizonyos személyre szabták. A belső pályázat célja az érvényben lévő HR előírások betartása, illetve a korrektség látszatának megőrzése lehetett.

- Miért vannak olyan állások meghirdetve és miért csinálunk interjúkat, ha a győztes előre ismert? Mert az adott vezető meg akarja nyugtatni a saját lelkiismeretét, hogy jól döntött, és esélyt adni, hátha jön a kedvencénél valaki jobb. De mivel az interjú szubjektív dolog (lásd szimpátia és első benyomások), a végkimenetel mindig az lesz, hogy az én jelöltem a legjobb. Már csak pusztán azért is, mert az én jelöltem az én nyelvemet beszéli.

- Egyetlen olyan előléptetésről sem tudok, ahol ténylegesen a pályázat döntött a „nyertes” személyéről. Tehát ahol meghirdették a lehetőséget, ahol lehetett pályázni, és ahol az interjúztató nem ismerte előre a nyertest.

- Az előléptetések nagy része a központban történt. Elvileg egyenlőség van, és akárki akárhol kaphat plusz csillagot a vállapjára, de valamiért ez kevésbé történik a terepen a lövészárokban harcolókkal.

-  Különböző szervezeti egységeknél, különböző irodákban különböző sebességgel lehet előbbre jutni. Ahol telitett a ranglétra, ott csak kihalásos úton lehet lépni egyet. Ahol kevés a menedzser, ott az előléptetés kvázi automatikusan bekövetkezik 2 évente.

- A HR és a vezetőség rendelkezik egy listával, hogy a cégnél kik a tehetségek és kik teljesítenek jól. Erről a listáról fognak előléptetni.

- Simán előfordul, hogy egy arra érdemes embert nem léptetnek elő, de egy nála kevésbé érdemeset igen.

- Az előléptetések nagy része olyan, hogy a kívülálló csak fogja a fejét: hogyan fogja ez az ember elvégezni a munkáját? A kinevezett ember az elején még csak tanul és próbál belerázódni.

- Az agresszív, karrierista munkatársat sokkal hamarabb léptetik elő, mint azt, aki jól teljesít. Ennek az az oka, hogy a jól teljesítő kollégáról feltételezik, szereti amit csinál, és nem akar mást csinálni.

- A talpnyalás és a politikai szélirány igenis számítanak.

- Sokan „megcsinálják” maguknak az előléptetési lehetőséget. Például nyitva tartják a szemüket és lehetőségeket keresnek, aztán amikor van lehetőség akkor ráugranak.

- Fura kinevezéseket is lehet látni: valaki könyvelőből marketinges lesz, értékesítőből beszerző, vagy informatikusból pénzügyes. A reneszánsz emberek nem haltak ki. Most nem akarom ezeket az embereket bántani, és nyilván jól fogják elvégezni a munkájukat, de azért felvetődik a kérdés: mi van a tudással és a tapasztalattal?

- Az iskolai végzettség a legeslegutolsó dolog, ami egy kinevezésnél számit.

- Gazdasági fejlődés idején sok a lehetőség, hiszen a szervezet növekszik, illetve átszervezések vannak (átszervezés = új pozíciók nyílnak meg, miközben mások eltűnnek). Recesszió idején elsősorban leépítenek, a megpályázható pozícióból kevés van.

- Az előléptetés nem feltétlenül jelent több pénzt. Vagy ha több pénzt is jelent, nem sokkal többet. Az előléptetésért harcoló munkatársak nem megélhetési okok miatt akarnak magasabb fizetést, nem a pénz számit – hanem a ranggal járó kiváltságok, pl. céges autó, saját iroda és több beosztott.

- Sokan egyszerűen csak azért akarnak fentebb lépni, hogy fentebb legyenek és kész.

- Az előléptetések velejárója, hogy az ugyanazon szinten lévő régi kollégák haragban lesznek az új kollégával. Nem feltétlenül azért, mert irigyek, hanem mert a fiatal kollégából nem nézik ki, hogy el tudja végezni azt a munkát, ami az adott szinten szükséges. És ez sok esetben igaz is.