Computerworld cikke a hiányos IT ismeretekről.
Az eredeti cikk itt olvasható: 7 key skills new IT grads are lacking
Nem fordítom le az egész cikket, csak a lényeget – azaz a hiányzó ismereteket – emelném ki:
1) Az alapvető üzleti funkciók ismerete
A kezdő informatikusok tudnak programozni, de értenek-e pénzügyhöz, logisztikához vagy marketinghez?
2) Enterprise-méretű rendszerintegráció tapasztalat
Más dolog érteni az informatikához, és megint más dolog érteni azokhoz a nagyvállalatokban elterjedt IT eljárásokhoz és eszközökhöz.
3) Feltörekvő új technológiák ismerete
Mikor fognak az egyetemen BI-t és felhőt oktatni? Mert a nagyvállalatoknál igény lenne rá.
4) Alapvető műszaki ismeretek
A programozók értenek a legújabb programozási nyelvekhez, de vajon tudnak-e szükség esetén command prompt-ból dolgozni, script-et írni vagy megjavítani egy elromlott egeret?
5) Legacy technológiák
Mindenki JAVA-t és C#-ot akar tanulni, miközben továbbra is szükség van COBOL és mainframe programozókra – tekintve hogy a mainframe adja a nagyvállalatok fő rendszereit. A még mindig futó VB5-ös alkalmazásokról nem is beszélve…
6) Tisztában lenni a valósággal
Miközben a friss diplomás programozók kizárólag a legjobb technológiákra koncentrálnak, nem törődnek azzal, mire van szüksége a cégnek, milyen pénzügyi kényszerek között kell mozogni és mit szeretnének a felhasználók.
7) Csapatban dolgozni
Meglepő lehet, de a generáció amelyik Facebook-on, Twitteren és online közösségeken nő fel, kevésbé képesek ezeket a kapcsolatot a munkahelyen, hús-vér kollégákkal felépíteni.
A részletek miatt mindenkinek javaslom elolvasni a hivatkozott cikket.
Habár a megállapításokat amerikai tapasztalatokra alapozták, de úgy érzem, hogy ezek a hazai viszonyokra is érvényesek. Sőt, nem csak a végzős informatikusokra, hanem sokszor a tapasztalt informatikusok között is találni olyat, akinek gondja van a fenti listával – nem egy-egy elemmel, hanem mindennel.
Mert akárhogyan is szépítjük, de ezek azok a dolgok, amiket egy IT vezető keresni fog a leendő munkatársban.
Egy banki fejlesztésnél például megnézik, hogy a fejlesztő ért-e a pénzügyekhez – ideális esetben banki tapasztalata is van. A tény az, hogy senki sem szereti az üzleti alapokat elmagyarázni „az utcáról felvett” fejlesztőnek – az üzlet azt szeretné, hogy a programozó vele egy nyelvet beszéljen, sőt akár tanácsot is adjon hatékonyabb üzleti folyamatra.
A rendszerintegráció mögött az van, hogy nagyvállalati környezetben dolgozni nem egyszerű. Aki csak úgy kívülről belecsöppen, annak nehézségei lesznek. Én eleve nem is veszek fel olyat, aki nem látott nagyvállalatot belülről. És még így is eltart egy darabig a „learning curve”.
A feltörekvő és a legacy technológiák ismerete ellentmondásnak tűnhet, de valójában nem az. Miközben a kulcsfontosságú rendszerek mainframe-en vannak (nagy teljesítményű, megbízható és bevált), addig a vállalatok új területek felé is kacsintgatnak (csak módjával). Mainframe fejlesztőre mindig szükség lesz. AZ új bevezetések és migrációk miatt viszont az új technológiákra is mindig szükség lesz. Nem lehet mindenki JAVA fejlesztő, csak mert az fizet a legjobban (most csak egy példát mondtam).
Alapvető műszaki ismeretek – az egyetemen bizony találkoztam olyan progmatossal, aki nem tudta volna a saját gépét telepíteni. Az igaz, hogy egy nagyvállalatnál erre van külön ember, de ha az informatikus nincs tisztában a háttérrel, a számítógép működésével, akkor pont a váratlan helyzetekben fog saját korlátaiba ütközni. Váratlan helyzetek mindig lesznek. Az orvostól is elvárható, hogy azt a betegséget is ismerje, amit nem nap mint nap gyógyít.
A valóságtól való elrugaszkodás nagyon jellemző. A HR-esek például a fizetések és az elvárások miatt panaszkodnak, de szakmai területen is látható a jelenség. A tankönyvekből és a szakmai folyóiratokból egy „idilli informatika” képe ömlik a diákokra, senki sem beszél a miértekről és a hogyanokról. A hamis kép felépítésében az ICT cégek is érdekeltek, hiszen a megvezetett programozók majd drága és szükségtelen megoldásokon fognak dolgozni – bevételt generálva az ICT szektornak. Az eredmény: durva landolás a valóságban, csalódás, kiábrándulás.
A csapatmunka iránti igény annyira örökzöld, annyira lerágott csont, hogy nem is írok róla többet.
Utolsó kommentek