ITÉlet

Avagy a téma a Postán hever.

Van a közelünkbe egy Posta. Egészen kicsi, csak 1 személyes. 5 éve oda járok a sárga csekkekkel.

5 évvel ezelőtt egy idős néni volt ott. Nem mondom, hogy lassú volt, de valahogy mindig sor állt a Posta előtt. Ezt mindenki tudomásul vette és elfogadta. Volt sor, de haladt, tehát az ember beállt, várt pár percet, és elintézte amit akart. Csak arra kellett vigyázni, hogy nehogy előttem valaki nagy tételben adjon fel leveleket.

Aztán a néni nyaralni ment, és egy fiatal agilis, nyegle leánykát küldtek helyettesíteni. A sor megszűnt. Az esetek többségében senki sem állt ott, vagy ha igen, akkor is pillanatok alatt elintézte őket a lány.

Az egyetlen észrevehető különbség köztük az volt, hogy a lány dohányzott, ezért időnként rövid cigiszünetre bezárta a postát. Vagyis rövidebb idő állt rendelkezésre ugyanahhoz a teljesítményhez.

A néni visszatért a nyaralásból, és vele a sor is.

De szerencsére a Posta vezetősége valamit tudott, mert egy idő után a néni eltűnt – soha többé nem láttuk – és a fiatal lányka lett a postáskisasszony.

Ez így nagyon rendben is volt.

De ha az embernek szerencséje van, akkor utána jön a szerencsétlenség is. Egy idő után ez a lányka is eltűnt, és más fiatal lány bukkant fel helyette. Szemmel láthatólag az új lány is ugyanúgy végezte a munkáját, valamiért azonban óriásira nőtt a sor. Először azt hittem, hogy a sor csak ideiglenes valami, biztos hó vége van és mindenki megy befizetni a számlákat. Aztán amikor harmadjára is visszamentem ugyanazzal a csekkel, és még mindig 8-an álltak a Posta előtt, akkor megértettem: nem tréfadolog ez.

Próbáltam valami abszolút lehetetlen időpontban odamenni, 10:30-kor, olyankor kizárt hogy sor legyen. Volt. Végül aztán csak kivártam a sort és befizettem a csekket.

Közben persze azon gondolkodtam, miért is van sor?

Hiszen a 3 különböző hölgy ugyanazt a munkát végzi, ugyanazt a folyamatot követi. A Postának van belső szabályzata, azt kell követni, nincs lehetőség egyénieskedésre és kreativitásra. Ugyanaz a feladat, ugyanaz a folyamat, és mégis más a sebesség.

Márpedig ha a folyamat ugyanaz, akkor a teljesítmény csakis és kizárólag az egyénhez köthető – valaki gyors, más pedig lassú. Nem a Posta és nem a folyamat tehet róla, ha valaki lassan dolgozik. (Illetve a Posta tehet róla, ha ezt eltűri)

Számomra a tanulság az, hogy még egy ilyen egységesre vasalt, szabványos folyamat végrehajtása során is mekkora különbséget tud tenni az egyén. Nagyon úgy tűnik, hogy az egyén fontosabb a folyamatnál.