Egy rossz munkahely még sokáig fog kísérteni azután is, hogy sikerült megszabadulni onnan.

Egy rossz munkahely még sokáig fog kísérteni azután is, hogy sikerült megszabadulni onnan.

A minap kollégákkal beszélgettünk egy 3 betűs közismert bankról. Mindenkinek volt valamilyen élménye azzal a bankkal, és mind negatív volt. A szolgáltatások színvonala mellett szóba került az informatikai rendszereik színvonala, amelyekkel ügyfélként találkoztunk. A webes ügyintézés hiánya, hogy minden nehézkes, és hogy a telefonos ügyfélszolgálatot vezérlő szoftvert konkrétan elrontották. Informatikusként könnyen észrevesszük az informatikai hibákat, és mi pontosan tudjuk, milyen kevés munka lett volna ezt jól csinálni.

Az igazán zavaró az, hogy ez a 3 betűs bank el nem készült, le nem ellenőrzött, hibás szoftvert használ élesben. Olyan hibákkal, amikbe minden ügyfél belefut és ami mindenkinek megkeseríti az életét. Belegondoltunk abba, hogy milyen szintű lehet ott a minőségbiztosítás és a szakmai színvonal. Bányászbéka. Körülbelül az a színvonal, amikor 2 egyetemista 50 ezer forintért esténként és hétvégenként összeüt egy programot, amiért aztán valaki milliókat tesz zsebre.

Rögtön el is határoztuk, hogy aki hozzánk pályázik állásra és korában ennél a banknál dolgozott, azt nem vesszük fel. Mindegy milyen jó a cv-je és milyen jól villant az interjún.

Azért nem árulom el, melyik bankról van szó, mert itt a jelenség a lényeg. Lehet, hogy egy adott cégnél adott projektben a körülmények arra kényszerítenek, hogy kontármunkát adjak ki a kezem közül. De annak a cégnek ügyfelei vannak, azt a szoftvert valaki használni fogja. A leendő munkaadóim lehet, hogy ügyfélként vagy üzleti partnerként szembesülnek a szoftverrel, és levonják a megfelelő következtetést.

És igazából nem is kell, hogy azt a szoftvert én írjam. Itt inkább a közegről, a cégkultúráról van szó. Ha X cégnél dolgozok, ahol gagyi szoftverek adnak el sok pénzért, amiket aztán Y cég menedzseri ügyfélként vagy más módon megismernek, akkor az egyfajta szégyenbélyeg lesz. Utána hiába jelentkezek Y céghez dolgozni, nem fognak felvenni.

Még az is lehet, hogy én kivétel voltam az X cégnél, és jó szoftvert adtam ki a kezemből. De a másik csapat – akiket esetleg nem is ismertem – gagyit gyártott. A piac egy kalap alá fog velük venni, senkit sem fog érdekelni, hogy én voltam az egyetlen mohikán az igénytelenség tengerén.

Ez a jelenség a belső projektekre is igaz, hiszen kicsi az ország és soha nem tudhatjuk, egy fiaskónak meddig megy a híre. Ehhez kapcsolódóan egy sztori: tapasztalt informatikust kerestem, és volt egy alkalmasnak tűnő jelölt. Előzőleg olyan helyen dolgozott, akivel üzleti kapcsolatban álltunk. Nem informatikai szinten, ezért a jelöltet nem ismertem. Viszont volt egy nagy informatikai projekt annál a cégnél (hálózat optimalizálás és szerver konszolidáció), amit ugyan végigcsináltak, de nem elég alaposan, és ezért a projekt akaratlanul is kihatott ránk, igen negatívan (nem lehetett elérni a nekünk kritikus interfészeket). Na most ez volt a jelölt legnagyobb projektje, és ezért vastagon, az első helyen szerepelt. Az interjún is nagyrészt erről beszélt, mint sikertörténet. Sajnos én pontosan tudtam, hogy az a „siker” mit jelentett (hogy nekünk mennyibe került), és nem vettem fel az embert. Ha legalább nem erről a projektről beszélt volna, vagy nem így…

A másik oldalról nézve, én is dolgoztam olyan kis kkv-nél, ahol nem a minőség volt az elsődleges. És amikor utána állást kerestem, volt olyan állásinterjúm, ahová nem azért hívtak, hogy felvegyenek, hanem hogy megnézzék, mire tartja magát egy okostojás aki X kft-nél dolgozott.

Szóval a lényeg a lényeg: ha egyszer rossz közegben, rossz munkahelyen dolgozunk, az nem csak akkor és ott lesz rossz, hanem még utána sokáig. A rossz munkahely ránk ég – mint egy szégyenbélyeg – és még évekig kísérteni fog.

Ezért (is) hajtogatom: tedd azt amit tenni akarsz, légy akinek lenned kell. A rossz munkahellyel nem szabad megalkudni és nem szabad alkalmazkodni a rosszhoz - lépni kell. Mert ha nem tesszük, utána nagyon nehéz lesz új állást találni. És mindegy, mennyire jók egyébként a képességeink.