Történet az 1. világháborúból, ami ma is aktuális tanulságokkal szolgál.

Történet az 1. világháborúból, ami ma is aktuális tanulságokkal szolgál.

Pár napja volt az évfordulója a Szent István csatahajó elsüllyesztésének (1918. június 10). Ha röviden akarnám összefoglalni, akkor a legnagyobb magyar hadihajó kifutott első küldetésére – aztán jött két olasz motorcsónak (!) és elsüllyesztette.

A történet akkor igazán érdekes, ha az ehhez vezető utat és az okokat vizsgáljuk meg!

A Szent István története ott kezdődik, hogy a magyar kormány hozzájárult a háborús kiadások finanszírozásához és újabb hadihajók építéséhez azzal a feltétellel, hogy egy hajót a Ganz-művek fiumei hajógyárában építenek meg. Ez tulajdonképpen egy teljesen jó elgondolás: magyar pénzből magyar gyárban magyar mérnökök építsenek magyar hadihajót, kamatoztatva a magyar tudást és a magyar szorgalmat!

(Hirtelen bevillan a 2. világháború utáni Japán és a Toyota hőskora, ahol japán ésszel japán gyárban japán terméket állítottak elő.)

Szóval az elgondolás jó volt, de a kivitelezéssel akadtak gondok. Azt mondanom sem kell, hogy egy csatahajó építése nagy falat volt a Ganz-műveknek, még sosem építettek ekkora hajót. Megfelelő méretű dokk sem állt rendelkezésre. Ezek nyilván olyan problémák, amiken túl kellett esni és meg kellett oldani.

Sikerült is, hatalmas csúszással elkészült a Szent István, és 1914-ben vízre bocsátották.

Azonban a kivitelezés nem lett teljesen tökéletes. Az eredeti – osztrák – tervekhez képest akadt néhány különbség. Ilyen volt például, hogy a hajó a tervezett 4-hez képest csak 2 hajócsavarral rendelkezett. A kazánrendszere is más volt. Illetve nem rendelkezett torpedófogó hálóval.

Bár pontos információ nem áll rendelkezésre, sejthető, hogy ezekre a módosításokra a határidők miatt vagy a költségek csökkentése miatt került sor. A derék magyar mérnökök egyszerűsítettek és levágták a sarkokat, ahogyan a művelt angol mondaná.

Tehát a hajó bizonyos szempontból rosszul sikerült, de bizonyára akkor és ott az volt fontos, hogy egyáltalán elkészült és kifutott.

Az egyszerűsítések ellenére volt a Szent Istvánnak néhány olyan tulajdonsága, amivel viszont túlszárnyalta a többi hasonló hajót. Ilyen volt például ágyúinak lőtávolsága – ha jól emlékszek, a német csatahajóknál 25%-kal messzebbre is célba talált. Illetve az alacsonyabb sziluett jobb védelmet biztosított az ellenséges lövedékekkel szemben.

Lényeg a lényeg, hogy sikerült egy talpig magyar csatahajót megépíteni, ami bizonyos szempontból megelőzte, más szempontból viszont elmaradt a kor technológiájától.

A lőgyakorlatok után pedig jött az első éles bevetés és 1918. június 9. Ahogyan az lenni szokott, egy ekkora méretű hadihajó nem indul neki egyedül, hanem egy kötelék tagjaként, kisebb hajók védelmében vág neki a tengernek. Szervezési és koordinációs hibák miatt azonban a Szent István leszakadt a köteléktől, és így fordulhatott elő, hogy 10-én hajnalban a Premuda-szigettől délkeletre belefut 2 olasz MAS motorcsónakba. Amelyek 2-2 torpedóval voltak felszerelve. Az olaszok kilőtték a torpedókat és elhúzták a csíkot. A magyar álmot a szó szoros értelemben véve megtorpedózták és elsüllyesztették.

Mindez nem történt volna meg, ha 4 hajócsavarral rendelkezik a Szent István és ha nem alakítják át a kazánrendszerét. Így azonban kénytelen volt a kazánokat 100%-ok járatni a megfelelő sebesség tartása miatt, messziről jól látható füstöt eregetve.

Vagy ha lett volna torpedófogó háló, ami ha nem is fogja meg az összes torpedót, de legalább csökkenti a sérülés mértékét.

Vagy ha nem a Tegetthoff hajóosztály terveit másolják le, amelynek gyengéje volt az alacsony vízkiszorítás és a magasan lévő súlypont, ami egy torpedótalálat esetén a hajó túlélési esélyeit a minimálisra csökkentette.

A sok apróság oda vezetett, hogy a Szent István elsüllyedt.

A történetnek 2 fontos tanulság van:

1) Ha valamit jól akarunk csinálni, akkor annak minden tekintetben – a legutolsó részletig – jónak kell lenni. Ha valamit egyszerűsítünk vagy „okosban megoldunk”, akkor azzal az egész munkát nullázzuk le.

2) Sose ahhoz viszonyítsunk, hogy ez nekünk mekkora munka és mekkora eredmény volt, hanem ahhoz, hogy ez nemzetközi szinten mennyit ér. A Szent István magyar viszonylatban nézve szenzációs csúcstechnológiát jelentett, megépítése maga volt a csoda – viszont az olasz haditechnikával szemben hamar kiderült, mik a hiányosságai.

Ugyanezek a hibák azok, amiket kkv-k tipikusan elkövetnek:

- Sikernek könyvelik el, ha a munka valamilyen aspektusában nézve megfelelő, és nem azt nézik, hogy az minden tekintetben jó legyen.

- Ahhoz viszonyítanak, amit eddig megcsináltak, és nem ahhoz, ami a piaci elvárás.