ITÉlet

Egy film, amit minden informatikusnak látnia kell.

Egy film, amit minden informatikusnak látnia kell.

A dotcom lufi kipukkanásakor az USA-ban dolgoztam, úgyhogy ez a film nagyon megfogott. Azóta próbáltam megszerezni, most sikerült, megnéztem újra, és újra megfogott.

A film a Kozmo.com történetét meséli el. Műfaja szerint dokumentumfilm, de eredeti szereplők játsszák el az eredeti cselekményt eredeti filmfelvételekkel körítve, úgyhogy az egész egy Hollywood-i filmnek tűnik.

A Kozmo története valóban egy Hollywood-i történet, egy 2 személyes startup-é, ami a semmiből indul hogy meghódítsa a világot. És nincs hitelesebb annál, mint amikor a cég alapítói mesélik el a történetet, utólag, amikor már ők is tisztán látják az eseményeket és a múltat.

Mi is volt a Kozmo? A világ első cége, amelyik online vásárlás esetén garantálta az azonnali házhozszállítást. A Kozmo találta ki azt az üzleti modellt, ami forradalmasította az online vásárlást, ami ma már része életünknek.

1998-ban alapította két befektetési bankár New Yorkban, egy egyszerű ötletre alapozva: ha vásárlok valamit online, akkor miért kell napokat várnom a postára, miért nem kapom meg azonnal a terméket? A biciklis futáros kiszállítás ugyan nem olcsó, de cserébe nincs szükség fenntartani egy drága üzletet a belvárosban – ezen alapult az üzleti modell.

A film keményen indul: Joseph Park tart előadást frissen felvett munkatársaknak arról, hogy milyen az élet egy startup cégnél: nagyon más, nagyon különböző. Aki itt dolgozok, szembesülnek és megtapasztalják a káoszt, és az a dolguk, hogy ezt a káoszt uralják. Mintha a tigrist a farkánál kellene megfogni.

Azért ütős, mert így 11 év és 1 kontinens távlatából is érvényes – mintha csak valamelyik magyar cég alapítója mondta volna tegnap reggel.

Aztán látjuk az ötletet, a cég alapítását, és hogyan indul el a szülők pénzéből plusz némi hitelből. Kezdetben egy kis szoba, aztán valamilyen pince vagy raktár, dobozok számítógép és szemét mindenhol. Mindenki mindent csinál, a programozók maguk szállítják ki a megrendelt árut. Joseph el is meséli, hogy egyszer elütötték, de számára fontosabb volt az ügyfél, mint hogy kórházba menjen.

1999-ben jön az első befektetési hullám: a raktárból irodaházba költöznek, és hirtelen sok embert vesznek fel (2 perces interjú: tudsz biciklizni? Igen. Akkor fel vagy véve). Az Amazon is érdeklődik. Joseph-et hirtelen olyan emberek kezdik el keresni és olyan emberekkel kezd összejárni, akikről korábban csak a Wall Street Journal-ban olvasott.

A kezdetben „mindent szabad” startup kultúra szép lassan átalakul: szabályok vannak, rendszer van. A csomagokon vonalkód, a futárokon egyenruha.

A cégnek már 5 városban van irodája, és dinamikusan növekszik. Mindenki a potenciálról és a lehetőségekről beszél. Megjelennek az üzleti hírekben, a híradóban, a reklámok között. Elkezdenek „Kozmo-milliomosokról” beszélni: ha a növekedési ütem tart, a Kozmónál mindenki dolgozó milliomos lesz.

Joseph azt veszi észre, hogy a Startbucks-szal köt stratégiai megállapodást, és 3249 olvasatlan levele van.

A Kozmo növekedését jól szemlélteti, hogy az irodaházban csak 1 szintet akartak bérelni, hogy majd 2 éven belül esetleg szükség lehet egy második szintre is – hogy 3 hónappal később már 5 szintre legyen szükségük. (Megismétlem: ez volt 1999-ben, a céget az előző évben alapították)

2000 február 14-én hivatalosan bejelentik, hogy a Kozmo 150 millió dollárt fizet a Starbucks-nak. Joseph-ról úgy beszélnek, mint az évszázad embere, az új példakép. Valaki, aki nem a diplomájával, hanem az eszével vitte valamire.

És aztán jön az IPO, azaz tőzsdére megy a Kozmo… de némi komplikáció lép fel. Rossz PR üzenetek, rossz sajtó. Ráadásul egy újságíró kifejti, hogy a Kozmo üzleti modellje gyakorlatilag veszteséges. (Amit az alapítók gúnyos nevetéssel olvasnak, és betudják annak, hogy az újságíró nem érti, hogyan működik a cég.)

A Kozmo IPO előzetes bejelentésének hírére (2000 március) az Amazon részvények értéke 13%-kal emelkedtek. Azaz a Kozmo 2,5 billió dollár értéket termelt PUSZTÁN a bejelentéssel. Ekkor a Kozmo 6 városban van jelen kb 400 alkalmazottal, hogy a következő évi tervben 10 újabb nagyváros szerepeljen. (Ismétlés: 1998-ban alapították a céget)

Aztán egy gyakornokot láthatunk, aki elmondja, hogy mindenki a nagy napra vár (az IPO-ra), ami néhány hónap múlva bekövetkezik – és mindenki gazdag lesz.

Aztán jön a piac összeomlása. A részvények estek, és a befektetői gondolkodásmód megváltozott: a bevételek dinamikus növekedés helyett inkább azt nézték, hogy termel-e egyáltalán profitot a vállalat. 4 hónappal korábban a Kozmo szupersztár volt – az új üzleti környezetben viszont már kevésbé tűnt attraktívnak, ezért az IPO-t elnapolták.

Ennek viszont erős negatív hatása lett, hiszen mindenkit a tőzsdére menetel érdekelt. Ami eddig a mézesmadzag volt, az eltűnt, és mindenki lehorgasztott fejjel járkált.

A Kozmo megpróbál a nemzetközi piacon terjeszkedni (Ázsia, Hongkong, Korea).

A pénzügyi nehézségek hatására újra kell gondolni a stratégiát – és ennek részeként a létszámot csökkenteni. Világossá vált, hogy az a 2 éves ablak, ami kinyílt az internetes cégek előtt a befektetési piacon, az bezárult, és már nem lehetnek könnyen milliomosok. Az internet már nem csak aranybánya, hanem egy kockázatos üzlet, amibe bele is lehet bukni.

A Kozmo többé nem startup és nem család, hanem kegyetlen nagyvállalat: ha elvégzed a munkád és elégedett a főnököd akkor maradhatsz, ha nem akkor mehetsz. Ami eddig az életük és szórakozásuk volt, az munka lett, aminek tétje van. És előkerül az igazság: mindenki valakinek dolgozik, mindenki kapja valahonnan a fizetését. Mindenki csak katona aki parancsot teljesít.

2000 július 19: Joseph Park leköszön, mint CEO. A hír megrázza a kollégákat. De mindenki megy tovább, a problémákat betudták annak, hogy talán a Kozmo túl gyorsan növekedett (túl gyorsan lettek startup-ból IBM, ahogyan az egyik szereplő fogalmazott).

A csúcson Kozmo 11 városban volt jelent több mint ezer alkalmazottal.

2001 áprilisában csődbe ment, mindent eladtak.