Kitalált mese arról, hogyan születnek a rossz vezetők.
Péter és Bence aggodalmasan nézett egymásra az irodában. Most olvasták az emailt Józsitól, aki tájékoztatta őket arról, hogy máshol talált állást és felmond. A hosszú csöndet Péter törte meg:
- Ez most váratlanul jött. Légy szíves próbálj meg vele beszélni. Tudod, hogy ez jó csapat, meg hogy kihívások, meg hogy esetleg tudunk emelni a fizetésén.
- Megpróbálom, de nem hiszem hogy sikerül – válaszolta bizonytalanul Bence.
- Jó, de a Helpdesk-et valakinek csak kell vezetnie. Tudod hogy a németek milyen könnyen pánikolnak. Ha Józsit nem sikerül itt tartani, akkor valakit gyorsan kell találni a helyére.
Ugyanaznap este, ugyanabban az irodában:
- Figyelj Péter, megvolt a beszélgetés Józsival. Ebéd után leültünk kávézni.
- Na és?
- Nagyon határozott. Semmiképpen nem akar maradni.
- Akkor bajban vagyunk – mondta Péter, és bosszúsan fúj egyet.
- És gondolkoztam azon is, kit lehetne gyorsan odarakni. Azt már most kizárhatjuk, hogy külső embert hozunk. Tudod hogy a HR milyen lassan dolgozik. Akiket pedig idehoznak… az a múltkori ember is szörnyű volt…
- Persze-persze, itt most valakit házon belül kell találni. Nincs idő interjúkra járni. A Józsi csapatából alkalmas lenne-e valaki hogy átvegye a helyét? Ott van például Gábor, okosnak tűnik…
- Igen, Gábor tényleg egy lehetőség. Még nem vezetett soha csapatot, de okos, majd könnyen beletanul. És németül is jól beszél. Aztán ott van Zsolt is, nagyon szorgalmas gyerek, a berliniek is kedvelik…
- Á, Zsolt kizárva. Még túl fiatal, ráadásul elég link alak.
- És még ott van Tamás. Tamás régóta itt dolgozik, és mindenki felnéz rá. Ő csinálta legutóbb is azt az SQL Upgrade-et.
- Tamás nem akar vezető lenni, ezt már néhányszor elmondta. Nagyon ért a szerverekhez, ennyi.
- Mást pedig nem látok. Akkor marad Gábor.
- Rendben, hívjuk be holnap reggel és beszéljünk vele.
Másnap reggel, Péter irodájában Gábor és Bence:
- Jó reggelt Gábor, örülök hogy be tudtál ugrani.
- Semmi gond. Miről van szó?
- Bizonyára nem tudsz róla – és maradjon is közöttünk – hogy Józsi elmegy a csapattól. Egy alkalmas embert keresünk a helyére, aki képes átvenni a feladatait, és nem csak szakmailag átlátja a dolgokat, hanem el tudja vezetni a 13 fős csapatot. Valaki, aki szakmailag nagyon magas szinten áll, és akire mindenki felnéz. Bencével arra jutottunk, hogy Te nagyszerű munkát végzel, és alkalmas vagy erre a feladatra.
- Köszönöm szépen hogy rám gondoltatok. Tényleg köszi. De tudjátok, hogy még sosem vezettem Helpdesk-et. Nem tudom, mit fognak szólni hozzá a többiek.
- Ne aggódj emiatt. Segíteni fogunk. Egyébként is – ahogyan fejlődsz – ez előbb utóbb bekövetkezett volna, hogy nagyobb feladatot kapj.
- Nem tudom… még nem tudok annyit, mint Józsi tudott…
- Figyelj, mi ott leszünk melletted és mindenben segítünk. Tudod, hogy az ajtóm mindig nyitva áll… bármikor jöhetsz ha kérdésed van.
- Na jó, próbáljuk meg… de ugye nem kell öltönyben járnom dolgozni?
- Ez a beszéd!
Két nap múlva, a tárgyalóban, Péter beszédet tart a csapatnak:
- Ez úton szeretném bejelenteni – és még ma hivatalos kommunikációt is fogtok róla kapni – hogy Józsi annyi sok év után itthagy bennünket. A munkáját Gábor fogja átvenni, és ő lesz az új Helpdesk Menedzser. Van-e valakinek kérdése? … Nincs, rendben, akkor köszönöm szépen hogy eljöttetek és jó munkát!
1 héttel később a vezetői értekezleten:
- Mondj valamit Gábor, hogy érzed magad frissen kinevezett vezetőként?
- Igyekszek, igyekszek. Nem olyan egyszerű.
- Persze, majd belejössz. Na mesélj róla, hogy áll a Helpdesk?
1 hónappal később, Péter irodájában:
- Köszönöm Gábor hogy beugrottál. Csak érdeklődni szerettem volna, hogyan haladsz a dolgokkal, milyen a csapatot vezetni?
- Alakul, alakul. Van egy-két ötletem, amit megbeszéltünk a fiúkkal, és szép lassan megcsináljuk. Az az alapelvem, hogy itt demokrácia lesz. Mindenki egyenlő, mindenki a csapatért dolgozik, mindenkire odafigyelünk.
- Nagyszerű, nagyszerű!
2 hónappal később, Péter irodájában:
- Köszönöm Gábor hogy beugrottál. Csak érdeklődni szerettem volna, hogyan haladsz a dolgokkal, milyen a csapatot vezetni?
- Minden a legnagyobb rendben, ne aggódj! Tamás kitalálta hogy telepítjük az általa írt felügyeleti rendszert. Ha minden jól megy, akkor ez sokban fogja egyszerűsíteni a munkánkat.
- Csak bátorítani tudlak! És azért is hívtalak, hogy elmondjam: nagyon meg vagyok veled elégedve. A Helpdesk átvétele zökkenőmentesen zajlott, mindenki motivált a csapatban, minden jól halad. A németek is elégedettek. Szóval – csak így tovább!
2 hónappal később, Péter irodájában:
- Bence, miben segíthetek?
- Van egy kis gond a Helpdesk csapattal, és meg kellene beszélnünk. Zsolttal ebédeltem ma, és elég mogorvának tűnt. Rákérdeztem mi van, és panaszkodni kezdett. A felügyeleti rendszer, amit megcsináltak, az nem működik tökéletesen. Beletettek egy csomó munkát, és még csak az látszik, hogy messze a vége. Tegnap is éjfélig bent voltak dolgozni.
- Rendben, majd beszélek Gáborral.
2 hónappal később, Péter irodájában:
- Köszönöm Gábor hogy beugrottál. Beszélgetni szeretnék veled Zsuzsáról.
- Igen? Mi van Zsuzsával?
- Kérte hogy a csapatodból kerüljön át máshová.
- Menjen! – fakadt ki Gábor – Csak a gondok vannak vele, személy szerint örülnék ha elmenne máshová.
- De mégis miért? Zsuzsa az IBM-től jött, és azt mondják róla hogy jó szakember.
- Lehet, de lassú. Nehéz a felfogása. Kétszer kell neki elmondani mindent, mire felfogja. Nem való a csapatba.
- És milyen a teljesítménye?
- Kétszer annyi ideig tart neki megcsinálni valamit, mint másnak.
- De megcsinálja a munkáját?
- Meg. De ő a leggyengébb láncszem. És nem jó, hogy valakinek fele annyi munkát kell adni, mint a többieknek. Igazságtalanság.
- Zsuzsa azt is mondta, hogy folyamatosan piszkálod.
- Piszkálja a halál. Csak ott kell lenni mellette lenni mindig és segíteni, különben nem halad.
- Azt is mondta Zsuzsa, hogy nyilvánosan megszégyenítetted tegnap reggel az egész csapat előtt.
- Én? Á dehogy. Tegnap reggel? Csak elmondtam neki, hogy mennyire lassú. És hogy nem tudok adni semmilyen feladatot, mert inkább megcsinálom én magam gyorsabban. Jó, lehet hogy egy kicsit felemeltem a hangom, de már nagyon elegem van belőle, hogy csak hátráltat.
2 hónappal később, Péter irodájában:
- Gábor, ülj le kérlek oda. Mint ahogy tudod, ez az éves teljesítmény értékelő megbeszélés. Mint Helpdesk Menedzsert, Bence és én fogunk értékelni. Az előzetes értékelést megkaptad, van-e valamilyen kérdésed ezzel kapcsolatban?
- Igen! Kíváncsi vagyok, mi a problémátok. Az értékelés nem túl pozitív.
- Az elmúlt időszakban a motiváció a Helpdesk csapatban sokat romlott. Ott volt a Zsuzsa-ügy, aztán a rendszerfelügyeleti rendszer kérdése. A németektől is jött panasz.
- Zsuzsáról nem tehetek, nem ide való. A többivel kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy egyszerűen sok a munka, és kevesen vagyunk. Na ezért is kellenének ide gyors felfogású emberek. Meg kellene még ember. Legalább 2. Most kevesen vagyunk.
- Ezt értem, de tudod, hogy nem lehet rajta változtatni. Nem fér bele a keretbe. Majd jövőre próbálok még headcount-ot szerezni, de most nem megy.
- Értem. A másik pedig az, hogy tudjátok jól, még új vagyok menedzserként, nekem ezt tanulni kell. Azt kérem szépen, ha valamit rosszul csinálok, akkor segítsetek, javítsatok ki.
- Rendben, ezt megígérem. Tudod hogy az ajtóm mindig nyitva áll…
6 hónappal később, Péter irodájában:
- Gábor, köszönöm hogy eljöttél. Sajnos most egy kevésbé vidám dologról kell beszélgetnünk, ezért is van itt Bence, és eljött Ildikó a HR-ről. Felhívott Thomas, és tudod hogy ő csak akkor telefonál ha nagy baj van. Azt mondta, hogy nagyon elégedetlenek a Helpdesk-kel, és kért hogy csináljunk valamit.
- Rendben, akkor beszéljük meg hogy mi a probléma és megpróbálom megoldani.
- Jó-jó, de ez már nem az első ilyen beszélgetésünk. Már fél évvel ezelőtt is arról beszélgettünk, hogy nem megy jól a Helpdesk. Ezért is van itt Ildikó, hogy hivatalossá tegyük az egészet.
- Azaz?
- Had magyarázzam el – vette át a szót Ildikó – a HR-nél van ilyen lehetőség, hogy segítünk. Ne úgy fog fel mint büntetés, hanem mint lehetőség. Ez egy személyes fejlődési program. Azt a célt szolgálja, hogy közösen kijelölünk egy problémás területet, és segítünk neked fejlődni ezen a területen. Lesznek kitűzött célok, mérjük az eredményeket, és rendszeresen beszélünk.
- Jó, de nem hiszem, hogy ez segítene?
- Miért nem?
- Mert az a baj hogy kevés az ember. Ráadásul Zsuzsát sem sikerült eddig pótolni. Péter, emlékszel hogy folyamatosan kérek új embert?
- Igen, emlékszek. De ezeket a feladatokat ennyi emberrel is meg kellene tudni oldani. Másoknak sikerül. Azt szeretném ha neked is sikerülne. Több embert pedig csak akkor tudunk felvenni, ha az ügyfél többet fizet. Különben veszteséges lenne a tevékenység. De Bence, mint szakmai vezető, Te mit mondasz?
- Szerintem is meg lehetne oldani ennyi emberrel a helyzetet. Például csinálhatnád azt, hogy …
2 hónappal később, Péter irodájában:
- Ez most váratlanul jött. Gábor felmondott. Légy szíves próbálj meg vele beszélni. Tudod, hogy ez jó csapat, meg hogy kihívások, meg hogy esetleg tudunk emelni a fizetésén.
- Megpróbálom, de nem hiszem hogy sikerül – válaszolta bizonytalanul Bence.
- Jó, de a Helpdesk-et valakinek csak kell vezetnie. Tudod hogy a németek milyen könnyen pánikolnak. Ha Gábort nem sikerül itt tartani, akkor valakit gyorsan kell találni a helyére.
Ugyanaznap este, ugyanabban az irodában:
- Figyelj Péter, megvolt a beszélgetés Gáborral. Ebéd után leültünk kávézni.
- Na és?
- Nagyon határozott. Semmiképpen nem akar maradni.
- Akkor bajban vagyunk – mondta Péter, és bosszúsan fúj egyet.
- És gondolkoztam azon is, kit lehetne gyorsan odarakni. Azt már most kizárhatjuk, hogy külső embert hozunk. Tudod hogy a HR milyen lassan dolgozik. Akiket pedig idehoznak… az a múltkori ember is szörnyű volt…
- Persze-persze, itt most valakit házon belül kell találni. Nincs idő interjúkra járni. A Gábor csapatából alkalmas lenne-e valaki hogy átvegye a helyét? Ott van például Zsolt, nagyon szorgalmas, a berliniek is kedvelik…
- Igen, Zsolt tényleg egy lehetőség. Még nem vezetett soha csapatot, de szorgalmas, majd beletanul. És a németek is kedvelik. Aztán ott van Tamás, régóta dolgozik itt, mindenki felnéz rá. Ő a csapat dojenje.
- Á, Tamás kizárva. Nem akar vezető lenni, ezt már néhányszor elmondta. Nagyon ért a szerverekhez, ennyi.
- És még ott van Ottó. Nagyon régóta a cégnél dolgozik, ismeri a dörgést.
- Ottót inkább ne. Még csak 1 éve van itt a Helpdesk csapatban. Ha ő lenne az új menedzser, a többiek úgy éreznék, hogy mellőztük őket.
- Mást pedig nem látok. Akkor marad Zsolt.
- Rendben, hívjuk be holnap reggel és beszéljünk vele.
Két nap múlva, a tárgyalóban, Péter beszédet tart a csapatnak:
- Ez úton szeretném bejelenteni – és még ma hivatalos kommunikációt is fogtok róla kapni – hogy Gábor annyi sok év után itthagy bennünket. A munkáját Zsolt fogja átvenni, és ő lesz az új Helpdesk Menedzser. Van-e valakinek kérdése? … Nincs, rendben, akkor köszönöm szépen hogy eljöttetek és jó munkát!
Utolsó kommentek