Az egyik legelső dolog, amit külföldön megtanultam: csináld azt, amit csinálni szeretnél.

Ez annyira egyszerű, de mégis annyira nem így teszünk! Annyi kényszer van az életben, amivel együttélünk, és eszünkbe sem jut változtatni.

A bölcsesség egyben azt is mondja, hogy ha nem szereted amit csinálsz, akkor válts.

Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik utálják a munkahelyüket, utálják amit csinálnak, de mégis kitartanak. Van valami különleges azokban, akik minden nap bejönnek dolgozni és elmondják, hogy ez milyen pocsék hely, és holnap biztosan felmondanak. Aztán ha 1 év múlva visszamész, még mindig ott vannak, és pont ugyanolyan keserű szájízzel bizonygatják hogy éppen folyamatban van egy új állás, és jövő héten bizisten kilépnek. (Ami természetesen nem következik be)

Értem hogy a kiadásokat fizetni kell, és ezért nem léphetnek "csak úgy" ki. De akkor legalább legyenek csöndbe, üljenek a sarokban és amikor meglesz az új állás menjenek. Annak viszont semmi értelme, hogy valaki hangoskodik, aztán nem lép.

Ezek az emberek nagyon károsak. Tönkreteszik a többiek lelkesedését. Megmérgezik a közösséget. A méreg akkor is ott fog maradni, amikor ők már nincsenek.

Kérem, ha valaki utálja a munkahelyét, akkor legyen benne annyi gerinc hogy továbblép! Ha pedig nincs benne annyi gerinc, akkor maradjon csöndben és örüljön hogy van állása!

Mindenkinek azt tanácsolom, ha ilyen beosztottra akad, azonnal rúgja ki gondolkodás nélkül. Mindenki sokkal jobban jár...