ITÉlet

Mindenki beleírja az önéletrajzába. De mi is ez?

Mindenki, aki állást keres, tisztában van azzal: a csapatmunkát bele kell írni az önéletrajzba. Azt is minden második interjún megkérdezik: csapatban vagy egyénileg teljesítesz jól? Ez az egész nagyon sablonos és elveszítette az igazi értéket, azaz magát a csapatmunkát.

A csapatmunka 2 vagy több ember együttes munkáját jelenti. Egyszerűen. Nincs semmi varázslat vagy tudományoskodás. Alapvetően minden ember képes a csapatmunkára, hiszen az ember társas lény. Aki már valaha is segített egy barátjának költözni vagy betolni a lerobbant autót, az dolgozott csapatban. A házasságban élők hivatalosan is gyakorló csapatmunkások J

Miért fontos a csapatmunka a munkánk során?
Mert minden nagyobb cégnél csapatban kell dolgozni. Az informatika pedig alapvetően a csapatról szól: csapatot alkotnak a fejlesztők, csapatot alkotnak a rendszermérnökök. Csapatot alkotnak ugyanannak a szoftvernek a fejlesztői, adminisztrátorai és felhasználói. Csapatot alkot a cégnél lévő összes informatikus. Csapatot alkot a mi IT osztályunk a beszállítókkal és a partner IT osztályával. Csapatot alkot az összes magyar JAVA fejlesztő vagy az összes magyar IT-s kkv.
Vagyis mindenki csapatban dolgozik -> nem mindegy hogyan.

Miért jó csapatban dolgozni?
A NASA végzett erre irányuló kutatásokat az 1950-es években. A legjobbak közül választottak asztronautákat, majd őket a legjobb tudósok készítették fel. Ezen szuperemberek csoportját versenyeztették átlagemberekkel. Az eredmény mindenkit megdöbbentett: az átlagemberek csoportja magasan verte a szuperembereket.
A lényeg az, hogy a csoport teljesítménye nem az egyének teljesítményének összessége, hanem sokkal több. Az átlagemberek össze tudtak dolgozni, míg az asztronauták nem. Ezért nem akarnak a HR-esek felvenni magának való, másokat kritizálni, beilleszkedésre képtelen munkatársakat.

Tényleg jó-e a csapat?
Részt vettem egy egyszerű kísérletben. Csapatban kellett dolgozni, a feladat az volt, hogy minél több filmet írjunk össze, amiben Tom Cruise szerepelt. Elsőként nem beszélhettünk egymással - mindenki felírta ami eszébe jutott, és ezeket összeadtuk.
A kísérlet második felében viszont beszélgethettünk. Például valakinek eszébe jutott egy film, emlékezett egy jelenetre de nem tudta a film címét. Erre valaki másnak a jelenet alapján beugrott a film címe.
Megdöbbentő volt a különbség, majdnem kétszer annyi címet gyűjtöttünk össze közösen mint egyénileg. Olyan filmek is eszembe jutottak, amiket egyébként magamtól ha az életem múlna rajta se tudnék felidézni.
Nagyjából ez zajlik le a munka során: az információk, a tudás összeadódik a csapaton belül, de még ezen felül is előkerülnek olyan dolgok amikre egyedül nem is gondolnánk.

Lehet-e rossz csapatot csinálni?
Igen, nagy könnyen. A magyar oktatási rendszer Nobel díjas zseniket nevel ki, akik senkiben sem bíznak, és könyörtelen versenyben szocializálódtak. Ezek az emberek alkalmatlanok a csapatmunkára, mert a másikban mindig csak ellenfelet látnak, és mindig csak a saját útjukon képesek haladni. Ezen felül sosem tapasztalták meg a csapatmunka előnyeit, fogalmuk sincs mi az, és nem is érzik hogy szükség lenne rá.
E problémákat elkerülendő szokták a tagokat szűrni, és megfelelő lépésekkel felépíteni a csapat.

Milyen a jó csapatjátékos?
Ledöntenék egy mítoszt: a csapatmunkát nem lehet gombnyomásra tanulni. Egy rendes, becsületes, segítőkész ember totálisan jó csapatjátékos lehet, pedig sose hallott még róla. Másrészt egy, a csapatdinamika elméleti hátterét jól ismerő, de okoskodó kolléga alkalmatlan.
A jó csapattag saját céljai helyett aláveti magát a csapat céljainak és együttműködik a többiekkel. Elvégzi saját munkáját, miközben segít a többieknek (kiegészíti a többieket).
Szóval aki már tudja, átélte, csinálta, az képes rá, aki nem, hát az komoly kockázat.

Hogyan lehet felépíteni egy csapatot?
Az első a kiválasztás, a megfelelő tagok megtalálása. Mint szó volt róla, nem szuperemberekre van szükség, hanem olyan átlagemberekre akik képzettek, de ugyanakkor sokat tesznek a közös célért. Megtalálni a megfelelő embert nehéz, mert a csapatmunka könyvből nem tanulható.
A csapat felépítésére a Forming - Storming - Norming - Performing modell alkalmazható:

Forming: A csapattagok megismerik egymást és a feladatokat.
Storming: Különböző ötletek ütköznek, esetleg ellentétek alakulnak ki.
Norming: Megtanulnak alkalmazkodni egymáshoz, közös szokásokat alakítanak ki. Javul a motiváció, és elkezdenek csapatként dolgozni.
Performing: A tagok egyetlen egységként dolgoznak, közösen, konfliktusok nélkül.

Mit tehetünk a csapat tagjaként?
A kezdeti fázisban legyünk nagyon nyitottak és közlékenyek. Igyekezzünk megismerni a többieket.
A Storming fázisban vázoljuk fel ötleteinket, illetve hallgassuk meg másokat, és döntsük el mivel tudnánk azonosulni. Fontos a bizalom - ha nem bízunk meg a többiekben, nehezebb lesz.
Norming során alkalmazkodjunk, akkor is ha nem értünk egyet a közös döntéssel. Az összes kollégával szemben fel kell építeni a bizalmat, és elnyerni az ő bizalmukat.

Azonban a csapat nem magától fejlődik. Sőt a legjobb csapatjátékosunk is elkallódik, ha előkészítés nélkül bedobjuk a darálóba.
A csapatnak van vezetője, nevezzük managernek. Ő kimondottan sokat tud tenni a csapat felépítéséért és szinten tartásáért:
Elsőként a kiválasztás során a megfelelő tagok megtalálásával.
A Forming során struktúrálja a bemutatkozást és a munkavégzéshez szükséges információk megszerzését.
Storming során a tagok viselkedését a professzionális keretek között tartja, megelőzi a konfliktusokat. Szükség szerint standardeket ajánl, amiket a csapat magáévá tehet.
Norming során világossá teszi a csapat és a tagok felelősségét a közös munkában, azaz szép lassan elengedi a kezüket.