ITÉlet

Avagy csodatevők és próféták egy multinál.

A történet egy korábbi munkahelyemen esett meg, de bizonyára sokaknak fog ismerősnek tűnni a történet...

Adott József és a csapata, akik helyi szinten valahol a csodatevő és a próféta között álltak. Mindent értettek, mindenről tudtak ami a cégnél történik vagy történni fog. Bármit kérdeztél tőlük, azonnal vágták a választ. Mindenkit ismertek a multinál, őket is ismerte mindenki.

Ha a vezetőség valami fontos, bonyolult kérdésre kereste a választ, hozzájuk fordult. Ha egy rázós projektet kellett megcsinálni, őket bízták meg vele.

Mivel minden projekt fontos volt, ezért aztán a projekteket, a feladatokat szinte csak ők kapták. A többiek szép lassan az „egyéb" kategóriába szorultak, és csak nem fontos projekteket kaptak. Ebből következett, hogy József és csapata mindig elfoglalt volt és halálra dolgozták magukat (rendszeres túlórázás, kora reggeltől késő estig kemény munka), miközben a többi csapat unatkozott és nem csinált semmit. De hát ugye prófétának lenni ezzel jár...

Mivel Józsefék csináltak mindent, még többet tudtak meg mindenről, és még fontosabbak lettek a cég számára, miközben a többiek még inkább „elértéktelenedtek". József csapata egyre több kiváltságot kapott, rájuk egyre kevésbé vonatkoztak a szabályok, hiszen ők mindig fontos dolgokon dolgoztak. Ettől még inkább nőtt a szakadék (és az ellentét) köztük és a többi csapat között. (Persze az ellentét csak a színfalak mögött volt meg, hiszen József túl fontos ember volt ahhoz, hogy bárki is ujjat húzzon vele)

Most jöhetne az „és boldogan éltek amíg meg nem haltak", ámde egy nap váratlan dolog történt: a multinál új vezetőt neveztek ki. És új seprő másképp söpör...

Az új vezető a helyzetet megismerve radikális változtatást hozott. Elsőként az új projekteket a „többiekre" bízta, nem pedig József csapatára - hiszen a többieknek volt rá kapacitása. Majd elkezdte József csapatának napi feladatait kimazsolázni és kiosztani a többi csapatra, hiszen Józsefék szemmel láthatóan túl voltak terhelve.

Mi történt? A túlterhelt csapat végre elkezdte látni az alagút végét.
A többi csapat, a „kevéssé használható emberek" megilletődve, de komolyan fogtak hozzá a projektekhez, és felnőttek a feladathoz - elvégre eddig várták, hogy a jelentéktelen és unalmas munkák helyett végre tartalmas kreatív kihívást kapjanak. És maximálisan igyekeztek, hogy ne valljanak szégyent...

Mivel a feladatok, projektek és fontosságok kezdtek kiegyenlítődni, megszűntek az eddigi egyenlőtlenségek az osztályon. Végre mindenki fontos volt, mindenki ugyanúgy hozzátett a közöshöz.

Ebből következett, hogy József csapat szép lassan elveszítette kiváltságait. Eddig nem kellett betartaniuk a többiekre vonatkozó szabályokat, mert hát ugye ők voltak a kivételek, de mostantól kezdve nem volt kivétel. Ez egyrészt a többi csapatra pozitív hatást gyakorolt, másrészt Józsefék is kezdték érezni, hogy ők nem magányos partizánok, hanem egy nagyobb közösség tagjai.

Különös módon József csapata ezután is sokat túlórázott - kiderült, hogy nem tökéletesek, bizonyos dolgokat rosszul csinálnak, felszínre kerültek a hibák. De ez is csupa pozitívum, hiszen neki lehetett állni ezeket a hibákat kijavítani, amik eddig a kiváltságos helyzetük miatt tabut jelentettek.

Most végre mindenki motivált és örömmel jár dolgozni, jó a közösség, mindenki rendkívül hatékony, lecsökkent az addigi toronymagas fluktuáció, és boldogan élnek, amíg...