Nagy lelkesedéssel kezdesz egy új munkahelyen, fogadkozol hogy a csapat tagja leszel és mindenkivel jó kapcsolatot alakítasz ki. Az első nap bemutatkozás, mosoly, teljes a lelkesedés.

Aztán szép lassan rájössz, hogy mindenkinek megvan a maga korlátai, a maga hülyesége. Néhány munkatársaddal összeveszel, és szép lassan arra a következtetésre jutsz, hogy micsoda egy állatkertbe csöppentél, ahogy Te vagy az egyetlen normális ember.

(Majd a történet rendszerint úgy folytatódik, hogy nem bírod tovább és felmondasz, nekiállsz állást keresni, végül számtalan kaland után találsz egy príma munkahelyet, ahol nagy lelkesedéssel munkába állsz...)

Ha a fentieket olvasva bólogatsz, akkor lehet, hogy Benned van a hiba...

Úgynevezett „nehéz esetek" mindenhol vannak. Mindenkinek megvannak a korlátai. Valaki keveset beszél és mindig meggondolja, amit mond. Más túl sokat beszél és az agyunkra megy. Az egyik munkamániás, a másik 5-kor azonnal abbahagyja a munkát és hazamegy a családjához.

Minden ember más, és minden embernek máshol van a tűrésküszöbe. Szóval az, hogy ki számít normálisnak és ki nem, elég relatív dolog. Arról a kérdésről nem is beszélve, hogy ki van feljogosítva arra, hogy hülyékre és normálisakra ossza a világot?

A munkahelyen az a helyzet, hogy a legtöbb esetben csapatban dolgozunk, ahol mindenkinek megvan a saját szakterülete vagy az a plusz dolga, amit hozzá tud tenni a közöshöz. Ezért mindenkire szükség van. Ha összeveszel valakivel, ha lehülyézel valakit és nem állsz vele szóba, akkor gyakorlatilag saját magadat fosztod meg egy segítőtárstól.

Nem az a kérdés, hogy kinek van igaza és ki hibázott: ha mindig igazad van és mindig bebizonyítod a másikról, hogy hibázott, akkor egy idő után senki nem fog akarni Neked segíteni!

A megoldás az, ha egyszerűen elfogadsz mindenkit olyannak, amilyen, a hibáival és előnyeivel együtt. Ezeket a hibákat és előnyöket meg kell ismerni, és úgy dolgozni együtt, hogy a munkatárs hátrányai ne gátolják a közös munkát, de az előnyök érvényesüljenek.

Nem az a kérdés, hogy hány emberrel vesztés össze, hanem hogy hány barátod, szövetségesed van! Minden egyes munkatárs, akivel összevesztél, eggyel kevesebb potenciális szövetségest jelent.

Mi a teendő, ha valakivel szinte tettlegességig fajulnak a dolgok?
Habár az ember szívesen elmenne tettlegességig, de ezzel csak veszíteni lehet. Hosszú távon sokkal jobban megéri, ha rövid távon a másiknak adunk igazat és veszítünk.

Mi a teendő stresszhelyzetben?
A legtöbb ember stresszhelyzetben elkezd furcsán viselkedni, nevezzük abnormálisnak. Például elkezd csúnya szavakat használni, valótlan dolgokat állítani, vagy a felsővezetéshez eszkalálni a dolgot.
Ezeket nem szavad komolyan venni, mert aki csinálja ő sem veszi komolyan - nyugodt körülmények között nem azt mondaná és nem úgy csinálná, ahogyan. Ilyenkor fontos, hogy az illetőt azonnal megnyugtassuk, és normális mederbe tereljük a beszélgetést. Amiket pedig mondott, felejtsük el.

Mi van akkor, ha valaki szántszándékkal hátráltat vagy piszkál, valamilyen hátsó szándékból kifolyólag?
Egyrészt rövid távon a vádakat ki kell védeni, nyilvánvalóvá tenni, hogy a vádaknak nincs alapja. Másrészt pedig tenni a dolgunkat - hosszú távon az eredmények számítanak.