Milyen vezetők építették fel - a szó szoros értelmében - a nullából a világ legnagyobb autógyárát?

Azzal a nem titkolt céllal álltam neki a The Toyota Leaders-nek, hogy ellesem a titkot. Masaaki Sato újságíró, aki testközelből figyelte a Toyota - és a Toyoda család - életét. Valaki, akinek bejárása volt a belső körökbe, akivel a fontos emberek megosztották gondolataikat.

Az alcím is sokat sejtetet: „An Executive Guide"

Nagy lendülettel álltam neki a történetnek, ami a Kiichiro Toyoda-val és a háború előtti Japánnal kezdődik. Egyenlőre csak egy megszállott iparos és feltalálóról van szó, akinek az apja szövőszéket gyárt, és arról álmodik, hogy majd egyszer összerak egy autót is. Álmodik egy nagyot: „We are going to put Japanese brains and skills to work to develop world-class compacts". A háború előtti realitásokat tekintve ez eléggé valószínűtlenül hangzott.

Aztán látjuk Kiichiro-t, amint - teljesen prózai módon - két kezével, vérével és verejtékével felépíti a gyárat. Az első teherautók kezdetlegesek.

A háború után a Toyotának gyakorlatilag a semmiből kellett minden felépítenie egy szétbombázott országban. A Toyota vezetői számos látogatást tettek Amerikábn (Ford) és Európában, igyekeztek megtanulni az autógyártás rejtelmeit. Az ott tanultakat (illetve az ott észrevett hibákat) kombinálták a helyi japán adottságokkal (kultúra, nyersanyaghiány, rossz utak, tudás), ebből alakult ki végül a kaizen és a lean.

Kezdetben Japán importra szorult járművekből, és a szükséges tudás sem volt meg. A japán kormány buzdítására a mérnök és a tudósok tömegesen utaztak külföldre, hogy tanuljanak, majd hazatérve beindítsák a gazdaságot.

Több japán autógyár is létrejött (pl. Honda, Nissan), amelyek kezdetleges modellekkel látták el a helyi piacot. Fokozatosan a modellek egyre jobbak lettek, a gyárak egyre fejlődtek és bővültek. Végül eljött az a pont, amikor a nagy külföldi gyárakkal már a nemzetközi terepen (elsősorban Amerikában) küzdöttek meg.

A Toyota vezetői gondosan ügyeltek, hogy ne essenek áldozatául egy külföldi multi felvásárlásának, azaz függetlenek (és japán) maradjanak. Ez így történt a GM-mel kötött együttműködés során is.

A Toyota igyekezett vezetőit belülről kinevelni. Fiatal mérnökök, akik a gyárban kezdik a pályafutásukat, külföldre mennek tanulmányútra, majd sok munkával vezetőkké érnek. Eközben megtartják japán identitásukat, és teljesen átveszik a Toyota filozófiáját.
(Csak egy esetben került a cég élére közgazdász - amikor majdnem csődbe ment, és stabilizálni kellett a pénzügyi hátteret)

A filozófia szerint az ember érték - a Toyota történetében csak egyszer fordult elő, hogy leépítésekre került sor (és a vezérigazgató felmondott).

A cég küldetése a közösség gyarapítása, nem a profithajhászás: „A corporation's mission in society is to contribute to it". És ezezek nem csak szavak! A Toyota mindig úgy gondolkodott, hogy bármennyire is lehet nyereséges, de sosem lesz nyereségesebb mint az ország. Csakis olyan dolgokat tett a cég, ami az országnak is jó volt - japán ésszel, japán tudással.

Kerestem a titkot, de nem találtam. Aztán rájöttem, hogy itt van minden a szemünk előtt!

A Toyota (és Japán) a világháború után 10 év alatt újra felépített mindent, és versenyképes lett az amerikai multikkal szemben. Mi, magyarok a rendszerváltás után 20 évvel még mindig jelentősen le vagyunk maradva, pedig nekünk nem kellett újjáépíteni egy országot.

A Toyota vezetői mérnökök, akik sokat tanultak, hogy a munkájuk és a tudásuk révén virágoztassák fel a céget. Ezzel szemben mi úgy gondoljuk, okosabbak vagyunk mindenkinél, és majd megtanítjuk a világot arra, hogyan is kell ezt jól csinálni. Majd valamilyen okos trükktől virágzik fel a cég (semmiképpen sem sok és kemény munkától).

A titok itt van előttünk, kézellfogható és egyszerű. Csak alkalmazni kell.