Egyik ismerősöm véletlenül megtalálta azt a jellemzést, amit a HR-es irt róla az állásinterjún.
Szóval egyik ismerősöm véletlenül megtalálta a cégénél azt, amit a HR-es irt róla az állásinterjú alatt (ami után felvették). Vajon mit írhattak róla? Félelemmel vegyes izgalommal olvasta el.
Mindenkit érdekel, hogy mások mit gondolnak róla. Egy állásinterjú után pedig főleg, hogy az interjúztatóra milyen benyomást tettem.
Másrészt pedig, ki tudja milyen titkokat tudok meg. Mi van, ha az interjúztató kritizált? Ha például azt mondta, hogy jó-jó, csak nagy az orra?
Az ismerősöm azt gondolta, hogy majd a leírásban magára ismer, jól vagy rosszul (amennyire meg lehet valakit ismerni valaki 30-60 perc alatt). Nagy meglepetésére a HR-es jellemzésben egyáltalán nem köszönt vissza semmi ismerős. Mintha egy idegenről írtak volna.
A jellemzés stílusa is furcsa volt. Nem arról szólt, hogy ő (mármint a jelölt) milyen, hanem inkább valahogy behízelgő módon próbálta magyarázni, hogy miért ő a legalkalmasabb a pozícióra.
Például ha egy bányászt keres a cég, akkor olyan jellemzést tudunk elképzelni, hogy „erős testalkatú", vagy „eddig is fizikai munkát végzett", esetleg „alkalmas monoton munkavégzésre". Ezzel szemben az adott HR-es úgy jellemezne, hogy „már az oviban is csákány volt a jele", „sötét és zárt helyen történő munkavégzésre vágyik", vagy „tökéletesen illik erős férfiak közé".
Vagyis a HR-es nem a jelöltet jellemezte, hanem eldöntötte hogy a jelölt alkalmas, és arról próbálta meggyőzni (a leíráson keresztül) a leendő főnökét, hogy őt vegyék fel.
Ezzel igazából az a probléma, hogy talán nem így kellene csinálni. Lehet hogy személyiségjegyek, benyomás, viselkedés, stb alapján egyik jelölt alkalmasabbnak tűnik, mint a másik, de akkor is a jelöltről kellene írni, nem az elképzelt „ideális jelöltről".
Mert sokszor előfordul, a beajánlott jelölt ugyan aranyos és talpraesett, a horoszkópja és a grafológiai elemzése is stimmel, de nincs sok köze a kérdéses pozícióhoz.
Utolsó kommentek