ITÉlet

Egy napsütéses nap a Margit szigeten

Egy napsütéses nap a Margit szigeten

Mint a korábbi postból kiderült, a HTE április 8-án megrendezte a 13. Projektmenedzsment Fórumot.

Az előzetes program alapján 28 előadáson 35 előadót lehetett meghallgatni (ebben benne vannak a szekció elnökök is) a nagyjából 13 órás rendezvényen. Az előadókat elnézve a magyar ICT krémje képviseltette magát.
Ürüm az örömben, hogy ezek a magyar „nagy nevek” egy külföldi számára semmit sem mondanak – külföldi főnököm a cégek nagy részéről nem is hallott soha. Eközben a hazai ICT nemzetközileg is ismert szereplői nem vesznek részt efféle rendezvényeken. Nem tudom, miért van ez a kettősség, ha valaki tudja, kérem ossza meg.

A rendezvény helyszínéül szolgáló Thermal Hotel Margitsziget teljesen kiváló volt. A rendezés, a kávé, a süti és az ebéd is. Az előadások késtek, az idő előrehaladtával egyre többet, de ez előfordul, és nem volt zavaró.

A nagy mennyiség miatt egy-egy előadásra kevés idő jutott. 15 perc alatt nem lehet megváltani a világot. Ennyi idő arra elég, hogy valaki bemutatkozzon, elmondja honnan jött és mit csinál, elmond egy anekdotát, aztán jöhet a zárszó. Maximum felvillantani lehet egy-egy képet a komoly dolgokról, felvillantani egy értékes gondolatot, de képtelenség bármit is alaposan bemutatni vagy elmagyarázni. Magyarul: új dolgot nem fogunk tanulni.

Talán kevesebb előadóval 30 perces előadásokkal meg lehetne ragadni valamit, talán többet lehetne hasznos dolgokról beszélni a kötelező marketing körökön túl.

A fórumra ellátogatók élesen két csoportra oszthatók: ügyfelek és beszállítók. A válság erősen rányomta a rendezvényre a bélyegét: csupán 95 fő résztvevő jött el (ebből 35 előadó). A hangulat sem volt valami fényes.
Feltűnt, hogy itt mindenki mindenkit arcról ismer. Pont mint egy lagzin vagy egy temetésen.

És most jöjjenek az előadások!

Projektmenedzsment az innovációban szekció

Sajnos az első két előadás induló vállalkozások számára mutatta meg, hogyan szerezhet befektetőt, ezért számomra (mint nemzetközi multinál dolgozó) értékelhetetlen. Nem azt mondom, hogy jó vagy rossz előadások voltak, lehet hogy vállalkozóként nagyon élveztem volna, de így nem érdekeltek.

A másik két előadás multinál történő innovációról, innovációs projektről szólt. Ezek nem voltak rosszak – ha nem kellett volna 15 percbe zsúfolni őket. Az Ericsson Magyarország előadást ráadásul ketten tartották. Jó lett volna a 2009-es év leginnovatívabb cégéről többet megtudni.

A Magyar Telekom szolgáltatás menedzsmentről szóló előadása kifejezetten jó volt.

A szekciót záró kérdések során elhangzott egy érdekes gondolat: messze vagyunk még attól a bizalomtól, ami az USA-ban jellemzi az üzletet.

KKV projektmenedzsment gyakorlata, problémái

4 jópofa prezentáció a KKV-k részére, amik számomra teljességgel érdektelenek.

Projektmenedzsment tudás és minősítés, elmélet és/vagy gyakorlat

Az első előadás gyakorlatilag teljesen hamis üzenetet küldött, amit – mint kiderült – maga az előadó sem úgy gondolt. Ez aztán később vitát és sok hosszú értelmetlen hozzászólást eredményezett. Talán célszerű lett volna előzetesen szűrni a prezentációkat, megóvva a közönséget az efféle színháztól.

A második előadás az IPMA részéről korrekt volt. Kiderült, hogy a szakmát az elmélet tudatos alkalmazása viszi előre. A projekt menedzserek szakmai szintjei a következő: projekt asszisztens, PM, Senior PM, és végül projekt igazgató.

A harmadik előadásban (Projekt menedzsment és/vagy gyakorlat) is akadtak érdekes gondolatok. Káros az elmélet és a gyakorlat közötti távolság. A menedzsereknek csak addig van szakmai tekintélye, amíg a gyakorlat mögött elméleti megalapozottság áll. Ez az elmélet jelenti a szakmaiságot.
A világ leggyorsabb országában élünk: nincs idő semmire. Ezért aztán minden sokáig tart. Miközben azokban az országokban, ahol kevésbé kapkodnak, tovább érnek.

És mégegy utolsó gondolat a végére: a PM szakmának az a szépsége, hogy minden rajtunk múlik. A PM az, aki nem hivatkozhat külső körülményekre, mert egyszemélyben felelős a projektért.

Projekt- és portfoliómenedzsment

Nálunk európai szinten több, mint 150 nagy alkalmazás van (amelynek egy részéért én vagyok felelős). Ezért nálunk a portfoliómenedzsment nem csak elmélet, hanem véresen komoly gyakorlat.

Ezért ezt a szekciót vártam legjobban, és ez okozta a legnagyobb csalódást. Mert ami itt elhangzott, eléggé távol állt a portfoliómenedzsmenttől.

Az első két előadás (HP-től és Capture-től) színtiszta marketing volt. Gyakorlatilag szoftver demó. Értem, hogy a rendezvényt szponzorálni kell, csak hát ugye ennek a szakmaisághoz semmi köze.
Az egyik előadó ráadásul fel volt háborodva azon, hogy a 15 perces demó után nem akarják a megjelentek rögtön bevezetni a szoftvert. Ez már csak így van – felelős informatikai vezetők nem fognak 15 perc alatt ilyen kérdésben dönteni. A döntéseket a profik másképp hozzák.

A nap egyetlen angol nyelvű eladása jó volt. Pat Loughran jól összeszedte a témát. Azzal is tisztában volt, hogy 15 percbe kizárólag high level overview fér bele. A legnagyobb kihívás az, hogy az embereket rávegyük igényeik, projektjeik formalizálására, hogy így a portfolió menedzsment számára feldolgozható legyen.

Az utolsó előadás (Országstratégia) érdekes volt a választási kampány fényében. Egy stratégia alkotás szekcióba tökéletesen illeszkedett volna, de a portfoliómendzsmentbe kevéssé.

Projektmenedzsment eszközök

Az első előadás az Új Magyarország Fejlesztési Tervhez kapcsolódott. Mivel nem pályázatokból élek, ezért számomra érdektelen.

A következő előadás tesztelésről szólt. Szívemnek kedves terület, de úgy érzem ez nem része a projektmenedzsmentnek.

Az utolsó előadás a szoft kommunikációt, mint új csodafegyvert mutatta be. Maximálisan egyetértek vele. Csak az a probléma, hogy a közvélekedés szerint a menő menedzser tökös és kemény. Egy szoft kommunikációval operáló menedzser szerintem a magyar piacon nem fog állást találni.

Napjaink emberi erőforrást érintő kihívásai

A záró plenáris ülésen két előadás által generált kerekasztal beszélgetés zárta a napot.

A virtualitás, virtuális csapattal foglalkozó bemutató jó és érdekes volt. Egy színes, tanulságos elméleti bemutató egy egyetemi docenstől. Viszont ha valaki virtuális csapatot szeretne építeni, ebből nem fogja tudni, mit hogyan csináljon. Mivel immár 7 éve virtuális csapatban dolgozok, ez megint az érdektelen előadások közé tartozik.

A másik téma – ami aztán nagy vitát váltott ki – az Y generációt mutatta be. Az Y generáció az 1980 után születetteket jelenti. A fő gondolat – amin az előadó és a közönség lovagolt – hogy az Y generáció mindent most akar, irreális az önértékelése, és 5 év alatt gazdag középvezető szeretne lenni. A felmérések szerint a 23-24 éves fiatalok 5 év alatt saját lakást, autót, anyagi biztonságot és évi két utazást szeretnének.

Az igazat megvallva ennyi idősen én is pont ezt akartam. 28-29 évesen az ember már gyereken gondolkodik, amihez szeretne fészket építeni, mindent megadni a gyerekének, és persze autó is kell. Az Amerikai Állom (American Dream) is pont erről szól, furcsa módon 1940-ben ez nem tartott különlegességnek. Csak arra tudok gondolni, hogy az értékelést készítő HR-esek szerint az a normális, ha nem akarunk gyereket, csak droidként dolgozunk a munkahelyünkön nyugdíjig.

Volt egy érdekes gondolat, furcsa mód egy fiatal Y generációs felszólalótól: a tudásintenzív munkavégzés hosszú távon kifizetődőbb, mint az értékintenzív. Azaz gyorsan jó fizetés helyett minél több tudás megszerzésével lehet meggazdagodni.

Végül pedig egy előadásról, ami nem hangzott el, pedig szívesen hozzászóltam volna. A „Nincs project management people management nélkül” című előadás röviden arról szólt volna, hogy paradigmaváltás történt a menedzsmentben. Az eddigi „egyívású”, „fél szavakból is megértjük egymást” jellegű csapatok/módszerek helyett virtuális csapatok, szoft és hard eszközökkel operáló módszerek kerültek előtérbe.

Szerintem ez egyáltalán nem igaz.
Ha az USA-t tekintjük – a népek nagy olvasztótégelyét – ahol a keleti és a nyugati part között 3 óra eltérés van, akkor ott minden van, csak egyívású emberek nem.
Az Egyesült Királyság is elég nagy ahhoz, hogy egy nagyobb csapatba kulturálisan különböző emberek kerüljenek.
És hogy közelebbi példát említsek: Románia. Ha egy nagyobb román projektről van szó, akkor ott több projekt helyszín is lesz. Egy projekt, ami Bukarest, Constanta, Kolozsvár, Brassó és Temesvár között mozog, ott minden lesz, csak egymást fél szavakból megértő emberek nem.
Ha pedig a 90-es évek végén elinduló outsourcing trendet tekintjük – ami az eddigi egyívású csapatokból egy csapásra földrajzilag és kulturálisan tagolt csapatokat csinált – akkor a kép még élesebb.
Nem az üzleti környezet változott meg, hanem csak 5-10 év kellett hozzá, hogy felébredjünk.

Összegzés

20 előadást hallgattam végig. Ebből 11 már a témaválasztás miatt érdektelen volt. A maradékból körülbelül 6-ot éreztem jónak.
Voltak jó sztorik és számos jó gondolat, de nem tanultam semmi újat.
Valahogy az a világ, ami az előadásokban megjelent, nagyon messze áll attól a világtól, mint amit a való életben csinálok, és ahogyan csinálom. Időnként egy-egy pillanatra rá lehetett ismerni dolgokra egyik vagy másik prezentáción (jé, ti ezt így csináljátok?), de ennyi.

Kevés volt a mondanivaló, és nem is igazán akadt olyan, aki mondani akart volna valamit. Azon felül persze, hogy a cég logo-ja jól látható legyen, és a céget bemutató slide-on sokat időzzünk.

Ugyan több előadás is érdekes vagy jópofa volt, amit szívesen olvasnék/megnéznék hosszabban MUNKAIDŐN KÍVÜL. De nem munkaidőben, mert a szakmához kevés a közük.