Véleményt alkotni könnyű, tárgyilagos szakvéleményt alkotni sokkal nehezebb.
Véleményt alkotni könnyű, tárgyilagos szakvéleményt alkotni sokkal nehezebb.
Ha az ember egy multi IT osztályán dolgozik, akkor óhatatlanul is lesznek szituációk, amikor véleményt – szakmai véleményt – kell mondani valamiről. Mondjuk egy valaki más által készített tanulmányról, egy projekt tervről vagy egy javaslatról. Mivel minden ember más, nyilván én másképp írnám meg az egészet, mint aki írta. Máshova tenném a súlypontokat, más szemszöget alkalmaznék, más részleteket emelnék ki. Más szavakat használnék. Esetleg még dolgoztam volna rajta. Esetleg a konklúzióm is más lenne.
Az ember természet már csak olyan, hogy más munkáját könnyű kritizálni, könnyű abban hibát találni. Persze attól függően, hogy milyen hangulatban vagyunk, vagy hogy ki keres a prezentációban hibát, más és más dolgon módosítanánk. Márpedig ha IT-ról beszélünk, akkor a tények, a számok és a szakmai szempontok számítanak – a szubjektív észrevételeknek nincs értelme. Azért, mert valaki valamit másképp képzelt el, attól az még lehet jó. A hiba nem az, amikor a mi véleményünktől eltér valaki, hanem az, amikor a szakmai szabályok patikamércéjén kevésnek találtatik.
Hogyan lehet objektív szakmai véleményt adni?
Amikor véleményeznem kell valamit, akkor mindig végiggondolom azt: milyen véleményt adna VALAKI MÁS az elém tett anyagról? Más milyen hibákat találna benne? Mert ha valaki más is ugyanazokra a hibákra világítana rá, akkor feltehetőleg igazunk van a kritikával.
Mi történne, ha a megjegyzéseimet közzé tennék, és egy szakértő nekiállna vitatni azokat? Meg tudnám-e védeni szakmai alapon a kritikát? Be tudnám-e bizonyítani, hogy ezen a hibák ki nem javítása később kárt fog okozni?
Úgy egyáltalán, ne kritizáljunk könnyen, csak akkor, ha alapos okunk van.
A másik oldalról viszont túlzottan szerénynek sem szabad lenni. Azért kell véleményezni az anyagot, hogy az jó legyen – hogy a projekt simán fusson, és ne kelljen később korrigálni. Tehát szűken kell mérni a kritikát, de ami rossz, amellett ne menjünk el. Meg kell találni a középutat.
Hol van a helyes középút? Nem középen.
Katonáéknál azt tanultam, hogy mindig meg kell dicsérni valamit, és mindig ki kell emelni valami rosszat. Ez a módszer az üzletben nem jó: nem az a lényeg, hogy szót szaporítsak, hanem az, hogy a projekt jó legyen. Ha a tervben lévő hibák elfogadhatóak, és úgy egészében a terv megvalósítható, akkor felesleges pirossal aláhúzogatni bármit is.
Ha viszont a terv kockázatos, kidolgozatlan, akkor ezekre a pontokra részrehajlás nélkül rá kell mutatni.
Mi a kritika helyes stílusa? A cél nem az, hogy a szerzőt megszégyenítsük vagy megsemmisítsük, hanem az, hogy a dokumentum, prezentáció, projekt terv jó legyen. Tehát mindenképpen segítő kritika legyen, de az is csak módjával – nem feltétlenül előnyős a kéretlen tanítómester szerepében tetszelegni.
Ha viszont a terv túl sok hibát tartalmaz, nem megvalósítható, akkor erre rá kell mutatni. Ez még önmagában véve nem azt jelenti, hogy a tervet el kellene dobni, vagy hogy a szerző inkompetens. Lehet, hogy csak pár dolgot kell igazítani, és jó lesz. Az is lehet, hogy a szerző éppen sietett, fáradt volt, nem figyelt, stb.
Vagyis segíteni, támogatni, a hibákra objektíven rámutatni.
Mert előfordul az is, hogy később majd a mi munkánkat fogják patikamérlegre tenni. Amilyen bánásmódot várunk, úgy bánjunk a többiekkel.
A kompetenciáról pedig nem is beszélek, annyira triviális… ahhoz, hogy az ember szakmai véleményt adjon, alaposan ismernie kell a szakmát. Vitathatatlanul.
Utolsó kommentek