Sokan kerülnek munkakeresés során a 22-es csapdába: nem veszik fel őket sehová, mert nincs tapasztalatuk, de ha nem veszik fel őket akkor hogyan lesz tapasztalatuk?

Sokan kerülnek munkakeresés során a 22-es csapdába: nem veszik fel őket sehová, mert nincs tapasztalatuk, de ha nem veszik fel őket akkor hogyan lesz tapasztalatuk?

A kérdés bonyolult, nem is szeretnék rá konkrétan választ adni. Ehelyett elmondom, hogyan lett nekem tapasztalatom.

Visszagondolva első munkahelyeimre, igazából egyik sem volt nagy durranás. Sőt, mai eszemmel egyiket se ajánlanám senkinek: igen alacsony fizetés sok munkával kombinálva. Minden területen (szakmai, eredmények, megvalósítás) akadtak kérdőjelek.

Mindezen problémákat akkoriban, pályakezdőként nem érzékeltem, illetve nem láttam problémának, ezért nyugodt szívvel belevágtam (nem vak az a ló csak bátor…).

Igazából mindegyik rossz döntés a végén jó volt, mert annak ellenére, hogy egyik sem volt tökéletes hely, de mindenhol tanultam valamit. Ahol sok volt a munka és kevés a fizetés, ott az emberekről. Ahol meg kellett szakadni a munkától, ott megtanultam a technológiát és a nagy projekteket. A főnök, aki vetített nekem, attól jól megtanultam vetíteni.

Az, hogy végül jó fizetésem és munkahelyem lett, az mind annak köszönhető, hogy előtte végigjártam a stációkat, megtanultam amit meg kellett. Tudással és tapasztalattal felfegyverkezve pedig már kevésbé függök az adott munkáltató szeszélyeitől.

Vannak olyanok, akiknek elsőre sikerül jó pénzt és jó helyet kifogni. Ezzel az a helyzet, hogy szerencséje mindenkinek lehet, de csak keveseknek sikerül. Ennyi erővel a lottónyereményben is lehet bízni… helyette sokkal életszerűbb, ha az embernek van egy terve arra nézve, mit akar csinálni, mit akar elérni, és ennek megfelelően építi fel karrierét. Amihez néha (főleg az elején) be kell vállalni sok munkát, kevés fizetést és a nehézségeket.

Dolgozzon ingyen a pályakezdő csak azért, hogy legyen 1-2 év tapasztalata? Bizony akadnak olyan munkáltatók, akik így gondolják. Ha pusztán a számokat nézzük, akkor igazuk van: 1-2 évig minimálisan keresnek, de elindulnak egy olyan karrierúton, ahol 5-6 év múlva kiemelkedő fizetésük lesz. 5-6 év múlva az ember biztos lesz benne, hogy megérte, de addig nehéz lesz.

Helyes-e, hogy a pályakezdő fiatalok nagyon olcsón dolgozzanak a tapasztalat reményében? Nem helyes. A fiataloknak is meg kell élnie valamiből. Kellene lennie egy egészséges egyensúlynak: a tapasztalt munkatárs ér annyi amennyit, a kezdő kevesebbet, de azért ő is ember.

Úgy érzem, hogy ezt az egyensúlyt nem sikerült megtalálni, aminek két oka van:

1) A szakmai szintre vetített átlagfizetések titkosak. Nem közismert, hogy egy jó fejlesztő, egy rendszergazda vagy rendszerszervező mennyit ér. Emiatt nagy a szórás a fizetési igényekben és a fizetési juttatásokban. Mivel lehet a zavarosban halászni, azért bizony akadnak sokan, akik ott halásznak próba szerencse alapon.

2) Úgy érzem, hogy Magyarországra túl sok munkahely került az olcsó munkaerő miatt (pl. shared service center-ek). Tehát a pályakezdőkre nagy az igény, a tapasztalt szakemberekre kevesebb. Következmény: a pályakezdők számra szép fizetések elérhetők, de aztán tapasztalt munkaerőként nehezen találnak munkát.

Az egészséges egyensúly az lenne, hogy az ember egy tiszta és kiszámítható karriert fut be, egyre többet tanulva és egyre többet keresve. Ez valahogy úgy nézne ki, hogy

a) A fizetések arányosan alakulnak: ehhez pusztán elég lenne tudni, hogy hány év tapasztalattal mennyi a piaci fizetés. Ha ez az információ publikus, akkor se a munkavállaló, se a munkáltatói oldalon nem lesznek túlkapások. Aki többet akar keresni, az tudná, hogy többet kell letennie az asztalra.

b) Álljon rendelkezésre megfelelő munkaerő, azaz pályakezdőtől a guruig mindenféle. A képzési rendszer a piaci igényeknek megfelelően, és üzleti döntések alapján képezzen diplomásokat.

c) Álljon rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű munkahely, ne tolódjanak el az igények egyik irányba se.

Tehát ideális esetben a pályakezdőnek azért lesz állása (és tapasztalata), mert a piacnak kezdőkre is szüksége van, az oktatási rendszer pont annyi kezdőt bocsájt ki, amennyi kell, és a kezdők később tovább tudnak menni tapasztalt állásokba, miközben az ő helyüket a következő kezdők töltik be. Ha ez a folyamat, ez az egyensúly megszakad, akkor anomáliák keletkeznek.

Mire lenne szükség a fentiek megvalósulásához?

Szerintem az a) pont egyszerűen megvalósítható. Az APEH-nél megvannak az adatok, csak valahogyan egységesíteni és tisztítani kellene azokat, aztán átlagolni a kereseteket a tapasztalat/szakma szerint és publikálni. Az átlag fizetések publikálása semmilyen törvénybe nem ütközik.

A következő b) pont az oktatási rendszer, elsősorban az egyetemek finanszírozásának megreformálását jelenti. Más országokban vannak jól működő megoldások, de nyilván nem mondom azt hogy ezeket itthon egyszerű lenne bevezetni.

A c) pont még nehezebb – ugyanis dolgozni kell hozzá. A munkahelyek megteremtésért a kormány a felelős. Viszont a kormánynak más feladatai és prioritásai is vannak, ezért vagy történik valami, vagy nem.

Húh, kicsit elkalandoztam. Szóval amíg az ember fiatal, addig könnyebben be tud vállalni dolgokat, tud rugalmasabb lenni, és ez nem szégyen. Nekem bevált, utólag úgy gondolom, megérte.