Korábban arról írtam, az IT miért nem gyártósor, illetve miért nem matematika. Most pár szó arról, hogyan és miért alakult ki mindez.

Korábban arról írtam, az IT miért nem gyártósor, illetve miért nem matematika. Most pár szó arról, hogyan és miért alakult ki mindez.

A számítógép és a számítástechnika történetét sokan leírták, számos helyen elérhető. Például itt vagy itt vagy itt. Ezek ismétlése helyett kiemelem azokat a főbb pontokat, ahol az IT elvált a többi diszciplínától.

Nem egyszerű arra a kérdésre válaszolni, hogy mikor ki készítette az első számítógépet. Mechanikusan működő logikai gépek, számítást segítő gépek az ókorban is léteztek. A történelem során számtalan különböző feltaláló, tudós, mérnök és matematikus számtalan különböző logikai gépet hozott létre ilyen-olyan céllal. (pl. abakusz, lyukkártyával vezérelt szövőgép, Kempelen sakk-automatája, asztronómiai órák, és végül a Turing-gép)

Az első fordulópont az 1940-es évek voltak, amikor egyre nagyobb számító-gépek, azaz komputerek épültek, mert ezeket egyre sokoldalúbban, egyre összetettebb feladatokra használták. Ezzel együtt a számítástudomány kiszélesedett, és megjelent az igény a specializált „informatikus” iránt – a mérnök megépítette a számítógépet, de nem tudta programozni, a matematikus számára pedig nem volt eléggé absztrakt a számítógép. Az első informatikai-számítástechnikai diplomát 1962-ben adták át USA-beli Purdue egyetemen.

Ekkor még az informatika a matematika egy része volt, nem önálló tudomány; inkább elmélet, mint gyakorlat volt, ami nagyjából a következőket jelentette:
- Számításelmélet
- Algoritmusok
- Formális módszerek
- Adatbázis elmélet
- Analízis
- Számítógépes grafika
- Mesterséges intelligencia

Ez volt az a világ, ami Asimov könyveiben köszön vissza: miközben mindent számítógép vezérel, egyetlen programozó, rendszergazda vagy informatikus sem létezik. A számítógépeket matematikus vezérlik logikai úton.

A 70-es években megjelentek az első PC-k mikroszámítógépek formájában, és rohamos sebességgel elterjedtek. A számítógépeket egyre több feladatra kezdték használni (például kiderült, hogy játszani is lehet vele), egyre kisebb és olcsóbb lett, miközben a programozása egyszerűsödött. Ahogyan a számítógép mindenki számára elérhetővé vált, és képessé vált a hagyományos folyamatok kiváltására, úgy hirtelen mindenkinek kellett.

Csak egy példa: annak idején levelek megírására az ember két eszközt használhatott: írógépet vagy számítógépet. Azon a ponton, hogy a klaviatúrán begépelt levelet el lehet menteni, rendszerezni, később visszatölteni, módosítani és újra kinyomtatni, az írógép elavulttá vált.

Az igazi robbanást persze az adatbázisok jelentették: az eddig papíron/fejben/kartotékokban tartott információ egy gombnyomásra mindenkinek elérhető, nagyságrenddel meggyorsítva a folyamatot és csökkentve a költséget. A számítógép és a programozás a zárkózott zsenik markából hirtelen kikerült a piacra, közcikk lett, elpiacosodott. Akárki vehetett számítógépet otthonra, otthon írhatott rá programot, utána azt tetszés szerint eladhatta.

1980-2000 között minden cég eszeveszett módon nekiállt komputerizálni az élet összes területén. Akkora előnnyel járt, hogy bármilyen rosszul is lehetett csinálni. Ez volt az IT aranykora. (Különösen az 1992-2000-es időszak, a dotkom lufi…)

Sok forradalmi újítás és új módszerek láttak napvilágot ezen időszakban. Az egyik fontos eredmény az, hogy a számítástechnika tudománya nélkül is lehet programozni – szétválik az IT elméleti háttere magának a programozásnak a tudásától. A programozó immár nem matematikus, mégis programozik, cseppet sem rosszabbul, mint a matematikusok.

Egyre láthatóbbá vált, hogy az informatikai feladatok végrehajtásában nem csak a mérnök, a matematikus, a számítógép és az informatikus vesz részt, hanem valaki, akire eddig senki sem gondolt: a felhasználó és az ügyfél.
Szép lassan kiderült, hogy az informatikai projektek nagy része bukás. Ezért az ügyfél és a felhasználó nem csak szerepet kap, hanem átveszi főszerepet (amit eddig a technológia – és a mérnök - töltött be).

Ahogy a számítógépek és programok mind több helyen bukkant fel, kiderült, hogy nem elég, ha a programot megírták – fontos az is, hogy a program mindig elérhető legyen és mindig jól működjön -> előtérbe kerül a kényelem, a megbízhatóság, a rendelkezésre állás és az üzemeltetés.

Az egyre modernebb programozási nyelvekkel és fejlesztő eszközökkel eljutottunk oda az ezredfordulóra, hogy miközben a programozáshoz szükséges elméleti háttértudás szerepe lecsökkent, az ügyfélkapcsolat és üzemeltetés szerepe megnőtt. A modern informatikus tehát egyre kevésbé matematikus, viszont egyre fontosabb a gyakorlati tudás, a tapasztalat és a szoft képességek.

Miközben az informatikus képességei megváltoztak, megváltozott a cél is. Az 1950-1990-es évek között az volt a kérdés, hogy egyáltalán ki képes egy adott problémát megoldani. 2000-re (de különösen 2005-re) már inkább az a kérdés, hogy ki tudja olcsóbban megoldani. Az ezredforduló előtt a programozó isten volt, hiszen a cég üzleti folyamatait alakították a szoftver képességeihez, nem pedig a szoftvert az üzleti folyamatokhoz.

A sort akármeddig lehetne folytatni. A múltban a számítástechnika más iparágak mellékhajtása volt, de olyan sok forradalmi változás és irányváltás történt, hogy ez már nem mellékág, hanem egy teljesen más iparág a maga sajátosságaival és egyedi szabályaival.