Avagy a külföldi munka csábító ígérete, és amit ez jelent Magyarországra nézve.

Avagy a külföldi munka csábító ígérete, és amit ez jelent Magyarországra nézve.

A Munkahelyi Terror blogon rendszeresen jelennek meg elkeseredett írások „elhúzok ebből az országból” vagy „elhúztam ebből az országból” témában. Ami e cikkek valóságtartalmát illeti: külföldön sincs kolbászból a kerítés, és sok esetben a kivándorolt honfitárs rosszabb életkörülmények közé kerül, mint itthon. Valószínűleg alacsonyabb presztízsű munkát fog elvállalni (amit nem biztos, hogy egy helybeli elvállalna).

Ami viszont közös ezekben a történetekben – a népmesei hozzáköltést és az anyagiakat leszámítva – hogy a főhős boldogságot keres és talál.

Miért mennek a magyarok külföldre? Csanády Márton és Személyi László 2005-ben felmérést végzett a Brain Drain jelenségről. Ebből emelnék ki egy grafikont:

A fizetés nagyon fontos, és ez nyilván a gazdasági környezet függvénye, de ezen túl sok olyan tényező van, amin igenis lehet változtatni. Például miért kell külföldre menni ahhoz, hogy valaki szakmailag fejlődjön? Tán csak nem azért, mert magas szakmai színvonalú munkahelyek helyett call center-ek és shared service center-ek települtek hazánkba?

Képzettségnek megfelelő munka miért nincs? A „brain waste” az a jelenség, amikor a képzett diplomás munkaerő rendelkezésre áll, de nincs munka ezért őket gyakorlatilag elveszítjük. Az sem ismeretlen jelenség, hogy miközben egy magas tudásigényű munkára nem találni megfelelő jelöltet, addig a diplomás képzett jelöltek nem találnak munkát. Egyszerre van hiány és többlet.

Lakókörnyezet… ez már tényleg nem pénz kérdése, pusztán igényesség és személyes tenniakarásé. Az utca pont annyira tiszta, amennyire nem szemetelünk. A házunkat, lakásunkat ki tudjuk csinosítani. A szomszéd pont annyira bunkó, mint amennyire a közösség kitermeli a bunkókat.

Társadalmi helyet… miért érezzük azt, hogy nem jó a társadalmi helyzetünk? Mert nem járhatunk a legújabb BMW terepjáróval, mert a szomszéd kertje zöldebb, és mert a TV-ben azt mondták hogy nekünk rossz?
Ha valaki kimegy külföldre, akkor ugyanúgy nem fog BMW-vel járni, de rájön arra, hogy ez felesleges dolog. Találkozik sok boldog emberrel, akik elégedettek az autójukkal, és rájön, hogy neki is jó ez így.

Furcsa, hogy a munkavégzés eszközei szempont, hiszen Magyarországon mindent meg lehet kapni. Nevetségesnek tűnik, hogy miközben a megfelelő munkaeszköz biztosítása a tulajdonos, a munkáltató érdeke lenne, a munkavállalók azért mennek el, mert nincsenek megfelelő munkaeszközök.

Összességében tehát nagyon is sok dolog van, ami nem a külső kényszereken múlik, hanem csak rajtunk.
És ha akarnánk, ezeket a jelenségeket a visszájukra is fordíthatnánk.

Mit veszítünk azzal, hogy polgártársaink máshol keresik a boldogságot? Íme egy cikk, igaz hogy 2004-ből, de konkrét számokat tartalmaz. A 15-74 éves korosztály 3-4%-a gondolt külföldi munkavállalásra, 1-2%-a szeretne külföldön élni, a teljes migrációs potenciál pedig 6%.

(Bizonyos felmérések szerint 41% gondolkodik a külföldre költözésen…)

Akik külföldre mennek, azok nem itt fognak termelni, nem itt fognak adót fizetni. Sőt ami még rosszabb, pont azután mennek ki, miután az állam (és az adófizető állampolgárok) annyit költött a felnevelésükre és taníttatásukra.

Kik azok, akik külföldre mennek? Tipikusan azok, akik rendelkeznek valamilyen diplomával vagy végzettséggel, nyelvet beszélnek, ráadásul még gyakorlati tapasztalatuk is van. Hiszen ahhoz, hogy külföldön megvethessék a lábukat, erre van szükség.

Viszont kikre lenne szükség ahhoz, hogy a nagy cégek Magyarországra hozzák a valóban értékes munkát, a kutatás-fejlesztéseket? Nyelveket beszélő tapasztalt diplomásokra. Pont azokra, akik elmentek.
Természetesen rajtuk kívül is maradt itt elég nagyszerű szakember, csak éppen kevesebb.
És ha nincs elég sok ilyen szakemberünk, akkor azzal kell főzni, ami van. Csak a maradékot tudjuk felmutatni a nemzetközi versenyben, miközben más országok sikeresebbek voltak az agyelszívás megfordításában. Ha pedig nem tudunk minőséget felmutatni, akkor könnyen az olcsó ár csapdájába esünk, amivel aztán partvonalra is tesszük magunkat.

Hogyan lehetne a kivándorlás hatásait megfordítani, a hátrányból előnyt kovácsolni? 3 módszert találtam (sajnos nem tudok linket adni):
1) A külföldön dolgozók hazautalásai pozitív hatással vannak az ország GDP-jére, tehát nem csak negatív hatások vannak.
2) A külföldre szakadtak később hazajönnek, hazahozzák a megszerzett tudást (know-how), amit aztán itthon hasznosíthatunk.
3) A külföldön befutott szakemberekkel továbbra is fenntartani a kapcsolatot, hogy ők továbbra is részt tudjanak venni a hazai tudományos életben.

Sajnos van egy olyan érzésem, hogy a 3-as esetre nincs sok példa. A szakmai sajtó nem attól hangos, hogy a külföldön sikeressé vált magyar informatikusok mivel virágoztatják fel a hazát. Más, nem-IT területen sajnos azt láttam, hogy a hazai és külhonba szakadt tudósok egyenesen egymás konkurenseivé váltak, ahol a kakasok igyekeznek a saját szemétdombjukat megtalálni és megvédeni. Meg ugye a szólás a dudásokról és a csárdáról.

Ha van pozitív példa, akkor azt szívesen várom.

A 2-es eset biztosan nem működik, erről sok cikk született, saját tapasztalatom is ez, sőt még Vámos Miklós is kerített belőle egy könyvet. Egy korábbi cikkben ki lett tárgyalva a téma.

Mit lehetne hát tenni, hogy megelőzzük a bajt, azaz ne jelenjen meg több „rossz itt élni” cikk a Munkahelyi Terroron?

- Csináljunk egy olyan országot, ahol jó élni.

- Ahol lehetőség van szakmai fejlődésre, tanulhatunk a munkahelyemen, és ha tapasztalt lettem, akkor van lehetőség az előléptetésre vagy egy másik munkahely megszerzésére.

- Ahol van igény a szakmai tudásra, és az idősek után is kapkodnak a munkavállalók azok tapasztalata miatt. Ahol minden generációra szükség van a munkaerő-piacon.

- Legyen minden körülmény adott a minőségi, versenyképes munkavégzéshez.

- Az „Amerikai Álom” mintájára legyen „Magyar Álom”, ne a minimálbérhez hanem a tisztességes megélhetéshez igazítsuk az igényeket.

- Igényes és tisztességes munkahelyen igényes és tisztességes munkavégzés.

- Ismerje fel a szakma, hogy nem sziget vagyunk, hanem csepp a tengerben. Ennek megfelelően nem elszigetelt zsenikre, hanem világlátott emberekre van szükség. Vezető pozícióknál legyen feltétel a külföldön végzett munka.

- Ami külföldön már bevált, azt nem vitatni vagy vakon követni, hanem alkalmazni.

- A tudás fokmérője a siker. Ne a jól ismert hangos, hanem a sikeres emberek véleményére legyünk kíváncsiak.

- Gondolkozzunk globálisan, de cselekedjünk lokálisan! (lopott szlogen)