Nem csak akkor kell véleményt nyilvánítani, amikor valami nem jó, hanem akkor is, amikor valami jó.

Nem csak akkor kell véleményt nyilvánítani, amikor valami nem jó, hanem akkor is, amikor valami jó.

Mi magyarok hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a negatívumokat emeljük ki, azaz mi rossz, mi nem tetszik, mivel nem vagyunk megelégedve, valaki valahol hibázott. Amikor valami jól működik, akkor hajlamosak vagyunk azt természetesnek venni – és nem válaszolunk.

Ezzel lehet, hogy a másik oldalt kétségek között hagyjuk, illetve nem tudja, hogy akkor most jó vagy rossz volt-e a válasza. Illetve elszalasztjuk a lehetőséget a kommunikációra és a kapcsolatépítésre. Kommunikációból szinte sose elég.

Például ha valaki próbál válaszolni egy kérdésre, hogy „nem tudom erre gondoltál-e, de próbáld meg ezt…” – ilyenkor hasznos válaszolni hogy „igen erre gondoltam”.

Informatikában fontos lehet az, hogy a leirt segítséget megköszönjük – na nem azért, mert az informatikusok annyira fontos emberek lehetnek, hanem mert mondjuk minőségbiztosítási vagy audit szempontokból fontos a válasz. Elképzelhető, hogy valaki később kérdőre vonja az helpdesk-en dolgozót, miért minősítette az ügyet lezártnak, ilyenkor jól jön a köszönőlevél.
És ha egy lelkiismeretes informatikussal akadtunk össze, akkor esetleg azon fog morfondírozni egész este – feleslegesen -, bevált-e a tippje vagy sem.

Megeshet, hogy a levelezőpartnerünk éppen rossz lelkiállapotban van, nem alakult jól a napja, és ilyenkor jól jön egy kis köszönőlevél. Pont annyira, mint amennyire nekünk esne jól.

Ha másra nem is, de egy kedves pozitív visszajelzés arra is jó lehet, hogy emlékeznek ránk, legközelebb készségesebbek lesznek.

Úgyhogy tessék nekiállni gyakorolni: köszönöm szépen, kérem szépen, ez minden, most már működik, minden rendben, nagyon szépen köszönöm.