ITÉlet

Lehet-e valaki fiatalon annyira tehetséges, hogy felsővezetővé válik? Fontosabb-e a fiatalos hevület az idősek bölcsességénél?

Lehet-e valaki fiatalon annyira tehetséges, hogy felsővezetővé válik? Fontosabb-e a fiatalos hevület az idősek bölcsességénél?

Újra divatja van annak, hogy nagyon fiatal hölgyeket és urakat neveznek ki nagyon magas pozíciókba, esetleg valaki huszonévesen felsővezetővé, ügyvezető igazgatóvá válik. Nem, nem szeretnék politikai állásfoglalást tenni, hanem csak szakmai alapon megvizsgálom, mennyire lehet egy 25 éves felsővezető alkalmas.

Kezdjük az elején: menedzsernek, vezetőnek lenni munka. Ezt a munkát el kell látni, jól kell végezni, különben az ember komoly károkat okoz munkahelyének. Minél fentebb van az ember, annál nagyobb üzleti kárt okoz egy-egy emberi hiba. Felsővezetőként egy súlyosabb stratégiai hiba az egész céget tönkreteheti.

Éppen ezért fontos – hogy mint minden szakmában – ebben a szakmában is az ember értsen ahhoz, amit csinál. Ennek a szakmának is megvan a tudásanyaga, azok a legjobb gyakorlatok és rutinok, amit el kell sajátítani.

A vezetés tudományát elméleti szinten akár fiatalon is el lehet sajátítani. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki fiatal diplomás, az tisztában van az elmélettel. Nem, még a közgazdászok sem tanulják ezt az egyetemen. Annak pedig kicsi a valószínűsége – nem lehetetlen persze – hogy az egyetemista a bulizás helyett éjszakánként Druckert olvas és önszorgalomból benevez egy PMI vizsgára.

Ha már diploma: a vezetés diplomája az MBA – amit nem véletlenül inkább gyakorló cégvezetők, mintsem pályakezdő titánok szereznek meg.

Ha az elmélet megvan, akkor tapasztalatra is szükség van. Ugyanis az elsajátítás nem csak azt jelenti, hogy elméletben tudunk céget vezetni, hanem azt, hogy már csináltuk is, megtapasztaltuk a nehézségeket, és készséggé emelkedett azok elhárítása. Tapasztalat nélkül a menedzser olyan, mint aki a szárazon tanult meg úszni.
A tapasztalatnak megvan az a fránya tulajdonsága, hogy akármennyire pénzt költ rá az ember és akármilyen jó tanácsadókat is fogad fel, azt csak kemény munkával, sok nehézség árán, hosszú idő múlva lehet összeszedni. Nem lehet 10 év tapasztalatot csak úgy 1 év alatt gyorstalpalón megszerezni. 10 év tapasztalatot egészen pontosan 10 év alatt lehet megszerezni.

Mi történik, ha valaki hamarabb huppan bele a bőrfotelbe, mintsem hogy azt a bizonyos tapasztalat megszerezte volna? Nagyjából az, amit az I am running Sainsbury’s-ben láthattunk – ahol ugye pont azzal kísérleteztek, milyen lenne egy fiatal tehetséges embert kinevezni boltvezetőnek.

A fiatal tehetséges ember elméletben ugyan elsajátíthatja a boltvezetést, de nem fog tudni előre gondolkodni. Nem tudja, mik azok a veszélyforrások, amik potenciálisan felbukkannak (pl. ebédidőben megugrik a forgalom, ezért sorok alakulnak ki a pénztárak előtt). Mivel a veszélyforrásokat nem ismeri, nem fog előre tervet csinálni azok elkerülésére. Igazából semmilyen terve sem lesz, hiszen nem szokott hozzá a tervezéshez, nem vált rutinná.

De reaktív menedzser sem tud lenni, hiszen nem tud reagálni a váratlan helyzetekre, nem tudja a ruhaujjából előrántani a megoldást. A megoldáshoz ugye az kellene, hogy átélt már hasonlót, vagy látott valaki mást megoldani ilyen helyzetet – de ahhoz túl fiatal, hogy a kettő közül bármelyik meglegyen. Tehát marad az ideges kapkodás.

Ha az ember vezető lesz – és ez felsővezetőként különösen igaz – akkor nagyon sok, nagyon sokféle emberrel fog kapcsolatba kerülni. Ezeket a kapcsolatokat tudni kell jól kezelni. Fiatalon ez a legnagyobb kihívás, hiszen nincs meg hozzá a kellő életbölcsesség, hiányzik a magabiztos fellépés, és az embert nem veszik komolyan. Aki támadási felületet hagy, azt az öreg rókák megeszik ebédre. Aki ellenségeket csinál maga körül, az egy idő után egyedül marad. És akit nem lehet követni, azt az emberei nem fogják követni.

Elég-e ha az embernek lelkesedése és jó ötletei vannak? Nem csak hogy nem elég, hanem édeskevés. A kitartás és a szorgalom a minimum. A jó ötletekről pedig annyit, hogy persze hasznosak, de az Élet nagyon undok tud lenni, és képes a legjobb ötletet valami pitiáner aprósággal elgáncsolni. Az igazat megvallva felsővezetői szinten már nem egy-egy ötletre van szükség, hanem stratégiai szinten, globálisan felülről kezelni az egészet – és majd a beosztottaknak lesznek ötletei.

A 2. Öbölháborút vezető amerikai tábornokot (ha jól emlékszek ő volt) megkérdezték, mi a haditerv. Azt válaszolta, hogy az ő szintjén a háború már nem haditerv kérdése, hanem csak színtiszta logisztika: az embereket, a hadianyagot és az utánpótlást a megfelelő időben a megfelelő helyre kell eljuttatni. A haditervet majd ott és akkor a beosztottai kidolgozzák.

Egyébként nem csak manapság divat fiatal felsővezetőket kinevezni. Volt már ez így korábban is, a rendszerváltás után. Aki elolvassa a „77 tanulságos történet vezetőkről, coachokról és tanácsadókról” című könyvet, virtuálisan átélheti milyen lehet 30 éves, nem teljesen kompetens felsővezetőket nevelni. A címmel ellentétben nagyon kevés a tanulság, illetve csak annyi, hogy a tudásért meg kell dolgozni.

A könyv jól mutatja be azt a miliőt, ahol igazgató is és coach is mennyire nagyra tartja magát, pedig hát mit ér nemzetközi összehasonlításban a kis magyar valóság! Mint amikor a végletekig ajnározott Megasztár győztes rádöbben, az országhatáron túl senki sem ismeri a nevét.

Na jó, ennyi negatív hozzáállás után váltsunk pozitívba: mit tegyen az, aki saját eredményei jogán szeretne fiatalon egy nagyvállalatnál felsővezető lenni?

Normális helyen ilyen nincs, az igazgatók és felsővezetők nem véletlenül idős hölgyek és urak. Azonban már fiatalon is lehet tudatosan készülni a szerepre és megcélozni egy felfelé ívelő karriert. Mint már korábban említettem, ezen sokat dob egy MBA, aztán megfogni a munka végét és tanulni, tapasztalódni, műhelytitkokat ellesni egy menedzser asszisztens vagy alsóvezetői pozícióban.

Innentől kezdve pedig már csak kitartás és kemény munka kérdése az egész.