Miről ismerjük fel az inkompetens menedzsert: a feladatokat látja, de a felelősséget nem.

Miről ismerjük fel az inkompetens menedzsert: a feladatokat látja, de a felelősséget nem.

Amikor mint menedzser bemutatkozok valakinek, akkor azt szoktam mondani, hogy ezért és ezért vagyok felelős. Nem azt mondom, hogy mit csinálok (pl. tesztelő), milyen technológiákban fejlesztünk (pl. JAVA fejlesztő) vagy milyen rendszereket kezelünk (pl. SAP tanácsadó), hanem a felelősséget hangoztatom. Ami meglepő lehet, hiszen a munkatársak nagy része az általa végzett munkával, feladatokkal definiálja magát.

Ezzel alapvetően nincs is gond: a munkatársak nagy része beosztott, azaz a saját két kezével végez valamilyen konkrét munkát. Az életét a feladatok, az elvégzett munka határozza meg, különösen a sikeresen elvégzett munka.

De eljön az a pont, amikor a sikeres, tehetséges munkatárs picit fentebb lép, senior pozcióba kerül, és terelgetnie kell az alá beosztott junior munkatársat. Mivel a munkatárs eddig feladatokkal definiálta magát, a fiatal kolléga vezetését is feladatokkal teszi –> azaz delegál. És itt hirtelen fordul egyet vele a világ: felelőssé válik az ifjú munkatársért, az ő munkájáért.

Ha egy beosztott hibázik, akkor világos hogy ő a hibás. Ha valaki más hibázik, akkor feltehetőleg emberünk nem hibás, hanem a másik, aki a hibát elkövette. Tiszta sor.

De ha a senior pozícióban lévő munkatárs védelmére bízott junior munkatárs hibázik, akkor ott mindketten felelősek! Óriási a különbség.

Ez az, amit senior pozícióban az emberek nagyon nehezen – vagy sosem – értenek meg, hogy ezután már nem csak magukért felelősek. A senior pozíció nem csak több pénzzel és beosztottal jár, hanem a felelősséggel is.

Vannak, akik pont azért nem akarnak előlépni és alsó-közép vezetők lenni, mert nem kérnek ebből a felelősségből. Nehéz ugyanis mások tetteiért felelősséget vállalni, kiváltképp ha nincs is 100% rálátásunk arra, amit csinálnak.

Mert amíg az ember senior (pl vezető fejlesztő), addig még csak-csak belelát a dolgokba, hogy mit csinálnak a többi fejlesztők. De ha valakit menedzserré neveztek ki, akkor onnantól kezdve már nem nézegeti a forráskódot és nem tervez alkalmazásokat. Ezek jósága teljesen a többiektől függ – miközben a menedzsert fogják fenéken billenteni, ha nem működik.

Félelmetes, nem?

Ha valaki menedzser akar lenni, akkor meg kell tanulnia felelősséget vállalni a beosztottaiért, a csapatáért. Ez nagyon nehéz – sőt a csapat méretével arányosan egyre nehezebb – hiszen bárki bármikor hibázhat, és nem vagyunk ott hogy rászóljunk vagy kijavítsuk.

De a jogok kötelezettségekkel járnak, a felelősséget el kell fogadni. Akkor is, ha valami jól ment, és akkor is, ha valami rosszul ment.

Amikor egy menedzser nem fogadja el saját személyes felelősségét egy beosztottja hibája miatt, akkor önellentmondásba kerül. Ha nem vállal felelősséget a csapatáért, azzal önként lemond annak vezetéséről, és nem menedzser többé.

Hogyan képes egy menedzser elérni azt, hogy nem rúgják fenékbe valamelyik beosztotta miatt?
Erre megvannak azok az eszközök, amiket egy vezetőnek ismerni és alkalmaznia kell.
Mivel rengeteg sikeres vezető létezik, ezért bizonyosan kijelenthetjük, hogy ezek az eszközök megvannak, rendelkezésre állnak. És innentől kezdve már csakis az adott menedzseren múlik, hogy megtanulja-e saját szakmáját (a menedzserkedést) vagy nem.

És hogy mennyire fontos mindez?
A menedzser olyan, mint egy hadvezér. A hadvezér készíti a haditervet, rendet tart, felkészíti a katonákat, és csatába vezeti őket. Amint a hadvezér lemond a felelősségéről, és a saját élete védelmében menekülni kezd a csatából, a sorok összeomlanak, a csata elveszik.