Anyuka kérdezi kisfiát: mi szeretnél lenni? Orvos, ügyvéd vagy bankár?

Anyuka kérdezi kisfiát: mi szeretnél lenni? Orvos, ügyvéd vagy bankár?

A 2010-es felvételi adatok alapján továbbra is a gazdaságtudományi szakok vezetik a listát. A diákok szeretnének bankárok és brókerek lenni, üveg-beton palotában dolgozni. Vajon megéri-e?

Az oktatási rendszerrel, a felsőoktatással szemben az az elvárás, hogy a piaci igényeknek megfelelő diplomásokat képezzen – ez igaz mind a minőségre, mind a mennyiségre. Vagyis ideális esetben annyi közgazdász lépjen ki az egyetem kapuján, amennyit a piac felszippant. Ha több vagy kevesebb diplomás lesz, akkor az munkaerőpiaci problémákhoz vezet (munkanélküliség, pályaelhagyás, szakemberhiány).

Normális esetben a felsőoktatásra piaci nyomást gyakorol a diákok érdeklődése, azaz a jól fizető hiányszakmákra túljelentkezés van, a semmit sem érő kirakatképzésekre pedig nincs jelentkező. Ez – elméletben – abba az irányba terelné az egyetemeket, hogy az előbbi szakon növeljék a létszámot, az utóbbi szakot pedig csökkentsék. Most nem megyek bele a felsőoktatás finanszírozása körüli kérdésekbe, ugyanis van egy sokkal súlyosabb probléma is: a diákok pályaválasztási döntései nem piaci alapúak.

Vannak bizonyos szakok, amik ugyan jól fizetnek és hiány van belőlük, de a közvélekedés ennek pont az ellenkezője, mint például a mérnök vagy az esztergályos. A közvélekedés miatt a diákok nem jelentkeznek ezekre, illetve azért sem, mert nem „trendi” bepiszkolni a kezünket.

Ezen a helyzeten sokat ront, hogy a szakmák és tapasztalat szerinti valós átlagfizetések titkosak – tehát a diákok ha akarnának se nagyon tudnának tájékozódni. (Pedig az APEH-nek egy gombnyomás lenne egy részletes jelentést készítenie. A másik oldala a dolognak a megbízhatóság: adóelkerülés miatt kétséges az adatok valódisága.)
Ez a titkolózás megfelel a cégeknek, de a diákok gyakorlatilag vakon kell, hogy döntsenek jövőjükről, életükről.

(Ide egy sztori: olyan suliban, olyan szakra jártam, amiről azt mondta mindenki, hogy egész életre biztosítja a jó munkát és megélhetést. Akikkel együtt végeztem, senki sem dolgozik már abban a „szuper” szakmában, sőt már senki sem – egyszerűen nincs rá szükség, megváltozott a kereslet.)

Azzal együtt, hogy jól fizető hiányszakmákra nincs jelentkezés és képzés, vannak szakmák, ahol pedig óriási túljelentkezés van a diplomás munkanélküliség és az alacsony fizetések ellenére. A közgazdász tipikusan ilyen.

Miért akar valaki közgazdász diplomát, amikor sima szobafestőként többet keresne?

A gazdaságtudományi végzettségről sokan a jól kereső bankárt és a brókert vizionálják. Való igaz, hogy szemben a szobafestővel, a bankár és a bróker tud igen jól keresni, határ a csillagos ég.
A szobafestő csak akkor tudja fizetését növelni, ha több lakást vállal be, ami több idő. Az ideje véges, nem tud akármennyi lakást lefesteni egy hónapban, na meg nincs is végtelen számú maszatos lakás.
Ezzel szemben egy bankár akármilyen sokat is kereshet, és ez nem áll összefüggésben a munkára fordított idejével. Elég csak egy jó ötletet felhasználnia, hozzányúlni egy folyamathoz a megfelelő módon, és jön a bónusz.

Mindehhez hozzájön a mesterségesen felépített percepció: a bankár számára kötelező a jó megjelenés (cég policy, dress code), a bank mindig jó helyen van és mindig csillog-villog, miközben a szobafestő munkaruhában jelenik meg, szakadt és festékes.

A marha nagy igazság az, hogy szép ruhába öltözött, szép épületbe járó diplomások nagy része keveset keres. A piac beárazta, hogy mennyiért hajlandó az ember bepiszkolni a kezét és mennyiért lehet szép helyen dolgozni.
A közgazdászok nagy része NEM business class-on fog utazni egzotikus helyszínekre, hanem könyvelni fog és Exceleket tologat orrba-szájba egy kívül szép, de belül túlzsúfolt épületben (vagy haragos ügyfelekkel vitatkozni egy bankfiókban, lehet választani). A fizetésük pedig alacsony lesz, hiszen a bank vigyáz a pénzre (ez a dolguk), nem fogják csak úgy odaadni a beosztottaknak.
Tehát sztárbróker helyett Emesék lesznek.
Persze ott van a lehetőség, hogy sok munkával valaki felküzdi magát a felső 5-10%-ba, a kivétel erősíti a szabályt.

Ismerek olyan embert, aki megcsinálta… de az eleje kemény volt. Amit sem a reklámok, sem a Hollywood-i filmek nem mutatnak.

Ez van.

Mi hát a megoldás? Pályaválasztás előtt tájékozódni kell, nem csak menni a többiek után. A felsőoktatási rendszer reformja is sokat segíthetne.
A jelenlegi kétszintű képzés pedig már eleve jobb, mint ami előtte volt.